Oldal kiválasztása

PlayStation Move – Bemutató

PlayStation Move – Bemutató
14 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Cikkünkben részletesen írunk a Sony mozgásérzékelős újdonságával kapcsolatos első benyomásainkról – bemutatjuk a PlayStation Move vezérlőt.

A Nintendo vagy tudatosan, vagy éppen a riválisok árnyékában, kétségbeesve, de sikeresen megreformálta az eltelt évek alatt lényegében alig-alig módosult játékvezérlést és maga mellé állított egy olyan, sokmillió egyénből álló réteget, amely azelőtt rá sem hederített a videojátékokra. Őket nevezzük trendi, idegen szóval casual játékosoknak, és mint olyan, meglepően nagy létszámban kerültek elő a világ minden pontján, Japántól Észak-Amerikán át egészen Európáig. A Sony és a Microsoft ezen idő alatt a kemény mag minél alaposabb kiszolgálásán mesterkedett, míg egy napon rájöttek mindketten, hogy mekkora üzlet is hever még a mozgásérzékelős megoldásokban. Előbbi nagy vonalakban a Nintendo alapötletét kezdte el átdolgozni sajátos módon, míg a redmondiak a Sony-tól lesték el az EyeToy alapjait, hogy arra építkezve hasítsanak egy jókora szeletet abból a tortából, amelyből a Nintendo jószerivel már betegre zabálta magát.

 

A két HD konzolgyártó közül a Sony dobta előbb piacra a saját megoldását pont a napokban, amely PlayStation Move néven érhető el világszerte. A Move nem más, mint egy PlayStation Eye kamera és egy WiiMote-hoz nyomokban hasonlatos vezérlőpáros, a szerkentyű végén egy a szivárvány szinte valamennyi színében világítani képes gömbformával. Az optika ezt az erősen fénylő alakzatot kíséri nyomon, valamint a Move vezérlő belsejében elhelyezett mozgásérzékelők együttes munkája eredményezi azt a pontosságot, amit a játékok folyamán annyiszor megcsodálhatunk majd.

 

 

Tartozik opcionálisan a duóhoz egy harmadik tag is, amit külön nyílik módunk megvásárolni, ez pedig a Dual Shock 3 szerepét fogja kiváltani a játékokban, tehát nem létszükség, ám a kényelem és az egykezes ergonómia szempontjából abszolút előnyös, így erősen javallott a beszerzése. Akik nem rendelkeznek korábbról PlayStation Eye kamerával, célozzák meg a Starter Packot, így egy füst alatt, olcsóbban férhetnek hozzá a Move-hoz, illetve a videotelefonálásra is alkalmas optikai egységhez, és e mellé még egy bónusz demó lemez is dukál a csomagban. A korongon sok értéket azonban nem találunk, miután a rajta lévő próbakörök a PlayStation Store felületéről ingyenesen is letölthetők. Helyspórolás szempontjából sem ajánlott kifejezetten a lemezes demók használata, ugyanis a rajta helyet kapó demók telepítésre kötelezettek, így a merevlemezen ugyanúgy elterpeszkednek, mint PlayStation Store-os verzióik.

 

A PlayStation Move, a Dual Shock 3-hoz hasonlatosan beépített akkumulátorral rendelkezik, így elemekkel vacakolni nem kell, és a gép mellé csomagolt mini USB-kábellel tölthető, csakúgy, mint a „nunchuk”-szerű, Navigation Controller nevű társa. A boltokban már lehet kapni közös, duál-dizájnos töltőállványt (Charging Station) hozzájuk, de mivel nem olcsó a szerkezet, sokaknál marad a hagyományos, vezetékes töltési eljárás. Kézbe véve a Move-ot azonnal nyugtázható, hogy masszív a szerkezet, és kellemes súlya is van, ami fakad egyrészt a rezgő motorból, valamint a benne elhelyezett erőforrásból. Igen, a Move vibrációs funkcióval is bír, nem kell lemondanunk a rezgés élményéről, amit így is csak meglehetősen sokára kaptunk vissza a SIXAXIS-eket váltó Dual Shock 3-aknak köszönhetően. Kiemelten javasolt első lépésként ráhelyezni a szerkentyűre a csuklópántot, nehogy a Move véletlenül a képernyőbe röppenve kárt tegyen a tévékészülékünkben, vagy egyéb, drága tárgyak leverésével amortizáljuk lakásunk enteriőrjét.

 

 

A PlayStation Move nem csak a játékok elindításakor kelthető életre, hiszen már az XMB-ben is használható a menük közötti lépegetésre, erre a célra kizárólag a beépített gyorsulásmérőit használja, ilyenkor nem aktív a kamera sem, ebből kifolyólag a gömb nem világít a kontroller végén. A vezérlő alsó részére dizájnolt ravasz gombot nyomva tartva aktiválható a konzol főmenüjében a Move, ekkor a kívánt irányokba mozgatva lépkedhetünk a tárolt médiák és opciók között, tehát nem kell minden alkalommal előhalásznunk a Dual Shock 3-at, anélkül is remekül elboldogul a PlayStation Move az adott szerepkörben, hiszen az analóg karokat leszámítva megvan mindene, ami csak kellhet (iksz, négyzet, kör, háromszög, Start, Select, T, PS és Move gombok). A játékokban természetesen már nem éri be csupán a giroszkópok által felvett vezérlési adatokkal, azokban az alapjáraton tejfehér, színesen világító gömb is felizzik, segítve a PlayStation Eye-t a korrekt, térbeli navigálásban. A Move ezáltal teljesen háromdimenziós vezérlővé válik a kezünkben, ami érzékeli a mozdulatok sebességét, erejét és persze a mélységét, így avanzsál az általunk ismert legpontosabb mozgásérzékelős kütyüjévé.

 

Miért jobb, mint amilyen például a Kinect lesz? Mert a tervezők szerint így nem veszítjük el teljes mértékben a játékainkkal való fizikai kapcsolatot, mégiscsak van a kezünkben valami, ami olykor rezeg, mindenféle színekben világít és még nyomogatni is tudjuk a rajta elhelyezett gombokat, megfelelve a hardcore rétegek által támasztott egyik legfőbb elvárásnak. Akik játszottak EyeToy játékokkal, tudják, hogy miről beszélek. A WiiMote/MotionPlus párosításhoz képest ez a szerkentyű látványosabb, de nem feltétlenül nagy előrelépés a játékélmény szempontjából, ezt viszont majd Ti eldöntitek belátásotok szerint, a grafika azonban fényévekre van a Wii-étől, tehát már eleve komolyabb hatással rendelkezik kiotói ellenlábasánál.

 

 

Az első Move-kompatibilis játékok túlnyomórészt gyakorlatilag minijáték-gyűjtemények, ahol ötletes megoldásokat láthatunk a Move alkalmazási területeire. Hol egy fénypisztoly (The Shoot), hol egy asztalitenisz/golfütő (Sports Champions, Tiger Woods PGA Tour) szerepét tölti be a markunkban szorongatott eszköz, de olyan is akad, ahol varázspálcaként foghatunk és pakolgathatunk vele különféle alakzatokat (Tumble) egy puzzle játékban. Persze a későbbiekben igyekeznek a fejlesztők olyan felhasználási módokat is kiagyalni, amelyek nem kisebb játékokban mutatkozhatnak be, mint a Killzone 3, a Virtua Tennis 4, a Heavy Rain: Move Edition és társaik. Az első köröket megfutva erős deja vu-érzésem támadt, hiszen a lemezen mellékelt demók egytől-egyig casual cuccok voltak, alacsony költségvetésű produkciók garmadája, visszaütött az EyeToy korszakból megmaradt emlékhalmazom. Drága pénzért vásároltam egy újabb haszontalan, hamar megunható kütyüt, hogy ott folytassam, ahol a kamerával anno kifulladt a történet? Itt ennél már komolyabb dologról van szó, hiszen, a Move fontos szerepet játszik a kemény mag meghódításában, ezért próbálnak minél több meghatározó címhez kompatibilitást fabrikálni. Az egyetlen komoly anyag, amit Move-val is tesztelhettem, az a Heavy Rain: Move Edition, bár mellé már tényleg javasolt lenne a Dual Shockot kiváltó Navigation vezérlő használata, ami nem húzza el egy irányba a játékos kezét úgy, mint az egy manccsal markolászott normál PlayStation 3-as vezérlő.

 

A casual bomba ellenére azért akadtak kedvencek így is a nyitó felhozatalban, mint például az imént emlegetett The Shoot, ami az árkádok aranykorában népszerű fénypisztolyos játékok egyféle modern követője. Ebben a cuccban a Move úgy működik, akárcsak egy Namco-s G-con 2, vagy egy Sega-s Virtua Gun fénypisztoly és mechanikailag a Time Crisis vonalát követi, többféle filmes tematikát feldolgozva (western, horror, stb.), mozis forgatási helyszínekké/eseményekké alakítva a puffogtatást. A hajszálpontos Move ennél a játéknál valamiért folyton elkalibrálódott, de szerencsére ezt a fejlesztők megoldották az egyetlen gombnyomással kivitelezhető centerezéssel, amit pár percenként érdemes lesz elvégezni, máskülönben már centikkel hord majd mellé az eszközünk ennyi idő után.

 

 

A Move világító gömbje játék közben is váltogathatja a színeit, függően attól, hogy éppen mi történik a zajló cselekményben, ergo nem csak a kamerának ad egy időben egyszínű, folytonos utasításokat, hanem a játékos felé is kommunikál, a legkülönfélébb módokon, villogva, színeket váltogatva. A kontrollert minden játék megkezdése előtt kalibrálni kell, ami nem nagy kunszt, és a legszebb az egészben, hogy egészen kisméretű szobákban is jól használható. Az eddig megjelent játékok jelentős része nem igényel nagy teret vagy távot a kamerától számítva (1-2 méter), ugyanakkor nem ússzuk meg az optika dőlésszögének állandó állítgatását, hiszen lesznek/vannak csak ülve és csak állva játszható anyagok, amihez bizony mókolgatni kell a kamera irányzékát. Az ülőpozíciót hosszabb távon a Heavy Rain követeli meg, az álló helyzeteket jellemzően a sportos anyagok, míg például az EyePetnél egyenesen a szőnyegre irányíttatja velünk az optikát a játék.

 

Bár nem akkora újdonság az élmény, amit biztosít, a PlayStation Move egy csoda kis szerkentyű, amely végre nem csak a casual célcsoportot fogja tudni kiszolgálni, hanem a hardcore-nak is tartogat kellő szórakozást. A Sony zseniálisan találta meg a WiiMote és a Kinect közötti tökéletes megoldást, hiszen térbeli és rendkívül pontos mozgást érzékel a kütyü, mégsem szakít el minket teljesen a játékkal való fizikai kapcsolattartástól, mint a Microsoft technológiája, a Kinect. Kormány nélkül kormányozni a levegőben órákon keresztül? Személy szerint nem értem, hogy ebben mi olyan nagy móka, de ez már egy másik történet, nem az én reszortom elbírálni az EyeToy modernizált lenyúlását. Sajnos nem fogjuk megúszni minden játék esetében egy darab Move-val, hiszen a The Fight például két Move-ot követel meg, de még így sem lesz csillagászati a kiadásunk, ugyanis a Starter Pack 15 ezer forintos ára mellé nagyjából egy 11 ezres további beruházás szükséges ilyen esetekben. Persze a tökéletes harmóniára/élményre vágyók a másik részét, a szintén vezeték nélkül csatlakozó (Nintendónál ez a kábeles Nunchuk) Navigation Controllert is bevásárolják maguknak, ami további 8 ezer forintos költséget jelent egy darab esetében.

 

 

Használjuk bogárcsapkodásra, virtuális sportok űzésére, vagy jóízű puffogtatásra, a PlayStation Move kiváló társ lehet a mindennapokban, casual és kemény magok táborát gyarapítóknak egyaránt. Jómagam az utóbbi rétegbe tartozom, és engem meggyőzött a szerkezet a pontosságával, megbízhatóságával, valamint az általa szállított élményével. Nélküle pár nap nyüstölés után már üresnek érezném a játékokat, hiányozna, egyhangúbbá válna a móka, tehát ha nem is gyógyíthatatlan módon, de képes függővé tenni az embereket. Minden nap előveszem egy-két óra erejéig, mert tetszetős, hi-tech benyomást keltő és mozgásra serkentő mulatozást kínál, ami hiányzott a PlayStation 3 mellől, de végre ez is megérkezett, nem akármilyen tálalásban.

Aktuális fórumtémák

Eseménynaptár

Translate »