Dance Central – Játékteszt

Ha megjelenésekor azt mondták, az IMAX 3D élményt az Avatarra találták ki, akkor én nyugodtan állíthatom, hogy a Kinectet pedig a Dance Centralra alkották meg. A Harmonix játékában ugyanis nem más a feladatunk, mint hogy a mozgásérzékelős kamera előtt egy teljes koreográfiát betanuljunk, majd pedig egy adott zeneszámra elő is adjuk azt.

Ha olvastátok a Kinectről szóló cikkünket, akkor tudjátok már a legfontosabbat: a játékhoz, ahogy a vezérlő használatához is, óriási mennyiségű helyre lesz szükségetek. Ha ez megvan, akkor viszont másra már nincs szükségetek, mint egy kis bemelegítésre, aztán pedig máris lehet nekiveselkedni az első Lady Gaga-számnak. Előtte az irányítással kell megismerkednünk, ami nagyjából úgy néz ki, hogy a jobb kezünkkel tudunk menüpontot választani, majd azt balra húzva kiválasztjuk az éppen kijelölt elemet, míg bal kezünkkel tudunk visszalépni, ekkor viszont jobbra kell húznunk kezünket az adott menüpont aktiválásához. Az irányítást elsőre picit nehezebb megszokni, mint a Kinect Hubban folytatott barangolást, viszont hamar rá lehet érezni az ízére, egyedül a listák görgetésekor macerás kicsit.

Ha sikerült elsajátítani a navigálást, akkor érdemes elsőnek kiválasztanunk a legelső számot, és nem a későbbi zeneszámokkal kezdeni, ugyanis az egyes zenék nehézségi sorrendben vannak felsorolva, ráadásul azokon belül is 3 nehézségi fokozat érhető el. A legalacsonyabb fokozat még egész könnyen teljesíthető, bár már itt is oda kell figyelni arra, hogy az egyes mozdulatokat jól ellessük a virtuális táncosunktól, ugyanis a program elég szigorúan figyel minden testrészre – ha a lábnak is mozognia kell, nem állhatunk tétlenül egy helyben, ahogy a csípőmozgást és a karlendítéseket is minél jobban követnünk kell, különben szánalmas pontszámot fogunk kapni a szám végén. Ha megfelelően kalibráltuk a Kinectet, akkor a sikertelen próbálkozásoknál a hibát ne a programban keressük, egyszerűen válasszuk a lassítást a Break It Down alatt, és gyakoroljuk be alaposan az adott mozgásformákat.

Az egyes számoknál ugyanis két fő pont érhető el, az egyik a Break It Down, ahol az összes az adott nehézségi fokozaton a számban elérhető koreográfiai elemet begyakorolhatjuk, először egyenként, majd csoportosítva, illetve maga a szám teljes koreográfiájának előadása (Perform It). Gyakorlás nélkül bele se kezdjünk egy-egy újabb zeneszámba, ugyanis hiába jelennek meg a jobb oldalon kis négyzetekben az éppen sorra kerülő mozgásformák, a rajtuk lévő grafikák ugyan sejtetik, mit kellene csinálnunk, illetve az elnevezésük is beszédes, ám ez édeskevés a sikerhez.

Igen komoly tánctanárt kapunk tehát a Dance Central képében, viszont cserébe egyrészt rengeteg segítséghez és gyakorlási lehetőséhezt is jutunk (a Break It Down során a kevéssé sikeres táncelemek esetén választhatjuk a tempó lassítását, és a végtelen gyakorlási lehetőséget (amit mi magunk szakítunk meg akkor, ha így döntünk), így lassabb tempó mellett, hangos, az ütemhez igazodó utasításokkal tarkítva sajátíthatjuk el az egyes mozgásformákat), másrészt egy igazán komoly kihívást jelentő játékra tehetünk szert, amelyet garantáltan nem fog egy nap alatt végigjátszani még az sem, akinek amúgy köze van a táncokhoz.

Bár a kezdetek kezdetén szinte majdnem az összes menüelem elérhető a főmenüből, azaz alig van olyan főbb tartalom, amiért meg kellene küzdenünk, én azt javaslom mindenkinek, hogy szépen, egyenként haladjon, azaz kezdje az első pár számmal, vigye őket végig könnyű, közepes és nehéz fokozaton, majd csak ha az adott nehézségi fokozathoz tartozó számcsoporttal végzett, akkor lépjen a következő szintre. A mozgáselemek ugyanis egymásra is építenek, így amit már megtanultunk, azt később kamatoztathatjuk, másrészt pedig a nehézség is arányosan növekszik.

A zeneszámok változatosak, a kihívás óriási, a játszható karakterek mókásak, ráadásul a különböző stílusú beszólásaikat és öltözékeiket úgy bővíthetjük, ahogy haladunk előrefelé a játékban, hiszen pontjaink növekedésével egyben különböző apróságokat teszünk elérhetővé a játékban. A hangulat egyedül is garantált (főleg a freestyle során nyújtott teljesítmény visszajátszásakor), de partyjátékként is lehet vele játszani, a Dance Battle játékmód segítségével.

Ez az a játék, amit azoknak tudunk ajánlani, akik hajlandóak egy picit többet mozogni, ugyanis egy-két óra játék alatt elég nagy mennyiségű kalóriától szabadulhatunk meg. (Ezt egyébként, ha beállítjuk, a program nyomon is követi.) Nem mellesleg vizesre fogjuk izzadni, bármilyen ruha is van rajtunk, hiszen magával ragadja a játékmenet a játékost, és mivel folyamatosan mozognunk kell, méghozzá eléggé intenzíven, így szinte garantált, hogy csurom vizesek leszünk a végére. Érdemes ügyelni arra, milyen lábbelit viselünk (vagy mezítláb milyen talajon táncolunk), illetve annak, aki gyengébb kondiban van, érdemes a konzol figyelmeztető üzeneteire is odafigyelni, és nem túlzásba vinni a táncikálást, mivel teljesen ki lehet készülni a végére az ugribugriban. És természetesen a folyadékpótlásról se feledkezzetek meg többórás játékmenetek esetén.

Bár nincs a játékban karrier mód, és aránylag elég nehéz és kihívásokkal teli a játék, bizton állíthatom, hogy még azok is szeretni fogják a Dance Centralt, akik amúgy nincsenek oda a táncolásért. Csak javasolni tudom mindenkinek, aki már letette a voksát a Kinect mellett, hiszen napokig, de inkább hetekig a képernyő elé képes szegezni a játékost kihívást jelentő mozgásformáival, friss és változatos zenéivel.