Dead Space 2 – Játékteszt

Az Ishimura egyetlen túlélője, Isaac Clarke talán maga se hitte, hogy valaha még összeakasztja a bajszát a nekromorfokkal, de a Sprawl bázison ápolgatott technikusunk hamar ráeszmél, hogy cseberből vederbe keveredett.

Isaac Clarke kalandja három évvel ezelőtt igazi hiánypótló terméknek bizonyult. Az akció-horror kedvelői olyan mértékű dózisban kapták meg adrenalinszintjük szinten tartásához szükséges rémisztgetős adagjukat, hogy az elmúlt évek nagy pangása pillanatok alatt feledésbe merült. A Dead Space persze nem volt tökéletes játék, sőt, igazán egyedinek se nevezhettük, mégis minden elemén érződött a gondos odafigyelés, és kétség se férhetett hozzá, hogy az Electronic Arts nem hagyja ki ezt a ziccert, és elhozza nekünk a folytatást. A folytatást, mely ezúttal se mutat túl a zsáner jellegzetességein, sőt, a korábbi lassan hömpölygő játékmenetet sokkal magasabb fokozatba kapcsolta a Visceral Games, így inkább akciójáték már a Dead Space 2, mint kifejezetten horrorjáték, de a tálalás, és a mellé járó körítés olyan magas színvonalat prezentál, hogy nyugodtan kijelenthetjük, jelen generáció egyik legjobb játékával volt dolgunk az elmúlt napokban.

A Dead Space 2 története az Aegis 7 nevű bolygón bekövetkezett tragédia után három évvel később veszi fel a fonalat, és bár az incidenst a Kormány minden létező eszközzel igyekezett eltusolni, Isaac Clarke életben maradása még őket is meglepte. Az első rész technikusa épp a Szaturnusz holdjánál alapított bányász-űrvárosban, Sprawlban tölti kényszerpihenőjét, amikor ismét kitör a káosz. Furcsa módon, szabadulásunkat ugyanis egy újabb nekromorf inváziónak köszönhetjük. Feladatunk természetesen nem más, mint ismét túlélni a kalandot, a gigantikus űrváros pokollá vállása ugyanis elkerülhetetlen, az egész folyamat pedig szinte a szemünk előtt pereg le. Eközben saját elménkkel is viaskodnunk kell, de az Unitológusok is gondoskodnak róla, hogy ne legyen sétagalopp aktuális túránk.

A játékmechanika lényegében egy fikarcnyit se változott az első rész óta, így maga a harcrendszer, és a játékélmény is ugyanazt a sémát követi, mint a Dead Space első része. Továbbra is keveselni fogjuk az inventory-ban rendelkezésünkre álló slotok számát, a lőszerutánpótlással se leszünk jobban ellátva, és ezúttal is a különböző hullámokban támadó nekromorfok igyekeznek megkeseríteni az életünket. Az ellenfelek kínálata elképesztően széles palettán mozog, a készítők a régi kedvencek mellett ugyanis jó pár újat is bevetettek. Természetesen ezt ellensúlyozva a fegyverarzenál is kibővült, bár továbbra is örökérvényű marad, hogy a Plasma Cutter multifunkcionalitását semmi se tudja lekörözni, így szinte minden esetben, amikor vészhelyzet van, ezt a csúzlit fogjuk előkapni. A harc továbbra is erősen épít reflexeinkre, agilitásunkra és taktikai érzékünkre, így a fegyverek elsődleges és másodlagos funkcióit előszeretettel fogjuk majd bevetni, de az  időlassító sztázis és a tárgymozgató kinézis gombjait is sűrűn fogjuk nyomogatni.

A játék helyszínéül szolgáló Sprawl óriási ugrás az Ishimura szűk, szürke és egyhangú folyosóihoz képest. Ezen az óriási űrbázison olyan változatos lokációkat látogatunk majd meg, mint különböző állomások, de utunk során betérünk egy kórházba, iskolába, bevásárlóközpontba vagy egy templomba is. Sprawl bukásának átélése egy igazán lélekfacsaró történet, Isaac Clarke ismét tanúbizonyságot tesz hősies helyt állásáról, amit olyan apró kellékek erősítenek a játékosban, mint a pályadizájn, a dramaturgia vezetése, a vérgőzös látványvilág, vagy a forgatókönyv. A Dead Space 2 éppen ezért elképesztő hullámvasútként működik, amiről egyetlen percig se akarunk kiszállni. A második részben gyakorlatilag az elejétől a végéig darálni fogunk, egy perc szusszanásnyi időnk se lesz, és ami a pályadizájnt külön dicséri, hogy jól belőtt, középhosszú pályák váltogatják egymást, így valóban nem akarunk majd kiszakadni a játék univerzumából.

Apró hiányosságok természetesen akadnak: Sprawl monumentalitása némileg megtévesztő, a Dead Space 2 továbbra is a linearitást preferálja, a játékos gyakorlatilag egyetlen percig se fog letérni a helyes útvonalról. A megnövelt játéksebesség gyakorlatilag a játék minden egyes elemét érintette, a feszültségteremtés oltárán azonban beáldozták a fegyverek képességeit, így a kezdeti pályákon valóban a túlélésért fogunk küzdeni, és az alapvetően pergős, dinamikus, kicsit arénaharcszerű küzdelmek csak később mutatják ki foguk fehérjét. És szintén az előtérbe került akció hozadéka, hogy legnagyobb fájdalmunkra a tárgyak gyűjtögetése, a felderítés nyújtotta feszültség jelentősége is csökkent.

A Dead Space 2 ettől függetlenül a generáció, és stílusa jelenlegi uralkodója, és valószínűleg sem a sci-fi, sem az akció-horror zsánerén belül nem talál magának egyhamar új kihívót. A Visceral Games nagyon ügyesen ráérzett, hogyan kell keverni a lélekbe markoló, nyomasztó atmoszférát és a túlpörgetett akciót, és hogyan lavírozzon azon a vékony határon, hogy egyikkel se essenek át a ló túloldalára. Isaac Clarke második túlélő kalandja minden elemében áramvonalasabb, kiforrottabb, mint elődjében, így a játék dinamikája biztosítja, hogy egy percre se akarunk kiszakadni a játék rettegésben tartó univerzumából.

Értékelés: 9/10