A két évvel ezelőtt megjelent PC-s eredeti után konzolra vándorolt a mondern hack’n’slash éra egyik legjobb és legtartalmasabb játéka, a Torchlight, melyben ismét felfedeztük magunknak a névadó városka bányáit és vidékeit.
Az ex-Blizzardosokat is alkalmazó Runic Games a semmiből bukkant fel 2009 végén a Torchlighttal, mely nem volt rest olyan klasszikusoktól ötleteket egy az egyben átemelni, mint a Diablo, vagy a szintén Blizzardos World of Warcraft. A játék stílusából adódóan azonban kevesen hitték, hogy mindaz, ami PC-n remekül működött – sőt, működik még ma is -, az konzolon, kontrollerrel irányítva is ugyanúgy képes majd helyt állni. Örömmel jelentjük, hogy a WoW színes, játékos látványvilágát a steampunkkal ötvöző Torchlight játékélménye az átültetés ellenére egy fikarcnyit se kopott, sőt, a kontrolleres irányítás néha sokkal kényelmesebb.
A Torchlight XBLA-s verziójában az irányítás átalakítása mellett gyakorlatilag csak az interfész esett át némi módosításon, minden más, a küldetések, az ellenfelek, a gyűjthető cuccok, és maga a játékmechanika is egy az egyben ugyanaz. Mindez azt jelenti, hogy a Runic alkotásában ezúttal se érdemes történetnek nyomait keresni, olyan ugyanis nincs. Illetve van, de annyira súlytalan, hogy igazából nem is ez adja a játék hajtóerejét, hanem a harc, és azaz elképesztő mennyiségű, véletlen generált pálya és felszedhető cucc, amit a Torchlight nyújtani képes. Ehhez párosul még egy nagyon egyszerű, jól átlátható, és teljes szabadságot nyújtó karakterfejlődési rendszer, ami kicsit elsimítja a három választható karakter képességei közötti átmenetet. Mert bár a destroyer hivatalosan a harcos, a vanquisher az itteni rouge, az alchemist pedig a helyi mágus, a megfelelő fejlesztések után gyakorlatilag bármelyik hős képes a másik képességeivel élni, egyszóval az egész összemosódik.
Ehhez a recepthez társul még a tengernyi felszedhető és felfedezhető arany és különböző tárgyak, a varázstekercsekkel megnyitható, számtalan rejtett járat, a véletlenszerűen generált labirintusok, és persze a megszámlálhatatlan mellékküldetés. A Torchlight szavatossága gyakorlatilag végtelen, és mindez akkor is komoly fegyvertény, amikor a játékost az első perctől nem mozgatja olyan mozgatórúgó, mint a játékok legfontosabb alapkelléke, a történet, és a különböző, egyébként egy kaptafára épülő mellékmissziók. A Torchlight vonzereje ugyanis a harcban és annak sokszínűségében rejlik, amihez a WoW-ból kölcsönzött házi kedvenc is sokat hozzá tesz. A játék kezdetén kiválasztott petünket ugyanis főhősünkhöz hasonló képességekkel vértezhetjük fel, ráadásul nem csak a csata közben lesznek majd hasznunkra, hisz a sok-sok felgyülemlet tárgyat akár rájuk is bízhatjuk, hogy a felszínre hozva értékesítsék azokat, így a sokadik szint után nem azzal megy el az időnk nagy része, hogy "utazgatunk" a dungeonök között. A varázs a játék művészeti kivitelezését látva se törik meg, hisz a World of Warcraft fantasy látványa keveredik egy szolid steampunk körítéssel. Negatívum sajnos azonban itt is akad, a képfrissítés nem mindig az igazi, több ellenfél esetén ugyanis csúnyán elhasal a Torchlight, ráadásul a HD-re húzott grafika mellé a feliratozást már nem sikerült felskálázni, így sokszor olvashatatlanul aprók a betűk.
Sajnos a PC-s verzióhoz hasonlóan az XBLA-s átirat is mellőzi a multiplayer módot, mégis, minden hibája ellenére a Torchlight az elmúlt esztendők egyik legizgalmasabb és legaddiktívebb hack'n'slash játéka, amibe 2009 után végre a konzolosok is belekóstolhatnak. A hosszú időre tévé elé szögező élmény mellett a Torchlight egyébként még egy fontos dolgot mutatott meg: az évek óta semmi fejlődést nem mutató zsáner remekül érzi magát konzolon is, hisz a Torchlight kontrolleres irányítása pillanatok alatt kézre áll, így talán tényleg van rá esély, hogy a Diablo harmadik része is görbe kitérőt tegyen.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!