FRISSÍTVE: Amnesia: The Dark Descent – Játékteszt

Anno 2007-ben néhány lelkes fiatal garázsprojektje elérkezett a végéhez, és ingyen elérhetővé tették munkájukat. Ez a játék volt a Penumbra – Overture, mely egy egyszerű, viszont hihetetlenül hangulatos horror-kaland program lett, melyben ráadásul minden a valós fizikának volt alárendelve, vagyis a szekrényeket, fiókokat és ajtókat nekünk kellett manuálisan kinyitni és így tovább. A program óriási népszerűségre tett szert, és egy évvel később megjelent a folytatás, a Black Plague, ezután pedig teljesen eltűnt a Frictional Games csapata. Nemrég azonban kiderült, hogy nem tétlenkedtek a fiúk/lányok, ugyanis megszületett jelen cikkünk tárgya, az Amnesia – The Dark Descent.

Bizony, az Amensia a Penumbra sorozat szellemi örököse, ezt le sem tagadhatná – annyi különbséggel, hogy a rajongók hozzászólásaira alapozva készítették a játékot, így az előző játékok hibái kimaradtak, az eddig is kiváló elemek pedig megmaradtak. Na de nézzük, mit is alkottak a Frictionalos fejlesztők!

A játék főhőse Daniel, aki egy romos, kihalt kastélyban tér magához. Nem emlékszik semmire, mindössze a nevére, és hogy hol lakik. A sötét, rideg folyosókon, szobákon keresztül kell felfednie a saját múltját, és rengeteg egyéb kérdésre is választ kell találnia, ha életben akar maradni. Többet nem érdemes elárulni a történetről, mivel akkor a program egyik legerősebb elemét tenném tönkre. A lényeg az, hogy egy kellően izgalmas és fordulatos történettel van dolgunk, melyre érezhetően hatással volt H.P. Lovecraft munkássága.

A Penumbrához hasonlóan itt is belső nézetből irányítjuk hősünket, Danielt, de ez ne tévesszen meg senkit, egy igazi kalandjátékkal van dolgunk. A játékban különböző feljegyzéseket, beszámolókat, naplókat fogunk találni, melyek nagy részét maga Daniel írta önmaga számára, szóval ezekből fogjuk megismerni a történetet, a Doom 3-hoz hasonlóan. A papírok mellett rengeteg tárgyat fogunk még találni, melyeket a továbbjutáshoz kell felhasználnunk és kombinálnunk. Ezek a tárgyak kékesen világítanak, így könnyű észrevenni őket. Ezt csak azért írom le, mert gyakorlatilag bármit felvehetünk, amit találunk, de erről még lesz szó később. Mivel kalandjátékról van szó, így különféle feladványokat kell megoldanunk Szerencsére a feladatok felépítése teljesen logikus és ötletes, nem okoznak komolyabb fejtörést, de ha mégis elakadnánk, akkor érdemes az összegyűjtött jegyzeteket átolvasni, mert mindig akad bennük segítség. A veterán kalandjátékosok ne aggódjanak, a játék így sem könnyű, kellő kihívást tartogat mindenkinek.

A fentiek mellé még párosul egy hihetetlenül nyomasztó és félelmetes hangulat is, amelyet fokoz az állandó, nyomasztó sötétség is. Ha ez még nem lenne elég, előbb-utóbb kiderül, hogy a kastély nem is olyan kihalt, mint azt elsőre hittük. Különös lényekkel fogunk összeakadni, és mivel nincs harc a programban, leginkább menekülni tudunk előlük, vagy pedig imádkozni, hogy ne vegyenek minket észre. Említettem, hogy szinte bármit felvehetünk, amit találunk. Ennek plusz funkcióját úgy használhatjuk ki, ha a megragadott tárgyakat eldobva eltereljük az ellen figyelmét, mi pedig csöndben kikerüljük. A Penumbrában jól működő elmeneküléses módszer itt nem mindig válik be (bár néha rá leszünk kényszerítve), hatásosabb, ha a sötétben elbújunk, és megvárjuk, míg elmennek. Persze itt is kiszúrhatnak minket, ráadásul van itt még egy csavar a dologban: hősünket annyira megviselték a történtek, hogy ha huzamosabb ideig tartózkodunk a sötétben, akkor törékeny elmeállapotunk igencsak megsínyli ezt. Magyarul: Daniel elveszíti józan eszét, és megőrül, ergo game over. Törékeny elménk állapotát a TAB gombbal előhívható inventoryban követhetjük figyelemmel, az ott látható agy ábrán.

Nemcsak a fény hiánya ártalmas, hanem az is, ha becsapódik az ajtó mögöttünk, vagy ha hirtelen kialszik a lámpa és így tovább. Épelméjűségünket különböző fényforrások közelében tartózkodva tudjuk helyreállítani, de ezek nem mindig akadnak a környéken. Gyertyákat, fáklyákat mi magunk is meggyújthatunk a talált tűzszerszámokkal (tinderbox), de ha épp nincs nálunk eme alkalmatosság, vagy gyújtható dolog a közelben, akkor az F gombbal elővehetjük olajos lámpánkat. Ez az eszköz a legjobb barátunk és legnagyobb ellenségünk is egyben. Barát azért, mert bevilágítja a sötét helyiségeket, ugyanakkor felhívja a lények figyelmét ránk, ami viszont nem túl kellemes következményekkel járhat. A lámpánkat sem használhatjuk a végtelenségig, ugyanis olaj szükséges hozzá, ráadásul elég gyorsan fogy belőle a nafta. Utánpótlást találhatunk kalandozásaink során, ezzel bármikor utántölthetjük a lámpánkat. Mellesleg sérülhetünk is, egészségünk állapotát pedig az agy feletti szív ábrán láthatjuk.

Egy ilyen játék központi eleme a hangulat, ezt most kifejteném egy kicsit. Eleve minden vagy teljes sötétségben, vagy pedig félhomályban látható, és mindezt a fejlesztőcsapat saját grafikus motorja jeleníti meg. Ugyanez az engine hajtotta a Penumbrákat is, de alaposan fel lett javítva, és bár kissé kopottas, mégis tökéletesen megfelelő a látványvilág, amely néhol a Clive Barker-féle Jerichót idézi. A régi motor plusz előnye, hogy gyengébb gépeken is jól fut. Megemlíteném még azt is, hogy az életünkre törő lények az előző játékok mutálódott tudósaihoz képest igazán félelmetesre sikerültek, így nem egyszer előfordulhat, hogy kétszer is meggondoljuk, kinyissuk-e az előttünk lévő ajtót. A látvány mellett a hangok még azok, amik miatt beindul a korai őszülés. Szinte sosincs csend, állandóan hallunk zörejeket, hangokat. Ha fapadlós helyen vagyunk, akkor pedig lépéseket is, mindezt kiváló minőségben. Az igazi élményhez ajánlatos fejhallgatóval játszani. Ráadásul nagyban hozzájárul a beleéléshez a szinkron, mely nem sokszor hallható, de érződik, hogy igazi beleéléssel olvasták fel a szövegeket, szóval igazán profi munka.

Összegezve a dolgokat: egy roppant hangulatos és igazán félelmetes játék lett az Amneisa – The Dark Descent, mely magán hordja elődjei pozitív vonásait, és még ezeken is sikerült némileg javítania. Tényleg csak erős idegzetű játékosoknak ajánlott a program, melynek két negatívuma van. Az első az, hogy viszonylag rövid, körülbelül 6 óra alatt végigvihető, és a második pedig, hogy jelenleg csak digitális úton, Steamen keresztül megvásárolható. Ettől függetlenül teljesen megéri az árát. A Frictional Games csapatának talán az idei év legjobb horror programját sikerült megalkotnia, amit vétek lenne kihagyni a műfaj szerelmeseinek.