Star Wars: The Force Unleashed 2 – Játékteszt

Két évvel ezelőtt debütált a minden elemében ellentmondásos Force Unleashed, ami ugyan nem volt mentes a bugoktól, az eladások mégis a LucasArts-ot igazolták, így idén ősszel Starkiller újabb esélyt kapott, hogy leszámoljon korábbi mentorával.

A két évvel ezelőtt megjelent Force Unleashed közepes kivitelezése ellenére remekül teljesített a kasszáknál, így a készítők engedve a pénz hívogató szavának és a közakaratnak, elkészítették a játék folytatását, melyben egyértelműen azt tűzték ki célul, hogy az első epizód problémáit áramvonalosítva, egy minden elemében megújult és tökéletesre csiszolt második részt kapjanak a rajongók. Az ígéretek és az előzetesen bemutatott anyagok láttán az elvárások hihetetlen magasra emelték a Force Unleashed 2 által megugrani kívánt lécet, így a múlt heti premiert követően már csak egyetlen kérdés maradt: Vajon túllépve önmaga árnyékán, végre egy élvezhető, izgalmas és fordulatokban gazdag címként válik klasszikussá a lassan trilógiává bővülő franchise?

A fejlesztőknek a legtöbb módosítást a játékmeneten kellett végrehajtaniuk, így Starkiller mozgáskultúrája és képességeinek repertoárja hihetetlen változáson esett át. A főhős az első rész után még látványosabb kombókra, és kardforgatásra lett képes, amit egy remekül kézreálló és gyorsan megtanulható gombkiosztásnak köszönhetően könnyedén, és minden nehézséget nélkülözve tudunk életre kelteni. Starkillerrel gyerekjáték az ide-oda ugrándozás és körbesuhanás, az egyszerű irányításnak köszönhetően pedig a harc is elképesztően élvezetes és változatos lett. A folytatásban már dupla fénykarddal nyisszanthatjuk darabokra a Birodalmi katonákat vagy kislépegetőket, a különböző, rengeteg variációs lehetőséget kínáló kombóknak köszönhetően pedig nemcsak látványos, de minden tekintetben élvezetes mozdulatokat kivitelezhetünk, aminek eredménye minden esetben valamilyen álleejtős mozdulatsor lesz. Ha ez nem lenne kielégítő, akkor Starkiller az Erőt használva képes számtalan jól ismert trükköt is bevetni, és bár a többségüket már jól ismerjük, azért akadnak új varázslatok is. Köztük talán az elmetrükköt érdemes kiemelni, amivel képesek vagyunk befolyásolni az ellenséges katonák viselkedését, így ha rövid ideig is, de átédesgethetjük őket a mi oldalunkra, vagy "megkérhetjük" őket, hogy öngyilkosságot kövessenek el. Ami az irányítás tekintetében komoly negatívum, az a tárgyak befogása során tapasztalt probléma.

A játék automatikusan az egyes birodalmi erők képviselőit igyekszik minden esetben befogni, azonban akadnak olyan szekciók, ahol dobozokat kell ide-oda pakolgatnunk, miközben rengeteg Birodalmi katona igyekszik megkeseríteni az életünket. Ilyenkor kész kínszenvedés a kiszemelt dobozt befogni, hisz minden esetben a katonák élveznek prioritást. A befogás tehát továbbra is körülményes, és olykor idegtépő, ami az egyébként tökéletesen áramvonalasított irányítás összképén sajnos elég sokat ront.

A Force Unleashed 2 látványvilága már az első részben is mesésen festett, a folytatás azonban minden képzeletet felülmúl, és elképesztően varázslatosan fest az elénk táruló látványvilág. A pazar panorámát olyan apró kiegészítőelemek igyekeznek teljessé tenni, mint a Havok és Euphoria fizikai motor, melyek segítségével elképesztően autentikus rongybaba effektust, karakter- és anyagszimulációt kapunk a pénzünkért. Lényegében az egyes pályákon minden egyes objektummal interakcióba léphetünk, mindegyikre hatással vannak tetteink, így a legapróbb doboztól kezdve, a fémkapukon át, szinte mindent elpusztíthatunk és deformálhatunk. A második rész stabil 30 FPS-en futott, ami olyankor se esett le, ha egyszerre nagyobb tömegben támadtak ránk, olykor pedig olyan vizuális ingerekkel kényeztetnek minket a készítők, amikről ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy in-game, vagy CG animáció-e. A teljesség igénye nélkül a teljes audiovizuális élményt a játék hangszekciója igyekszik teljessé varázsolni, így a Star Wars univerzum ismert rigmusai csendülnek fel, amiket sokadik meghallgatás után se tudunk megunni.

A pozitívumokra azonban sajnos rendre jut egy-egy negatívum is, így hiába orvosoltak több korábbi hiányosságot a készítők, a Force Unleashed 2 ezúttal se képes igazán kiemelkedőt mutatni. Hiába a jó pár epikus jelenetsor, az izgalmas és dinamikus harcrendszer, az egyszerű irányítás, a játék sajnos nyúlfaroknyi játékidővel bír, ami még a mai átlagot is komolyan alulmúlja. Jobb esetben laza négy óra alatt végigtolható az egyjátékos kampány, ami legnagyobb elkeseredésünkre közel sem olyan változatos, mint azt a játékos kezdetben szeretné. Lényegében három különböző helyszínt bejárva kell felgöngyölíteni a sablonos, unalomig puffogtatott történetet. A készítők úgy igyekeznek palástolni ezt a súlyos hiányosságot, hogy az egyes lokációkon töltött időt nyútják hosszúra, így azonban sokkal jobban kiemelik a játék rövidségét és monotonitását. Lényegében különböző "arénákra" vannak szabdalva a pályák, ahol a feladatok többsége annyiban merül ki, hogy az ott ránk támadó összes ellenséges erőt likvidáljuk. Hiányzik a játékból az igazi kihívás, nincsenek fejtörők, ügyességi részek, ráadásul az erőltetett QTE szekvenciák is hamar unalomba fulladnak.

A Force Unleashed 2 érdekes kettősséggel bír, mert számos eleme magasan a mai sztenderek felett helyezkedik el, azonban akadnak olyan bosszantó hiányosságok, amik gyorsan feledtetik velünk a játék állszaggató, epikus momentumait, az élvezetes harcot, vagy a pazar látványvilágot. A LucasArts próbálkozása mégis megér egy próbát, kategóriáján belül ugyan soha nem lesz konkurenciája egy God of Warnak, a hűvös őszi és téli esténken mégis hálás választás lehet, és bár hiába a fájóan rövid játékidő, kellemes perceket fog okozni a második rész, melynek vége azt engedi sejtetni, nem ez volt Starkiller utolsó kalandja.

Értékelés: 6,5/10