The Fight: Lights Out – Játékteszt

14 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A PlayStation Move nyitókínálatának újabb játékát teszteltük, melyben ezúttal az utcai harcok világába kóstoltunk bele. Kipróbáltuk a The Fight: Lights Outot!

A PlayStation Move egyik elsőként megjelent verekedős játékát a szintén nem túl neves ColdWood Interactive követte el, de sok örömünk bizonyára nem lesz benne. A The Fight: Lights Out mosott-kopott, fekete-fehér stílusban tálalja a sötét, utcai, egy az egy elleni felállást, ahol különféle pusztakezes ütésekkel operálva amortizálhatjuk le ellenfeleink arcberendezését. Az egyetlen szabály az, hogy nincsenek szabályok. A rikítóan vörös vér erős kontrasztot képez a játék szürkés képi világával, ami látványos stílusjegyet bélyegez az egyébként iszonyatosan pocsék produkcióra. A hip-hopos zenei arzenálon kívül kevés pozitív dolgot éltem meg társaságában, pedig nem voltak nagy elvárásaim. A kezdetekben egy lefilmezett, rosszarcú figura segít megtanítani minket a PlayStation Move korrekt használatára, de látszólagos keménységének illúziója hamar elröppen. A duma nagy, de fizikai teljesítőképessége hagy némi kívánnivalót maga után. A The Fight akkor az igazi, ha van két Move kontroller kéznél, hiszen csak ebben az esetben tudja lekövetni a rendszer mindkét kezünk pontos mozdulatait. Jobb híján a balban egy Dual Shock 3-at szorongatunk, amivel korlátozott mozgásdetektálási képességei okán csak horgokat tudunk jószerivel ütni, a jobb kezünkbe pedig a Move lesz beletuszkolva, ami a lényegi melót végzi majd. A PlayStation Eye kamera elviekben a fejmozgásunkat is leköveti a játékban, de ezt egy tökéletesen megvilágított (300 Wattnyi fényárt produkáló, halogén duál-reflektor használata mellett) szobában sem tette korrektül, mondván, hogy rosszak a fényviszonyok. A félhomályra is ugyanezt a dumát sütötte el, így hanyagoltuk hamar.

Ha megvagyunk az alapok betanulásával, akkor sorban érkeznek az ellenfelek, akiket nem kis fizikai meló árán le kell vernünk, utcai, kíméletlen körülmények között. A cél, hogy az alvilági bunyós szcéna legrettegettebb harcosává váljuk, megmászva az illusztrisnak hitt arcokból álló ranglétrát. A játékmenet olyannyira frusztráló, hogy a második alakot már véres verítékkel sem egyszerű leverni, nem beszélve arról, hogy rémesen rosszul konvertálja át a mozgásainkat a játék, lomha reagálású a rendszer és sokszor érzésem szerint pontatlan is. A rendszer figyelmen kívül hagyja a tévé előtt kalimpáló játékos sebességét, illetve ütéserejét, így ezt nem tudjuk érdemben befolyásolni, vagy a digitális kivetülésünknek korrektül átadni, ami elnézhetetlen hiba, mélyre húzza a játék valódi értékét. A harcokat követően számszerű visszajelzéseket kapunk arról, hogy mennyi kalóriát sikerült elégetnünk az adott küzdelem alatt. A tutorial nehézkes teljesítése elvette minden erőmet és akkor még hol a játék. A The Fightban semmi élveznivalót nem találtam, pedig a koncepció egészen a kipróbálásáig izgalmas volt számomra, rajongok a bunyós anyagokért, de ezzel a rémséggel képtelen voltam két óránál többet eltölteni, nem érte meg a beszerzett izomlázat sem. Elbírom képzelni, hogy valakinek majd képes lesz pár vigyorgós órácskát okozni kitörő lelkessége miatt, de az érdeklődés nagyon hamar alábbhagy majd és csak a kidobott pénz fájdalmát kelti életre a megvezetett vásárlóban. Ennél lesznek sokkal élvezetesebb műfajbeli képviselők is, de addig keressünk valami mást, tulajdonképpen mindegy, hogy mit, csak ezt kerüljük el, amilyen messze csak lehet. Se nem szép, se nem jól játszható, csak az utcai underground hangulata lehet vonzó, de az önmagában édeskevés. Fárasztó és unalmas darab, átlagon aluli vételnek minősítve. A slamasztikából a The Fightot az online módozat húzhatja ki, de csak nyakig, hogy levegőt kapjon, de kiemelkedni semmilyen téren sem tud, egy az egyben elhibázott termék.

Értékelés: 4/10