James Bond: Blood Stone – Játékteszt

Anglia legismertebb, legsármosabb és legjobb titkos ügynöke, a 007-es ismét visszatér képernyőnkre, hogy egy újabb globális veszélyt elhárítva mentse meg a világot a gonosztól.

A James Bond: Blood Stone több ponton is igyekszik szakítani az elmúlt esztendők Bond-játékaiban megismert elemeitől, így talán nem meglepő, hogy az évekkel ezelőtt megjelent Nightfire és az Everything or Nothing után a Bizarre Creations produktuma is teljesen fiktív, a mozifilmektől minden tekintetben független történetet mesél el, amit az a Bruce Feirstein vetett papírra, aki korábban olyan Bond-témájú alkotásokon dolgozott, mint a Goldeneye, a Tomorrow Never Dies, vagy a Everything or Nothing. Persze a jól bejáratott jellegzetességek ennek ellenére nem vesztek el a játékból, minden ami jellemzi Ian Fleming titkos ügynökének világát, az utolsó elemig visszaköszön a Blood Stone-ban, így az állandó, feszes tempójú, látványos akciók mellett egzotikus helyszínek, csinos hölgyek, ütős autók és persze a vodkamartini is szerephez jut.

Értelemszerűen a narráció is a lefektetettt alapokra épít, így a játék kezdetén az éppen Athénban zajló G20 találkozón találjuk magunkat, amit egy Greco nevű milliárdos igyekszik szabotálni. M-től mi kapjuk a feladatot, hogy igyekezzünk megakadályozni a merényletet, és a Blood Stone ebben az esetben olyan parádés nyitányt produkál, ami a későbbiekre is alaposan rányomja a bélyegét. A Bizzare Creations a játék felvezetésében gyakorlatilag az összes építőkockával megismerteti a játékost. Meg tanuljuk használni a fedezékrendszert, megismerkedhetünk a fegyverfelhozatallal, és persze a Bond-játékokból nélkülözhetetlen, látványnak se utolsó közelharci szekvenciákkal. Utóbbi esetében visszaköszön az új Splinter Cellből megismert rendszer, miszerint az őrök, biztonságiak és zsoldosok hatástalanításért cserébe fel tudjuk tölteni fókuszcélzásunkat (Focused Shot), aminek segítségével Sam Fisherhez hasonlóan elég egyetlen gombnyomással kijelölni, kit is akarunk a túlvilágra küldeni. A rendszer annyiban különbözik a konkurensétől, hogy itt fegyvertől függetlenül mindig három lehetőségünk lesz.

Az akciórészeket időnként különböző járműves szekvenciák szakítják meg, melyek mindig megfelelő ütemben váltják le a sokszor unalmas, repetitív lövöldözős, közelharcos részeket. A Bizzare Creative ezen a póton (is) remek munkát végzett, és bár nem egy Project Gotham Racing szívonalú autós szekvenciával van dolgunk, egyértelműen a járműves részekhez köthetőek a játék legizgalmasabb pillanatai, amit nagyban erősít, hogy könnyen és egyszerűen irányíthatóak az autók vagy motorcsónakok. A játékélményt egyedül a mesterséges intelligencia tudja hazavágni, a fejlesztőcsapat ugyanis nagyon elnagyolt, olykor pedig egyenesen igénytelen munkát végzett ezen a területen. Az ellenfelek egyetlen percig se keresnek fedezéket, alkalmanként olyankor is egy helyben állnak, miközben mellettük álló társukat épp likvidáltuk. Sajnos a csapatmunka se volt jellemző, így az egyébként végig magas fordulatszámon pörgő akció nem több sima célbalövöldénél, ahol csakis saját ügyetlenségük eredménye lehet, ha újra be kell tölteni a korábban mentett állást.

A Blood Stone audiovizuális körítése meglepően jóra sikeredett, a játék alatt dübörgő motor az üldözéses, és izzasztóbb akció részeknél mutatja meg igazán magát. Igazi effektparádéban lesz részetek, ha kipróbáljátok a játékot, ráadásul a játék során végig úgy tűnt, a készítők puskaporos hordója csak nem akar kifogyni, így gyakorlatilag minden sarkon kapunk az arcunkba valami elképesztő, monumentális pillanatot. Mindezeket olyan helyszíneken élhetjük át, mint Athén, Monaco, Isztambul, Szibéria, Bangkok és Burma. A látvány terén persze akadnak negatívumok, a játékbeli eseményeket összekapcsoló átvezető videók meg se közelítik azt a minőséget, amire a Blood Stone valóban képes, de a helyszínek között is akadnak olyan részek, amikor nehéz elhinni, hogy még mindig ugyanazzal a játékkal játszunk.

A James Bond: Blood Stone elképesztő dinamikája, könnyű irányíthatósága és emlékezetes pillanatai ellenére nem lett tökéletes játék. A grafikus motor olykor cserbenhagyja a 007-est, az akciórészek túlságosan ötlettelenek, hamar unalomba fulladnak, ráadásul a mai trendnek megfelelően, alig négy óra alatt végigvihető a Bizzare Creations próbálkozása, amit lassan nem is sorolhatunk a negatívumok közé, mert ez lesz a sztenderd. A játék a hibái ellenére szórakoztató,  a járműves részek kifejezetten élvezetesek és nagy valószínűséggel jó ideig beleégnek majd retinánkba a monumentális pillanatok, de esetenként teljesen középszerűvé redukálódik a játék, amit a folytatásban talán majd sikerül kiküszöbölni.

Értékelés: 7/10