Dead Space: Aftermath – Filmkritika
14 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Az Electronic Arts a Corvin moziban tartotta a tegnap boltokba került Dead Space 2 előzményeit elmesélő Dead Space: Aftermath hivatalos magyarországi premierjét, így első kézből tudunk beszámolni az animációs film alatt tapasztalt élményeinkről.
A két évvel ezelőtt megjelent Dead Space: Downfallhoz hasonlóan a Dead Space második része is megkapta saját felvezető animációs filmjét, aminek nem csak a hangulatteremtés megalapozása volt a célja, hanem az első és második rész között történt események bemutatása is. A DVD-n és Blu-Ray korongon is elérhető és megvásárolható Aftermath-et szerkesztőségünk az Electronic Arts Corvin moziban tartott vetítésén tekinthette meg, és bár a látottak nem igazán gyakoroltak ránk mély benyomást, azt azért nyugodt szívvel kijelenthetjük, az Aftermath semmivel se lett rosszabb, mint elődje, a Downfall.
A Dead Space: Aftermath cselekménye tulajdonképpen az első rész végkifejlete után veszi fel a fonalat, a történések helyszíne pedig az az USG O’Bannon, melynek legénysége az USG Ishimurán történtek kiderítését kapta feladatul, így közvetlenül nem is, közvetve azonban elég sok utalással találkozunk majd, ami Isaac Clarke-ra, túlélésének körülményeire és az első rész történetének magjára koncentrál. Az Aftermath ezt leszámítva nyugodtan tekinthető a Dead Space egy különálló "szegletének", a látottak ugyanis teljes egészében egy önálló sztori képét festik le, melynek középpontjában az USG O’Bannon négy túlélője áll. A láthatóan megzavarodott, a valósággal minden kapcsolatot elveszítő legénység – Nikolas Kuttner, Nolan Strauss, Isable Cho és Alejandro Burges – titkára azonban a Kormány minden eszközzel igyekszik fényt deríteni, miközben a háttérben megbúvó politikai érdekek is felszínre törnek. A történetvezetés érdekes módon lett megoldva, a cselekmény ugyanis a jelenben kezdődik, viszont a közel másfél órás játékidő alatt rengeteg ugrálunk majd az időben, így az anyahajó négy túlélőjének visszaemlékezései rendre a múltban játszódnak.
Mindez elsőre kicsit kaotikusnak tűnhet, már csak azért is, mert a készítők érthetetlen okból vegyítették a CG-t és a 2D-s ábrázolásmódot. A szándék érezhető, így szerették volna elkülöníteni egymástól a különböző idősíkokat, azonban a megvalósítás nagyon felemásra sikeredett. A kétdimenziós megvalósítás nagyon sokat emel át a japán anime stílusból, viszont a látottak nem bántják a szemet, egyértelműen az ily módon készült jelenetek kínálják a film legjobb pillanatait, legalábbis ami a vizualitást illeti. A CG-s részekről már nem lehet ilyen jókat elmondani, a készítők ugyanis vállalhatatlanul összecsapott, tíz évvel ezelőtt is kínosnak számító minőségben valósították meg a jelenben játszódó részeket. Szélesvásznon ez az igénytelenség, elnagyolt ábrázolás még hangsúlyosabban átjött, és egyöntetűen azon a véleményen voltunk mindannyian, hogy ez rengeteget rontott az összképen.
Mindezek ellenére az Aftermath remekül alapozza meg a második rész cselekményét, és bár a Dowfall hibáit nem sikerült orvosolnia a készítőknek – feszültségteremtés teljes hiánya, a történet szempontjából érdektelen szálak, unalmas párbeszédek -, összességében elmondható, hogy a Dead Space után játszódó animációs film könnyedén kielégíti a rajongók igényeit, akik még jobban kielégíthetik a franchise-hoz fűződő tudásszomjukat.
Értékelés: 6/10
