A tavaly rekordokat döntögető Modern Warfare 2 után a Treyarch számára bőven fel volt adva a lecke, a brit csapat azonban végre felnőtt a feladathoz, és a Black Ops-szal a sorozat hírnevéhez méltó produkciót tettek le az asztalra.
Az Activision által alkalmazott rotációs rendszernek köszönhetően a páratlan években mindig az Infinity Ward, a páros esztendőkben pedig a Treyarch kapott lehetőséget, hogy tető alá hozza az adott esztendő aktuális Call of Duty epizódját, és amíg utóbbi rendre egyre magasabbra emelte a lécet önmaga, és konkurensei számára, addig a Treyarch leginkább az Infinity Ward által kitaposott ösvényen haladva végzett középszerű iparosmunkát. Idén azonban fordult a kocka, az Activision korábbi kegyeltje körül sötét idők járnak, a Treyarch pedig élve a kínálkozó lehetőséggel, a Black Ops személyében egy olyan zseniális akciójátékot készített, ami nem csak számadatokban, de minőségét tekintve is képes felülmúlni a tavalyig etalonnak tekinthető Modern Warfare 2-öt.
A brit fejlesztőcsapat ugyanis idén először, végre mert merészet álmodni, valódi kreativitással megtölteni alkotását, így bár az IW hatása még mindig érződik a Black Ops-on, a végeredmény mégis annyi egyediséget hordoz magán, hogy a készítők valóban büszkék lehetnek fejlesztésükre. A hidegháború rövid szeletét bemutató új rész, ugyanis saját, meglepően jól összerakott történettel és hangulattal bír. A játék kezdetén főhősünket, Alex Masont ismeretlen brutális kegyetlenséggel vallatják, majd innentől kezdve Mason visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg a cselekményt, ami közelítőleg tíz esztendőt ölel fel. A későbbiekben olyan titkos küldetések elevenednek meg előttünk, mint a félresikerült kubai kiruccanás a Disznó-öbölben vagy Vietnám utolsó napjai, de ellátogatunk majd Oroszországba, és a Távol-Kelet ismertebb, veszélyes helyszíneire is.
A Call of Duty: Black Ops játékmenetének lényegi magja semmit se változott a Modern Warfare 2 óta, a Treyarch ugyanazt a pergős, dinamikus, villámgyors akciót kínálja, mint az Infinity Ward. Mason mellett egy-egy küldetés erejéig ezúttal is belebújhatunk csapatunk másik hősének bőrébe, az alapséma pedig továbbra is a "menj és ölj"! A Black Ops-ban nincs helye a taktikázásnak, a gyors tempó megkívánja, hogy a játékos is magasabb fordulatra kapcsoljon, ha elindítja a játékot. Gyakorlatilag minden sarkon szembesülünk valami gigantikus képsorral, az akciórészek monotóniájából pedig járműves szekvenciák igyekeznek kizökkenteni a játékost. Meglepő módon, a Black Ops ezen a téren is képes újat mutatni, mert bár a Modern Warfare is rendelkezett ilyen jelenetekkel, a Treyarch mostani alkotásában rengeteget finomodott a járművek irányítása – emlékezetes pillanat a motoros üldözés, vagy a vietnámi hajós támadás. Az élményen a butácska mesterséges intelligencia tud csak rontani, a készítők ugyanis a gondolkodó ellenfeleket inkább a mennyiséggel igyekeztek ellensúlyozni, több-kevesebb sikerrel.
Ezt az apró, de hangsúlyosabb negatívumot mégis feledteti a játékélmény összképe, illetve az a pazar látvány, ami hivatott szolgálni a Black Ops dinamizmusát. A készítők ugyanis olyan audiovizuális körítést rittyentettek a játék köré, amivel valószínűleg elérték a korosodó IW motor teljesítőképességének határát. Olykor elképesztő panorámákban gyönyörködhetünk, de az akció sűrűjében is észvesztő látványilág tárul a játékosok szeme elé. A megvalósítás problémái az objektumok közelebbi szemrevételezésekor domborodnak ki, olykor igénytelen, önismétlő, elnagyolt és alacsony textúrájú elemekből állnak össze a pályaelemek. Persze mindez azt a célt szolgálja, hogy stabilan 60 FPS-en élvezhessük a non-stop akciót, a folytonos pusztítást, ezt pedig hűen teljesíti a játék motorja. A prezentáció azért a hibák ellenére apróbb elemek terén is sokat fejlődött, így a karakterek kidolgozottsága, és kifejezetten az arcmimika esett át komolyabb ráncfelvarráson. Szintén dicséret illeti a hangszekciót, ugyanis úgy tűnik, ismét remek döntés volt mélyen a zsebekbe nyúlni, és profi színészeket szinkronmunkára felkérni. Mason szerepében az Avatar Jack Sully-ja, Sam Worthington igyekszik hitelesen visszaadni a fokozatos széteső hőst, miközben legjobb barátunknak, az orosz munkatáborból minket kiszabadító Viktor Reznovnak Gary Oldman kölcsönzi a hangját.
A Black Ops a brutalitás és kegyetlenkedés terén se ismer határokat, a nagyon tömény öt-hat órás játékidő alatt ugyanis nem egy alkalommal kell végignéznünk bajtársaink elvesztését, melyek az esetek többségében valamilyen kegyetlen kivégzés formájában érik utol szerencsétleneket. A változatos erőszakos jelenetek során torkok átvágásával, pengével szemgolyók kioperálásával, kivégzett foglyokkal vagy esetleg üvöltve lángoló ellenfelekkel fogunk szembesülni, így bár közhelyes, de az erre érzékenyek és kiskorúak lehetőleg messziről kerüljék el a játékot, a Black Ops ugyanis nem egy esti mese formájában szimulálja a háború borzalmait.
A Treyarch sikeresen lépett ki az Infinity Ward árnyékából, és a Call of Duty: Black Ops személyében még magasabb fokozatra kapcsolták a sorozatot, ami évek óta elképesztő tempót diktálva hengerli le játékosok millióit. A nagyon rövid egyjátékos kampány mellett a multiplayer szekció sem hagyja cserben a vásárlókat, elképesztően komplex, jól átgondolt és kitűnően összerakott része a játéknak a többjátékos mód, melyben megjelentek a saját valuták, de kapunk vadonatúj játékmódokat, perkeket és killstreakeket is. Továbbra is szívfájdalom, hogy a kooperatív mód ezúttal is távolmarad a CoD-tól, azonban a World at Warban debütált Zombie mód igyekszik betölteni ezt az űrt, a maga négyfős mészárlásával.
Összegezve az eddigieket, elmondhatjuk, hogy a Black Ops minőségben könnyedén utasítja maga mögé a Modern Warfare 2-öt, a Treyarch ugyanis az alappillérek mellett jó pár olyan egyediséggel is felvértezték munkájukat, melyek csakis pozitív irányba döntötték a mérleg nyelvét, így az intenzív, valóban érdekes történettel rendelkező egyjátékos kampány mellé, egy addiktív többjátékos szekciót is kapunk, ami ismét hosszú hónapokra a képernyő elé szögezhet minket.
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!