DeathSpank: Thongs of Virtue – Játékteszt

Alig két hónappal ezelőtt jelent meg az idei nyár egyik legviccesebb és legjobb árkád címe, a DeathSpank, ami nem is olyan régen megkapta közvetlen folytatását. Kipróbáltuk a DeathSpank: Thongs of Virtue-ot.

A DeathSpank premierjét követően pár nappal később Ron Gilbert, a Hothead Games főnöke meglepetésszerűen bejelentette a játék közvetlen folytatását, a DeathSpank: Thongs of Virtue-ot, amiről a bejelentéskor kiderült, hogy a stúdió teljes titokban, az első résszel párhuzamosan készítette. A kérdés az, vajon a két rész között eltelt rövid idő alatt mi mindennel sikerült felturbózni az első rész remekbe szabott elemeit, egyáltalán ez volt-e a fejlesztők célja, vagy jobb, ha "kiegészítőként" tekintünk az egyébként történetét tekintve tényleges folytatásnak tekinthető második részre? Persze csodát senki se várjon, ennyi idő alatt még Ron Gilbert se képes csodát tenni, az viszont már most, a cikk elején kijelenthető, a készítők ügyesen lavíroztak tovább a korábbi koncepció hullámain.

A Thongs of Virtue története az első rész befejezése után nem sokkal később veszi fel a fonalat, így amikor DeathSpank szembesül azzal a szomorú ténnyel, hogy az ő végzete nem az Artifact begyűjtése, hanem a mágikus tangák levadászása, így nem tehet mást, mint elindul megkeresni a még hiányzó három ereklyét. Ehhez téren és időn át kell majd utaznunk, így az első résszel ellentétben sokkal változatosabb, izgalmasabb és nagyobb világokat kell bejárnunk a folytatásban. Például megfordulunk világháborús hadifogoly táborban, szellemtanyán, western hangulatú sivatagos helyszínen, kalózvárosban és egy dzsungeles lokáción. Ennek a változatosságnak azonban ára van, legalábbis ami a küldetések változatosságát illeti.

A játékban több mint negyven teleport-WC igyekszik megkönnyíteni gyors utazásainkat, ugyanis ebből rengeteg lesz játék közben. A főbb küldetések és egyéb kihívások többsége kimerül majd a keresd meg ezt, és keresd meg azt feladatok teljesítésében, és elhihetitek, a felfedezendő ereklyék az egyes helyszínek legeldugottabb zugaiban vannak elrejtve, így megtalálásuk nem lesz túl egyszerű. Az ilyen, és ehhez hasonló küldetésekből ezúttal közel százötven van a játékban, ami értelemszerűen a játékidő megnövekedését is jelenti, így már bőven tíz óra körül is beleölhetünk a DeathSpank: Thongs of Virtue-ba.

Apró, de említésre méltó változás még a fegyverarzenál alapos kibővülése, a készítők ugyanis igyekeztek alkalmazkodni az új helyszínekhez és korszakokhoz, így DeathSpank keze ügyébe már modern csúzlik is kerülnek. Apríthatunk rakétavetővel, gránátokkal, különböző, hatásos lőfegyverekkel, miközben ellenfeleink is hasonlóan jól felszereltek lesznek, így azért az összecsapások kellő változatosságot és kihívást nyújtanak majd.

Ami viszont szemernyit sem változott, az a grafika, az egész játékot körülölelő felejthetetlen humor, illetve a zene. De ha vannak elemek, amik már az első részben is jól működtek, akkor ezek mind oda sorolhatóak, így nem meglepő, hogy Ron Gilbert és – most már korábbi – csapata ezekhez abszolút nem nyúlt hozzá. A játék látványvilága kellemes a szemnek, a zenék megfelelő hangulatot teremtenek a harcok és kalandozások alatt, a humor pedig egymaga képes lenne a hátán elvinni az egészet. Igazából a folytatás végső értékelésén ez sokat  nyomott a latba, a küldetések repetitív jellege ugyanis a játékélményt kicsit hazavágta, de könnyen szemet tudunk hunyni ilyen apróság felett, ha minden egyes párbeszéd után fetrengve röhög az ember.

A DeathSpank: Thongs of Virtue közel sem tökéletes játék, érezhető rajta, hogy párhuzamosan készült az első résszel, így az új elemek nem lettek igazán alaposan kidolgozva és átgondolva. Annak ellenére, hogy ezek kellő vérfrissítést hoztak a játékmenetbe, az önismétlő küldetések sokat rontanak az összképen, a humor azonban csodákra képes, így az 1200 MS pontos árcédula se tűnik olyan soknak, pedig ez az új epizód nehezen nevezhető valódi folytatásnak.

Értékelés: 8/10