iPhone játékok tesztje

Az elmúlt másfél hónap leforgása alatt három olyan komolyabb, abszolút a hardcore igényekre koncentráló cím is megjelent az Apple okostelefonjára, melyekről mindenképpen érdemes pár bekezdésben megemlékezni.

Az iPhone megjelenése óta elképesztően sikeres utat járt be, és nem telik el úgy nap, hogy ne lenne hangos a világháló valamely új, az okostelefon képességeire fókuszáló játéktól. Az elmúlt hónapokban mindenki az Angry Birds-ről beszél, ami nem meglepő, hiszen a végtelenül egyszerű játékmenetre építő, az alkalmi játékosokat megcélzó alkotás milliók szívébe lopta be magát, és rendre az aktuális értékesítési listák élén zár. Akadnak azonban olyan fejlesztőcsapatok, akik az Apple masináján keresztül igyekeznek újabb és újabb hardcore rajongókat megszólaltatni, így nem meglepő, hogy a nagyobb kiadók is kacsintgatnak a platform felé. Jelen tesztünkben két komolyabb címet, a tavaly év végén megjelent Rage-et, az Infinity Blade-et vettük górcső alá.

Infinity Blade:

Az Epic és a Shadow Complex-szel hírnevet szerző Chair Entertainment kezdetben csak egy sima technikai demónak szánta az akkor még Epic Citadelt, azonban a projekt hamar kinőtte magát így Infinity Blade címmel egy fantasy környezetbe ágyazott akció-RPG hibridet kaptunk.

A lovagok korában játszódó Infinity Blade semmit se bonyolít túl, így a játék kezdetén egy rövid elbeszélés keretén belül megismerhetjük a sötét Istenkirályt, és kihívóját, aki csúfosan elbukik a küzdelem során. A világot fenyegető God King testét átszúrva életerejét a mágikus pengéjébe olvasztja, hogy aztán két évtizeddel később újabb kihívót köszönthessen eldugott kastélyában. Az új jövevény nem más, mint a játék kezdetén látott és elvérzett lovag fia, akit egyetlen cél vezérel, apja megbosszulása. Az út azonban hosszú lesz és rögös, számtalan kihívás próbál majd gátat szabni sikerünknek, de ha kellően ügyesek és rátermettek vagyunk, akkor a végén megkaparintjuk jól megérdemelt jutalmunkat.

A történet egyszerűsége sajnos magára a játékmenetre is rátelepedett, így nem is igazán nevezhetjük RPG-nek az Infinity Blade-et. Utunk során 6-8 helyszínt látogatunk majd meg, ahol több leágazás igyekszik kitolni a játékidőt. Az egyes lokációkon rendre egy-egy különös teremtmény fogad majd minket, akikkel értelemszerűen meg kell küzdenünk, így a kalandjáték elemek tulajdonképpen a mászkálásban ki is merülnek. A harcok már egy fokkal izgalmasabbak és a kihívásban gazdagabbak. Az érintőképernyő nyújtotta opciókkal operál a játék, így a támadásokat ujjunk kijelzőn való végighúzásával tudjuk megejteni, míg az ellenfél csapásait elkerülni négyféle módon tehetjük meg. Ebből a pajzs használata legérdekesebb, ezt ugyanis karakterünk fejlettségétől függően meghatározott számban vehetjük csak igénybe. A támadások során speciális képességek is rendelkezésünkre állnak, ezeket szintén a szintlépések jóvoltából érhetjük majd el, illetve a különböző kombók mellett fegyverünket is több tucatnyi, különböző képességekkel ruházhatjuk fel. A harc tehát komoly(abb) változatosságot és taktikázást igényel, ettől függetlenül elég hamar unalomba tud fulladni, főleg hogy mindez egy "n+1"-es megvalósítást kapott, azaz ugyanazokat a helyszíneket járjuk be, és ugyanazokat az ellenfeleket kapjuk, mire eljutunk a főgonoszhoz.

A játékélmény tehát kellően felemás képet festett le elénk, így talán nem tűnünk túlságosan gonosznak, ha a techdemó jelzőt továbbra is ráaggatjuk a Chair Entertainment játékára. Grafikailag ugyanis valóban mérföldkő az Infinity Blade. Elképesztő részletességgel kidolgozott vidékeket, helyszíneket járunk majd be, és az Unreal motor a karakterek kidolgozottságát is remekül oldja meg. Mindezt egy meglepően stabil framerate mellett teszi a játék.

Érdemes-e megvásárolni? A repetitív harc, az önismétlődő ellenfelek és helyszínek azt mondatják velünk, hogy talán más játékkal jobban járna az egyszeri játékos, de ha hozzátesszük, milyen látványt varázsol a kezünkbe az Infinity Blade, akkor mindenképpen érdemes elgondolkodni a megvételén. Egyébként is, egy-egy rögtönzött pár perces kardcsapás még akár igazán élvezetes is tud lenni hazafelé.

Értékelés: 7/10

Rage HD:

Az iOS-ra készült Rage tulajdonképpen egyedül azt a célt szolgálja, hogy kitapossa az ösvényt a szeptemberben megjelenő nagygépes verziónak. Lényegében egyfajta promóciónak is tekinthető, mely ennek megfelelően nem sokat kínál, mindössze a teljes játék mechanikájának egy aprócska szeletét. A Rage HD így tulajdonképpen egy klasszikus rail shooter, ahol összesen három pályával találjuk magunkat szemben.

A játékban egy névtelen hőst alakítunk, aki a helyi Mutant Bash TV csatorna egyik agyatlan valóságshow-jának részeseként próbál meg életben maradni ebben az embertelen, poszt-apokaliptikus világban. A tévéműsor lényege, hogy három különböző helyszínen kell gyakorlatilag minden egyes mutánst levadásznunk.

Ebből következik, hogy a Rage HD irányítása sincs túlbonyolítva. A mozgást maga a játék végzi, nekünk pedig csak a virtuális ravasz nyomkodásával, és különböző felszedhető tárgyak felszedésével kell foglalkoznunk. Az ész nélküli hentelésben három különböző fegyver áll majd rendelkezésünkre, melyek a már jól ismert sablonokra építenek. Alapfegyverként egy sima, nagyon gyenge, viszont végtelen lőszerrel rendelkező pisztolyt kapunk, amit tényleg csak végszükség esetén fogunk bevetni. A shotgun a közelre és középtávoli célpontoknál lesz használható, míg a gépágyú a nagyobb távolságban található mutánsok leszedésére lett kitalálva.

Az Infinity Blade-hez hasonlóan tehát itt se kapunk egy mélyenszántó történetet, vagy gondolkodásra késztető játékélményt. A cél, amit viszont a Rage HD maga elé tűzött ki, bőven teljesíti, ráadásul teszi mindezt egy olyan látványos körítés közreműködésével, ami legalább olyan pofás, mint az Epic terméke. Javasolt-e a megvétele? Ha szeretnél egy kicsit elszakadni a mindennapok dolgaitól, és kikapcsolódni, az agyadat nem használni, csak önfeledten szórakozni, akkor igen.

Értékelés: 7/10