ilomilo – Játékteszt
Ilo és Milo két Safka, akik minden reggel útra kelnek, hogy találkozzanak egymással a parkban, teázzanak egy jót és kekszet egyenek, majd amikor leszáll az este, hazaindulnak. Másnap reggel ismét útra kelnek, ám minden nappal egyre bonyolultabbá válik a másikhoz vezető út…
Röviden körülbelül ennyiben lehetne összefoglalni a Microsoft Game Studios által fejlesztett, általunk X360 platformon és Windows Phone 7 rendszeren tesztelt játék történetét, amelyben a két aranyos "kockafigura" irányítása lesz a feladatunk, akiknek egy mesés világ térbeli kockamezőin kell megtalálniuk az egymáshoz vezető utat. Ez pedig napról napra egyre nehezebbé válik, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy valami gonosz tréfa folytán a park minden nappal egyre összetettebb lesz, és egyre bonyolultabb útvonalak mentén tudnak csak főhőseink találkozni.
Szerencsére utunk során több segítőre is találhatunk, ugyanis egyrészt ott van Sebastian, aki folyamatosan hasznos tippekkel lát el bennünket, és vannak olyan "kockák" is ebben a fura 3D-s világban, amelyek funkcióval bírnak, például távolságokat tudnak áthidalni, ahogy bizonyos gombok hatására egyéb mehcanizmusok is életbe lépnek, amelyek segítenek az előrejutásban. A játékos egyszerre csak az egyik karaktert irányíthatja, akik között a kezdő pozíciót (no és persze, a színüket) leszámítva semmilyen különbség nincs, ám az egyes pályákon csak úgy tudunk sikeresek lenni, ha mindkettejükkel, felváltva ügyködünk, mivel akadályokkal mindkét oldalról indulva találkozunk. A két karakter között viszont bármikor válthatunk.
A játék világa külön említést érdemel, ugyanis egy elbűvölően szép, színes és érdekes parkba csöppenünk, aminek tereptárgyai és karakterei valahol a Teletubbies és egyéb gyerekműsorok világát idézik, egy kis távol-keleti utánérzéssel megfűszerezve. Ez "gyerekesség" abból a szempontból nézve nem is meglepő, hogy a játékot már 3 éves kortól ajánlják, ami egyébként irányításában és könnyű kezelhetőségében is tükröződik, ám a későbbi feladványok azért komolyabb kihívásokat vagy éppen közös családi fejtöréseket is okoznak. Ezt a vidám vagy éppen szomorú hangulatot a játék zenéje egészíti ki, amely önmagában elég minimalista, ám pillanatok alatt rá lehet kattanni, és teljes mértékben passzol a vizuális anyaghoz.
Az irányítás X360 esetén nagyon egyszerű, az egyik digitális gombbal mozoghatunk, míg a másikkal forgathatjuk a kamerát. Windows Phone 7 esetében a képernyő bal alsó sarkában található négy iránynyíl, a beépített giroszkóppal kis mértékben, míg az ujjak végighúzásával a képernyőn teljesen el lehet forgatni a kamerát. A grafika és a kamerakezelés mindkét változatnál kiválóan meg lett oldva, a mobilos változat azonban néhány 3D-s effektet nélkülöz, és a történet is egyszerűsödött – a rákattanási faktor azonban ugyanolyan magas.
A játék során érdemes minden begyűjthető tárgyat összeszedni, illetve minden pályát maximálisan teljesíteni, ugyanis különböző memóriadarabkákhoz, képekhez, zenékhez és egyéb bónuszokhoz juthatunk az X360-as verzió esetében, illetve achievementek is várnak ránk mindkét verzióban, ráadásul akik rendelkeznek az A Kingdom for Keflings vagy Raskulls nevű játékokkal is, azok további tartalomhoz juthatnak az X360-as verzió esetében. Összegezve: az utóbbi idők egyik legaddiktívabb játéka, amely megszolgálja az érte kért 800 MS-pontot, és bár a mobilos változatért kért 4 angol font kicsit soknak tűnik, X360 konzol híján még azt is megéri megfontolni.
Értékelés: 9/10