The Shoot – Játékteszt
14 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A PlayStation Move megjelenése óta nem sokat pihentettük a Sony mozgásérzékelős vezérlőjét, és ezúttal egy újabb rail shootert volt szerencsénk kipróbálni.
A Burnout Paradise és a MotorStorm projektekbe korábban besegítő Cohort Studios ahelyett, hogy a nagyok keze alá dolgozott volna ismét, inkább egy saját, teljes értékűnek szánt alkotással célozta meg a PlayStation Move-ot, méghozzá a rail shooter műfajában. A stílus a megszokott formát követi, fénypisztoly szerepét betöltő alkalmatosságot szegezve a képernyőkre tizedeljük a ránk pályázó ellenfeleinket, ám érdekességként ezúttal hollywood-i filmes díszletek között pörög az akció, melynek folyománya, hogy nem hús-vér emberekre szórjuk a skulókat, hanem a lövedékek ereje alatt darabokra hulló, mesterséges figurákra. A The Shootban öt nagy pálya gondoskodik a szórakoztatásunkról és valamennyi közülük más-más, jellegzetes, mozis tematikára épül, a vadnyugati felállástól, a horroron át, egészen a modernig. Míg a western díszletek között rosszarcú cowboyokra és veszedelmesnek hitt, dróton lógó keselyűkre lövöldözünk, addig a sci-fi univerzumban egyebek mellett robotokat veszünk célkeresztbe.
A játék három, egymástól eltérő, speciális támadási formával igyekszik segítségünkre lenni (Rampage, Showtime, Shockwave), ilyen például az időlassítási képesség, vagy a mindent vivő lökéshullám előidézése. A Move-nak a kezünkben nem csak célzás és lövöldözés lesz a szerepe. Egyéb gesztusokat is érzékel az ügyes kontroller, esetenként ily módon oldalirányokban kitérhetünk a felénk repülő veszélyes tárgyak elől, cselekményfüggő helyzetekben fedezékbe vonulhatunk, de a kézi hajtású vasúti csilléknek szintén a mozgatásával adhatunk kellő lendületet. A terep egyébként is kellően interaktív, robbanó hordók kilövésével okozhatunk extra pusztításokat, ugyanakkor kilyuggathatjuk eltévedt lövedékeinkkel az égbolt szerepét betöltő díszletet, amin a reflektorok fénysugarai nyernek utat, fokozva a látványt és nem utolsósorban a stúdió-hangulatot. Az egészségi állapotunk az adott jelenet rendezőjének elégedettségi szintjétől függ, tehát ha sok civil áldozatot szedünk, vagy sokszor trafálnak minket is telibe, a film elveszíti eredeti fonalát és bizony meghalunk. A The Shoot változatosságból abszolút jelest érdemel, minden egyes jelenet új, mozis kliséket idéző körülményeket teremt, felvonultatja az adott filmes műfaj jellegzetes motívumait, teszem azt, a vonatos üldözést a kíméletlen vadnyugaton. A PlayStation Move a kalibrálást követően igen-igen akkurátus munkát végez, némi bosszantó laggal a hibatárában, de a célzás pontosságát játék közben is egy-egy gombnyomással könnyedén módosítgathatjuk. A Cohort Studios műve a műfaji keretein belül nem nevezhető rövidnek, urambocsá’ tartalmatlannak, de a relatív magas árához képest azonban nem hordoz magában eget rengető hosszúságú végigjátszást. Szerencsére az ilyen jellegű címeket sűrűbben is elő lehet kapni, főként a mókára fogékony társaságban, unalmassá tehát biztosan nem válik egyhamar.
Számomra külön pozitívum volt, hogy a pályákat sorban egymás után meg kell nyitni, nem adja magát a játék egyből, lesz miért küzdenünk, ami motivációs oldalon erősíti a produkciót. Az első epizód a westernes díszletek közé invitál, a második a sci-fi világába, és ha ezeken is túlvagyunk, jöhet a másik három, persze csak szigorú sorrendben. A nehézségi fokozat korrektségét szintén kiemelném, mert némi figyelemkihagyással hamar a Game Over felirat mered a képünkbe, ellenkező esetben viszont könnyen jött sikerélmények bezsebelése adhat örömet a PlayStation Move-ot szorongató gamerek számára. Egy könnyed kikapcsolódást ígér tehát a The Shoot, amely változatosságot, remek, az adott tematikára kiválóan illő hangulatot és egyszerű, de élvezhető játékmenetet kínál, függetlenül attól, hogy komolyan vesszük-e a játékot, vagy csak laza időtöltésnek szánjuk, mert a Cohort Studios produkciója mindkét síkon jól teljesít, leszámítva azt a tényt, hogy egy-egy ilyen méretű és jellegű produkciót nem tekintünk meghatározó, teljes értékű alkotásnak. A grafika a maga nemében egész jó, félig komoly, félig filmes érzést keltve, emellett a hangok sem vallanak szégyent, a kettő együttese pedig végül megteremt egy élvezetes, filmes-akciós atmoszférát, amiben öröm lesz egy kicsit elmerülni.
Értékelés: 7/10
