A király beszéde – Filmkritika

14 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Colin Firth évek óta biztosan szállítja a remek alakításokat, és ha végre az Akadémia is úgy akarja, akkor VI. György koronázása után a valóságban is a fejére kerülhet a „korona”, legalábbis pályafutására biztosan.

Tom Hooper neve nem véletlenül nem csengett eddig ismerősen, a rendezőként ténykedő úriember eddig ugyanis rendre másodvonalas alkotásokat tett le az asztalra, A király beszéde személyében azonban minden bizonnyal élete munkáját köszönhetjük. Nyilván ebben óriási szerepe van az elképesztő szereplőgárdának is, de Hooper egy szigorú, történelmi dráma helyett egészen más szemszögből mesélte el a komoly problémákkal küzdő, a II. világháborúban országát vezető VI. György történetét. A hangsúly ezúttal ugyanis a király személyes aspektusán volt, így egy beszédhibájával, önmaga korlátaival küzdő ember képét festi le a rendező, mely sokkal emberibbnek és megközelíthetőbbnek mutatja be az Egyesült Királyság uralkodóját.

A király beszéde egy férfi története, aki VI. György brit királyként, II. Erzsébet királynő apjaként vonult be a világtörténelembe. Miután bátyja lemondott, George azaz Bertie foglalta el trónt – igen kelletlenül. A király nem érezte méltónak magát élete legfontosabb szerepére, mert borzalmas dadogása miatt képtelen volt nyilvánosan beszédet tartani. Számos eredménytelen beszédterápiás kezelés után találkozott a liberális szellemiségű Lionel Logue-al, aki csöppet sem hagyományos ülésein nemcsak királya hangját, hanem bátorságát is segített visszaszerezni.

A sikerhez, és a megszámolhatatlan Oscar-jelöléshez persze sok minden együttes jelenlétére is szükség van, így azon túlmenően, hogy Tom Hooper ügyesen közelített ehhez a némileg történelmi drámához, a színészek nem mindennapi teljesítményére is szükség volt. Colin Firth és Geoffrey Rush könnyedén tölti meg élettel a filmet, minden egyes közös jelenetük kivívja az ember figyelmét. A jól megírt dialógusok is hálás segédeszközök a hangulatteremtéshez, ráadásul VI. György merész ábrázolásával sokkal emberibb a király karaktere, akivel könnyebb azonosulni, és könnyebb érte szorítani. Persze a film végkifejlete előre borítékolható, a felvezetés, a film végi siker elérésének katarzisa azonban páratlan élménnyel gazdagítja a nézőt.

Értékelés: 8/10