Fight Night: Champion – Játékteszt

Minden idők egyik legismertebb és legjobb boxjáték-sorozata a korábbi évek tendenciáit maga mögött hagyva, minden eddiginél több újdonságot vonultat el az új epizódban, a Fight Night: Championben.

A Fight Night boxjáték-sorozat az elmúlt években magabiztosan szállított egy stabil, magas színvonalat képviselő minőséget, azonban a fejlesztők minden eddiginél komolyabban hozzányúltak játékukhoz, így a szokásos ráncfelvarrások és áramvonalasítások mellett ezúttal sokkal drasztikusabb módon újult meg a Fight Night. A játék ugyanis egy nagyon masszív, nagyon drámai, klisékből építkező, de az utolsó pillanatig élvezetes, epikus végkifejletű sztorimóddal fűszerezte az eddig is remekül muzsikáló elemeket. Emellett persze ezúttal is megkapjuk mindazt, amit a sorozattól már megszoktunk, azaz még látványosabb és élethűbb grafikát, finomított irányítást és persze rengeteg új bajnokságot.

A játék gerincét ezúttal a Champion játékmód adja, melyben a klasszikus boxolós sportfilmek jellegzetességei köszönnek vissza. Eseménydús múlttal rendelkező főhősünk, Andre Bishop történetébe kapcsolódunk majd bele, akivel kezdetben a börtön falai között fogjuk megmutatni, mennyire szívós és kitartó bunyósok vagyunk. A filmekből ismert összes klisét felsorakoztatja a  Fight Night: Champion, és bár a játékos mindvégig tudja, miért küzd, és mi lesz a végső kimenetele a történetnek, az élmény annyira intenzív és magával ragadó, hogy a készítők valóban nem túloztak, mikor azt ígérték, komoly dráma és érzelem párosa uralja majd a dramaturgiát.

A sztorimód azonban egyáltalán nem állítja könnyű kihívás elé a játékost. A bunyók ugyanis egytől egyik különböző helyzeteket teremtenek a boxolni vágyók számára, pont úgy, mint az életben is. Nem várt szituációk – meccs közben balkezes boxolóként kell tovább bunyóznunk – sora követi majd egymást, amiket hatásos, érzelmektől feszülő átvezető videók igyekeznek majd keretbe foglalni. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája se könnyíti meg dolgunkat, az MI ugyanis amellett, hogy különböző taktikákat vet be ellenünk, a kialakult helyzetekhez is dinamikusan alkalmazkodik, így például egy hosszúra nyúlt mérkőzésnél, ha vesztett helyzetben érzi magát az ellenfél, hirtelen minden erejét mozgósítva elképesztően agresszívvá válik. Az ismertebb bunyósok egyébként a rájuk jellemző taktikákat követik, Tyson például buldózerként tör előre, és szó szerint el akarja pusztítani ellenfelét, míg Ali macska-egér játékot játszik velünk. Egyszóval komolyan embert próbáló küzdelmeken keresztül juthatunk el végső célunkig, a világbajnokság megnyeréséig.

A történetmesélés mellett természetesen helyet kapott a játékban az előző részekből visszatérő Legacy-mód, ahol egy ismert vagy magunk által kreált karakterrel kell végigjárni a szamárlétrát, hogy a lehető legtöbb övet gyűjtsük össze. Ismét lehetőségünk van, hogy a Live Visiont használva akár saját arcképünket használva generáljunk boxolót, viszont a rendszer valamiért nem támogatja a Kinect arcfelismerő rendszerét, így sajnos a mozgásérzékelős kiegészítőt ebben a formában (sem) használhatjuk a játékhoz. Azonban egy  új szolgáltatással bővül a Legacy, ugyanis mostantól lehetőségünk van fizetni azért, hogy jobb körülmények között edzhessünk, és karrierünket akár szponzorok szerzésével is megalapozhatjuk.

Az irányítás is finomodott, így az eltáncolás és elhajlás lehetősége mellett a védekezés némileg egyszerűsödött, azaz már nincs fent  és lent védekezés. A megfelelő ravasz lenyomásával ugyanis magunk elé tartjuk a kezünket, amiből aztán könnyedén indíthatunk majd ellentámadásokat. Némileg változott a visszatámadás rendszere is, ha az ellenfél támadásindításánál megfelelő időben nyomjuk le a védekezés gombját, akkor az idő belassul, és láthatóvá válik, hol  keletkezett rés, hol az ellenfél gyenge pontja. Újdonság a “Full Spectrum Punch Control” rendszer, melynek lényege, hogy akár már elveszettnek hitt összecsapásokat is megfordíthatunk, ehhez mindössze egyetlen jól bevitt találatot kell találnunk. Az úgynevezett kiütési pontokat elegendő egyszer megütnünk, az eredmény nem marad el, az ellenfél azonnal kiütéssel a padlóra kerül. Ugyanez persze ránk is érvényes, vagyis lehet, hogy menetek óta magabiztosan uraljuk a meccset, de egy gyenge pillanatunkban bekapunk egy ilyen ütést, és padlót fogunk.

A Figh Night: Champion nem tökéletes játék, még mindig van hova fejlődnie, de a készítők megmutatták, hogy könnyedén képesek újdonságokat kitalálni, és azokat megfelelően prezentálni. A játék újdonsült sztorimódja az elmúlt évek egyik legizgalmasabb és embertpróbálóbb kihívása elé állítja a boxolni vágyókat, a jutalom azonban nem marad el.

Értékelés: 8,5/10