Bejeweled 3 – Játékteszt

Legyünk bármekkora hardcore játékosok is, a Bejeweled-sorozatról biztosan hallottunk már. Lehet, hogy nem ilyen címmel ellátva, de böngészőben vagy telefonon futtatható változatát látnunk kellett, hiszen amióta léteznek videojátékok, szinte azóta készülnek ilyen alkotások is. Aki esetleg nem tudná, a Bejeweled-széria a klasszikus drágakő-cserélgetős játékot kívánja feldolgozni, illetve ellátni néhány egyediséggel úgy, hogy az eredeti koncepció ne változzon meg túlságosan. Így tehát célunk továbbra is az, hogy a különböző színű drágakövekből egymás mellé illesszünk legalább három egyformát, hogy azok eltűnésével újabb darabok hulljanak le a négyzetrácsos játéktérre. Itt nincsen három dimenzió, érzelmes történet, de még csak fegyverek sem, van viszont egy már évtizedek óta működő játékmenet, nyolc egyéni játékmóddal, amelyek könnyen függőséget okozhatnak még azok számára is, akik alapesetben nem hajlamosak az ilyesmire. Ha tehát a változatosság gyönyörködtet, akkor a Bejeweled 3 esetében az egyszerűség is képes rá, az alábbiakban pedig megpróbálunk átfogó képet adni arról, hogy miért is gondoljuk így. Előtte viszont egy kis történelem.

 

A Bejeweled név első ízben még az ezredforduló környékén tűnt fel a játékiparban, a PopCap Games gondolta úgy, hogy a fentebb már megnevezett klasszikus formulát egy kicsit megbolondítja és egy teljesen mai formára szabja. A program elképesztő sikereket aratott akkoriban, milliók gondolták úgy, hogy befizetnek rá. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2006 szeptemberében, tehát hat esztendővel a premiert követően még mindig újabb platformokat hódított meg magának. Természetesen a folytatás sem váratott magára, több mellékszál mellett ugyanis 2004-ben megérkezett a Bejeweled 2, és ugyan képtelen volt megismételni elődjének magasztos sikereit, de így is milliók gondolták úgy, hogy ezzel akarnak szórakozni, sőt, számtalan fanatikus érzett így még évekkel később is, amit alátámaszt az a tény, hogy a játék csak tavaly jelent meg PlayStation Portable konzolokra. Ezzel pedig el is érkeztünk a jelenbe, néhány héttel ezelőtt ugyanis befutott a Bejeweled 3, mint a sorozat legújabb darabja, amely érdekes módon egy évtized elteltével is képes volt olyan apróságokkal megújítani a jól ismert játékmenetet, amelyek miatt már megérte kiadni az újabb epizódot.

 

Az alap játékmódok között nem találunk túl sok újdonságot, ezt már itt az elején minden további nélkül leszögezhetjük, van a Classic, a Zen, a Lightning és a Quest lehetőség. Ezek között a Classic már nevével is árulkodó lehet, ez a klasszikus, mindenki által biztosan teljesen jól ismert mód, amelyben nem időre játszunk, ugyanakkor a program nem tűri ha túl sok segítséget kell nyújtania vagy éppen többször is rossz kombinációval próbálkozunk. Itt találkozhatunk a játék alapjaival – érdemes ezzel kezdenünk tehát az ismerkedést –, elsajátíthatjuk benne az irányítást, megtudhatjuk mi az a „hiperkocka”, mi történik akkor, ha nem három, hanem négy vagy több azonos színű drágakövet sikerül kiraknunk, és a többi. A Zen név alatt szintén a klasszikus játékmód tárul elénk, azonban az előbbivel ellentétben itt már lényegesen nyugodtabban haladhatunk előre a pályákon, ha segítségre van szükségünk, csak várunk türelmesen – vagy rákattintunk a tippeket adó gombra –, és a program következmények nélkül megmutatja nekünk, hogy szerinte melyik lenne a legjobb lépés. Ebben a játékmódban tehát csak nyerhetünk, ráadásul a Bejeweled 3 automatikusan menti az elért szintünket, így tehát ha a 28. pályánál hagytuk abba, legközelebb is onnan folytathatjuk.

 

A harmadik lehetőség, avagy a Lightning már egy kicsit pergősebb darab, hiszen bár itt is a klasszikus játékmenet tárul majd elénk, minden időre megy. Alapesetben egy percet kapunk arra, hogy teljesítsük a kitűzött célt, a megoldásban pedig segítségünkre lesz majd néhány plusz másodperceket adó kavics, amelyeket nem túl egyszerű felrobbantani, de éppen ezért izgalmas ez a lehetőség. A legtöbb izgalmat és újdonságot azonban mégiscsak a Quest mód nyújtja, amelyben továbbra sem feladatokat kell megoldanunk, hanem megszereznünk különböző relikviákat. Ebben a menüpontban az összes új játékmód – alant ismertetjük őket részletesebben – megtalálható, hiszen ha lehet ezt mondani, a Quest opción belül egyesül a Bejeweled 3 minden részlete és friss tartalma. A játékmód lényege, hogy adott egy relikvia, amelybe négy drágakövet kell belehelyeznünk ahhoz, hogy újabb ősi tárgyakat szerezzünk meg magunknak. Az értékes kavicsokat úgy tehetjük a tárgyakba, ha a kitűzött nyolc játékmódnak legalább a felét teljesítjük. Ezek között számtalan érdekesség megtalálható, köztük az egyensúly játék, amikor csak piros és kék köveket kell felrobbantani úgy, hogy a mérleg egyik és másik nyelve is egyensúlyban maradjon, de kiemelkedő az alkímia nevet kapott lehetőség is, amelyben tulajdonképpen nincs más dolgunk, mint időre arannyá változtatni a teljes játékteret, felhasználva hozzá a klasszikus játékmenetet. Amelyik sorban és oszlopban ugyanis robbannak a kövek, azok bearanyozódnak. Egyszerűnek hangzik? Pedig korántsem az!

 

Éppen annyira nem, mint az a négy játékmód, amelyek az abszolút újdonságok a Bejeweled 3-ban, és amelyeket a fentebb már ismertetett négy fő lehetőség betöltésével oldhatunk fel. Ezek a Poker, a Butterflies, az Ice Storm és a Diamond Mine. Amellett, hogy ezek megtalálhatók a Quest módon belül, természetesen önállóan is játszhatók. A nevével beszédes Poker-ben például az ismert játékmenetet keverték a fejlesztők a pókerrel. Ezt úgy képzeljük el, hogy a manapság túlontúl felkapott kártyajátékot itt a drágakövek színeivel játsszuk, ha tehát sikerül egy körön belül kétszer kirakni egy hármas sárga sort, akkor az egy pár, ha többször, akkor full house, ha két kék és két piros hármast hozunk össze, akkor két pár, és így tovább. A Butterflies mód ennél lényegesen egyszerűbb, legalábbis első ránézésre. Itt néhány drágakő helyén különböző színű pillangók vannak, amelyek minden egyes lépésünk után felfelé mozognak. Ez önmagában nem lenne probléma, de mivel a pálya tetejére befészkelte magát egy pók, aki mellesleg szereti ezeket a szárnyasokat, idő előtt el kell reptetni őket a drágakövek közül, amit csak úgy tudunk megoldani, ha például azonos színű kövek vagy fajtársaik közé szorítjuk őket. Végül, de nem utolsó sorban a Diamond Mine címre keresztelt játékmódról is essen néhány szó, amely nevéhez illően a bányászatot fogja előnyben részesíteni. A jól ismert játéktér alját ugyanis drágakövekkel megrakott földréteg lepi el, amelybe nekünk kell lyukat fúrnunk, természetesen úgy, hogy a föld közvetlen közelében felrobbantjuk az egyszínű drágaköveket. A játék időre megy, tehát a legizgalmasabbak közé tartozik a bemutatott nyolc lehetőség között.

 

Ennyiben pedig ki is merül a Bejeweled 3, az elhangzottakon kívül ugyanis csak az eredmények menüponton belül botolhatunk még érdekességekbe, hiszen egy nagyon jól átlátható rangjelző rendszert építettek a játékba a fejlesztők, szintlépéssel és egyebekkel megtámogatva, amelyek folyamatosan hajtják előre a játékosokat. Mindemellett nem hiányozhatnak természetesen az achievementek sem, amelyek között szintén akad pár darab, bőven lesz dolga annak, aki mindegyik medált szeretné összegyűjteni. Ugyanakkor az alkotás elsődleges vonzerejét mégsem ez nyújtja, hanem az a pőre egyszerűség, amely azonnal magával ragadja a játékosokat, mindemellett pedig függővé is teszi őket, elég csak egyetlen szintet teljesíteni, és képtelenek leszünk szabadulni tőle, ez garantált. Hiába az egyszerű ábrázolásmód, a Bejeweled soha sem a küllemről szólt, és ezen most sem változtatott a PopCap Games, ugyanakkor a már-már hallgathatatlan háttérzenékre nem ártott volna jobban odafigyelni, hiszen néhány lágyabb dallam, pár klasszikus zenei megoldás máris tökéletesebbé tette volna a játékélményt, mint azok a jellemtelen gépi muzsikák, amelyeket a pályák közben hallhatunk. Mindent összevetve azonban így sem tudunk különösebb negatív tényezőt felhozni azért, hogy több pontot levonjunk a végső értékelésből, a Bejeweled 3 ugyanis egyszerűen jól sikerült. Amiért mégsem kapja meg a csont nélküli pontszámot, az kétség kívül az előbb említett muzikalitás, valamint a további újdonságok hiánya miatt van.