A Retribution kiegészítővel befejeződik a Warhammer 40K: Dawn of War 2 története. Vajon happy end lesz a vége?
Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt történt, hogy a Relic Entertainment csapata elkészítette a Warhammer 40.000 univerzumán alapuló Dawn of War-sorozat második darabját (teszt itt: http://www.jatekok.hu/jatek-hirek-200902-194-warhammer-40k-dawn-of-war-2-jatekteszt.html), amely bár nem hozta maradéktalanul a kultikus első epizód minden egyes momentumát, utólag sikerült megszeretnünk. Hibáiról és hiányosságairól – túlzott szerepjátékos elemek, egy játszható frakció – a fejlesztők is tudtak, éppen ezért történt, hogy még tavaly márciusban megjelent hozzá az első kiegészítő, a Chaos Rising. A bővítményben a káosz erőinek megjelenése mellett javították az alapjátékból hiányzó részleteket, azonban az igazi fanatikusok így is keserű szájízzel fejezték be a kampányt, amiből lényegesen többet is ki lehetett volna hozni. Alig egy teljes esztendővel az első expanzió után pedig most köreinkben köszönthetjük a Retribution névre keresztelt második bővítő csomagot, amely egyrészről végre pontot tesz a megkezdett történet végére, másrészt olyan apróságnak tűnő elemeket csempész a Dawn of War 2-be, amire már az alapjáték esetében is szükség lett volna.
Fontos tudni, hogy a Retribution egy önállóan futtatható kiegészítő lemez, tehát nem igényli az alapjáték meglétét. Ez azért is lényeges információ, mert a kampány nagyjából olyan hosszú, mint egy átlagos stratégia esetében, így tehát hiába szerezhető be nyomott áron a program, egy teljes játéknyi időt el tudunk vele tölteni, méghozzá úgy, hogy nem szükséges hozzá ismerni a történeti előzményeket sem, hiszen a sztori elindítását követően egy rövid, de velős videó tökéletesen összefoglalja számunkra a korábbi történéseket. Aki mégis nagyon ragaszkodik a sztorihoz – ami egy Warhammer 40.000 játék esetében sosem klisé, ellenben gyakran kusza –, az nem árt ha tudja, hogy a Retribution egészen pontosan egy évtizeddel a Chaos Rising eseményei után veszi fel a fonalat. A harcot a Typhon Primaris bolygó jól ismert dzsungeles környezetében kezdjük meg, de célpontunk az Aurelia bolygó fagyos világa lesz, mely planéta éppen a játékban is játszható felek háborújától szenved, és természetesen a mi feladatunk lesz, hogy valamelyik oldalt képviselve békét szolgáltassunk, fehér lobogó és diplomácia helyett háborúval.
Hogy melyik frakciónak fogadunk örök hűséget, az csak rajtunk áll, a történet szempontjából ez egyáltalán nem lényeges, ugyanakkor érdemes itt elidőzni még néhány mondat erejéig, hiszen míg az alapjáték esetében az egyik legkomolyabb negatívum volt, hogy csak és kizárólag az űrgárdistákkal játszhattuk végig a kampányt, addig a Retribution kiegészítőben a bőség zavarától fogunk szenvedni, hiszen rögtön hat fél közül választhatunk, így az előbb említett, mindenki által kiválóan ismert frakció mellett a káosz erőivel, az Eldar és a Tyranid fajjal, az Imperial Guard-okkal, valamint természetesen az orkokkal is nekivághatunk a sztorinak. Véleményem szerint önmagában már ez is sokkal értékesebbé teszi ezt az expanziót az alapjátéknál. Választásunknak egyébiránt annyi következménye lesz, hogy minden oldal esetében más és más ellenfelekkel kell megküzdenünk, ami már alapjában legalább két-három újrajátszásra rendelteti a kampányt, ugyanakkor a felek különböző speciális képességei, a fejlődési rendszer variánsai, szintén növelik a szavatosságot. Kétszer egymás után ugyanis biztosan nem tudjuk majd úgy fejleszteni hőseinket, illetve olyan felszereléseket aggatni rájuk, mint előzőleg, ezzel pedig új, korábban nem ismert speciális támadások és egyéb érdekességek oldódnak fel. Hogy miért nem lehetett mindezt már az alapjátékban is elsütni, az sajnos rejtély!
Szintén nem lehet elmenni szó nélkül a küldetések milyensége mellett. A bővítmények nélküli Dawn of War 2-ben a feladatok enyhén szólva egy kaptafára épültek. Mondjuk ki bátran, unalmasak voltak. Szerencsére már a Chaos Rising expanzióban is pozitív előrelépés történt ebben az irányban, azonban a történet most, a Retribution telepítését követően forrt ki igazán, hiszen a sorozat első epizódja óta először maradéktalanul élveztem a játék minden egyes percét. Sikerült ugyanis a fejlesztőknek olyan izgalmas és változatos küldetéseket készíteniük, amelyekre korábban nem nagyon volt példa. Megkockáztatom, hogy komoly hatással volt rájuk a StarCraft II: Wings of Liberty megjelenése, hiszen az utóbbi időben jómagam kizárólag csak abban a stratégiában találkoztam ehhez fogható minőségű küldetésekkel. Természetesen nem kell forradalmi ötletekre gondolni, a Relic csapata egyszerűen képes volt végre szerethető és átlátható koncepcióba burkolni a feladatokat, amelyek újfent leginkább a területfoglalást és a rombolást tartják szem előtt. Ugyanakkor mindegyik küldetés tartalmaz valami hirtelen fordulatot, valamiféle korábban nem tapasztalt momentumot, egyszóval zseniálisat alkottak most az illetékesek.
Ha már a változásoknál tartunk, érdemes kiemelni a küllemet, ami véleményem szerint pozitív irányban fejlődött az előd óta, az egységekre közelítve sokkal részletesebb, lényegesen szebb látvány fogad minket, mint korábban. Vannak azonban a játékban olyan momentumok, amelyek nem változtak, így például a fejlődési rendszer, amit ha nem szoktunk meg korábban, most már túl késő lesz. Bár így két évvel az alap Dawn of War 2 megjelenése után jó ötletnek, de legalábbis mindenképpen korrektül felépített szisztémának tűnik a szintlépés, amelyet mi továbbra is csak közvetett módon tudunk irányítani, így tehát újabb páncélokat, fegyvereket és képességeket varázsolhatunk választottunkra, de arról már nem dönthetünk, hogy a megszerzett tapasztalati pontokból mondjuk az állóképességet vagy éppen az életerőt kívánjuk egy kicsit feljebbtornázni. Megvannak tehát a korábbi hibái ennek a rendszernek, ami így sokadik látásra nem rossz, de a StarCraft II-ben azért lényegesen komolyabbat láthattunk ennél. Mivel azonban egy szimpla kiegészítőről beszélünk, örüljünk inkább annak, hogy minden egyes játszható frakció kapott számtalan képességet, egyéni fegyvereket és páncélokat.
Továbbra is nagyon hiányoztak mindemellett a még az első részből megismert nagyobb létszámú összecsapások, valamint az építkezés is, amelyek nemléte a Retribution-ban szerencsére nem szúrt annyira szemet, mint az alapjátékban, hiszen ott még az izgalmas küldetések is hiányoztak. Mindenesetre ha a Relic valami igazán nagyot akart volna alkotni, akkor most visszahozta volna – ha csak részleteiben is – az építkezést, valamint módosít egy kicsit a csatákon, hogy ne négy szuperhőssel essünk neki az óriási seregeknek, hanem legalább akkora vagy hasonló létszámmal. Nyilván a pályák sem úgy lettek kialakítva, hogy elbírják a Total War-méretű háborúkat, de a régi iskolából származó fanatikusok garantáltan örültek volna ennek. Hogy egy kicsit felvidítsuk a teszt hangulatát így a végére, ki kell emelni a Retribution többjátékos módját, amely számtalan új térképpel szeretné elkápráztatni a rajongókat, és külön jó hír, hogy beépítésre került itt is a nagy visszhangot kapott The Last Stand móka, aminek köszönhetően a játék kooperatív élét domboríthatjuk ki. Hadd ne mondjam, ha kijátszottuk a kampányt, akkor itt vár majd ránk a legtöbb móka és kacagás.
Összegezve az elhangzottakat, a Warhammer 40K: Dawn of War 2: Retributon túlzás nélkül állítható, hogy méltó lezárása a sorozatnak, hiszen kérve sem kaphattunk volna jobbat ennél. Ha valakinek unalmasak voltak az alapjáték küldetései, netán hiányolta volna onnan a Warhammer 40.000 univerzum jól ismert frakcióit, esetleg csak szeretne néhány újabb felejthetetlen órát tölteni ebben a kissé beteg világban, akkor egyértelműen kötelező vétel a Retribution expanzió, ami azonban a maximális pontszámtól így is elesik, hiszen a sorozat kezdete óta aktív fanatikusok minden igényét továbbra sem elégíti ki még ez a bővítmény sem, de önmagában és kiegészítőként szemlélve egy kiemelkedő darab lett. Ne feledjük továbbá, hogy a THQ vezére szerint a Relic Entertainment még idén ősszel bejelenti legújabb stratégiáját, ami ezek után nem kizárt, hogy a széria soron következő darabja lesz. A fejlesztők így ott majd megmutathatják, hogy milyen az, amikor a csak jól működő dolgokat gyúrják bele egy Dawn of War epizódba. A Retribution alapján ugyanis nagyon jó útra léptek!
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!