S&M: The Devil’s Playhouse: Episode 5 – Játékteszt

A negyedik rész végén Max egy Lovecraft novelláiból ismerős szörnyeteggé változott, s nekilátott a világ, pontosabban New York módszeres elpusztításához. Az epizód nyitó jelenetében Mamma Bosco laborjában találjuk Samet és barátait, amint éppen egy válságstáb összeállításán fáradoznak. Hogy egész pontosak legyünk, Sam feladata egy önkéntesekből álló különítmény összeállítása, akik elég bátrak, hogy megetessék magukat az őrjöngő Max szörnnyel, ugyani bolyhos kis barátunk megmentésének egyetlen módja, ha belsejében, egész pontosan az agyában helyre tesszük a dolgokat. Ha ez nem sikerül, akkor életbe lép a különleges eljárás, amit Max még elnökként hagyott jóvá, hasonló támadások esetére, és akkor bizony atomfegyverekkel fogják jobb belátásra bírni az ex-elnököt.

 

Lévén szinte az egész epizód Max új testében játszódik, a játék nagy részében csak Samet irányíthatjuk, így sajnos nagyrészt le kell mondanunk az évadban korábban látott pszichikus játékokról is, de lesz itt bőven, ami kárpótolja a játékosokat. A puzzle feladványok valamivel egyszerűbbek ugyan, mint az évad korábbi részeiben, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szórakoztatóak, egyszerűen csak más logikát követnek, ami a játékok hiányában érthető is, és ezáltal az itteni feladványok sokkal inkább a korábbi évadokban látottakra emlékeztetnek.

 

Az évadzáróban feltűnnek karakterek a korábbi évadokból és természetesen tiszteletét teszi mindenki, akit ebben a történetben ismertünk meg. A fő helyszín tehát Max belseje lesz. Mivel a nyitó jelenetben megetetjük vele magunkat, a gyomorból indulunk, de ellátogatunk majd a kezeibe, lábaiba és természetesen a fejébe is. A dolog érdekessége, hogy Max belülről egy ötvenes évekbeli, divatos legénylakásra emlékeztet. A gyomra a konyha, a lábaiban edzőtermet találunk, a fejében pedig egy minden extrával rendelkező nappaliba csöppenünk, s a különböző helyiségek között a véráram segítségével közlekedhetünk. A játék igazi fénypontja, amikor végre sikerül uralnunk az egész testet, és megkapjuk Max irányítását. Igaz, egy elég rövid részről van szó, de itt a klasszikus Godzilla-filmeket idéző hangulatban masírozhatunk végig a városon.

 

A történetben akadnak fordulatok is, ráadásul az eddigi részekhez képest kifejezetten tekintélyes mennyiségben, és ezek többsége az igazi álleejtős fajtából való, és az utolsó(nak látszó) csavar az igazi rajongók szemébe biztosan könnyeket csal majd, de a kegyetlen spoilerek elkerülésének érdekében több részletet nem írok, mivel ez a befejezés tényleg egyedülálló a játék eddigi történetében.

 

A program technikai oldaláról tulajdonképpen felesleges írnom, mivel megegyezik az évad korábbi epizódjaiban látottakkal. A grafika szép és hangulatos, a szinkron pedig egyenesen tökéletes. Igaz ugyan, hogy Max teljes valójában nincs jelen, de a szörny különös spórákat bocsát ki magából, melyek mind lángoló Max fejek, s egykori társunk ingen komplikált személyiségének egy kis szeletét képviselik és mivel ők minden helyszínen megtalálhatóak, nem kell nélkülöznünk a rekeszizom-szaggató beszólásokat sem.

 

Összefoglalva az évad tökéletes befejezést kapott. Minden korábbinál több a popkultúrára építő poén, a helyszín nagyon ötletes és hangulatos, a pszichikus játékok hiányában a puzzle feladványok nagyrészt a korábbi évadok logikáját követik és a történet egy pillanatig sem engedi lankadni a játékos figyelmét a maga 4-5 órája alatt. A rajongóknak egyenesen kötelező, azoknak pedig, akik eddig még nem próbálták, érdemes odafigyelni a Telltale akciójára, melynek keretén belül most potom $19.95-ért beszerezhetik az egész harmadik évadot, vagy az eddig megjelent hármat mindössze $39.95-ért.