Spider-Man: Shattered Dimensions – Játékteszt

Számtalan sikertelen próbálkozás után a Beenox ismét lehetőséget kapott, hogy bizonyítsa, nem csak balul elsült projektek fejlesztésére alkalmas a csapat, így vérmes reményekkel ültünk le a Spider-Man: Shattered Dimensions elé.

A barátságos és közkedvelt Pókember már sokadik alkalommal próbálja elhódítani a játékos lelkű rajongók kegyeit, az eddigi próbálkozások azonban rendre sárba tiporták a Marvel egyik legismertebb képregényhősének nimbuszát. Ebből a meglehetősen negatív előítéletből kellene most valami egészen újat mutatnia a Beenox legújabb Pókember játékának, a Spider-Man: Shattered Dimensions-nak, ami valljuk be, nem egy egyszerű feladat. Éppen ezért a fejlesztők is érezték, hogy bizonyos formulákon mindenképpen változtatni kell a siker érdekében, így a mostani epizódban már nem csak egy, de összesen négy különböző Pókember bőrébe bújhatunk majd bele.

A Spider-Man: Shattered Dimensions története napjainkban veszi kezdetét, a cselekmény pedig egy ősi kőtábla, a Rend és Káosz körül zajlik. A legenda szerint ugyanis ez a különös, misztikus tábla tartja fent az egyensúlyt a különböző dimenziók között, ha pedig rossz kezekbe kerülne, akkor minden bizonnyal teljes káosz lenne úrrá a Földön. Így nem meglepő, hogy Pókember egyik folyton visszatérő ellenfele, Mysterió is szemet vet a New York-i Természettudományi Múzeumban őrzött leletre, azonban a jól kitervelt rablást főhősünk megakadályozza, viszont a harc hevében a tábla megsemmisül, a darabok pedig négy különböző dimenzióban szóródnak szét. Ekkor jelenik meg Madame Web, aki elárulja, hogy a szilánkokat a négy különböző dimenzió Pókemberének segítségével tudjuk csak visszaszerezni.

A játék tehát négy különböző idősíkban játszódik, így négy különböző Pókember bőrébe bújva kell felkutatnunk a szétszórt szilánkokat. Kalandjaink során két jelenben játszódó dimenzióban, illetve egy múltbéli és egy jövőbeli síkban kell helyt állnunk. A különböző világok eltérő játékstílust is takarnak, illetve a jól ismert ellenfelek is eltérő variációban igyekeznek majd borsot törni az orrunk alá. A múltbéli Pókemberrel az 1930-as években kell a rosszfiúkat kiiktatnunk, ahol egy kissé nyomasztó noir hangulat fogadja a játékost. Ennek megfelelően ebben a játékrészben a lopakodáson lesz a hangsúly,  árnyékban kell közlekednünk, el kell bújnunk a figyelő szemek elől, és minden esetben lesből kell támadnunk. A kapott játékélmény tehát erősen hajaz a Batman: Arkham Asylumban, illetve a Splinter Cell: Convictionben látottakéra. A jövőben, 2099-ben játszódó másik dimenzió ennek pont az ellenkezője, ott ugyanis a pergős, látványos akción van a hangsúly. Ezt segítendő, a Pókember rendelkezni fog egy úgynevezett Accelerated Vision móddal, amivel le tudjuk lassítani az időt, amivel még ütősebb, látványosabb ütéseket és rúgásokat tudunk majd bevinni.

A játékmenet lényegében semmit se változott az előző részekhez képest, így hálószövő főhősünkkel továbbra is a közelharcban fogunk jeleskedni, miközben hálónk segítségével számos speciális mozdulatot is kivitelezhetünk. A történet egyszerűségéből adódóan itt se számíthatunk nagy ördöngösségekre. Az egyes pályákon különböző kihívások várnak ránk, ahol mindig az adott pálya végén minket váró főellenség csatlósait kell legyűrnünk az előrehaladás érdekében. Mindössze annyit módosított a Beenox, hogy a korábban sokat kritizált szabadon bejárható, teljesen élettelen Manhatten helyett, ezúttal egy teljesen lineáris pályatervezést alkalmaztak, ami sokkal jobban közel áll a játék jelenlegi játékstílusához.

Szintén újdonságnak számít a játékba implementált fejlődési rendszer, Pókember ugyanis kalandjai során tapasztalati pontokat gyűjtögethet, amiket később különböző képességek fejlesztésére oszthatunk szét. A karakterfejlődéshez elméletileg számos eltérő kihívást kellene teljesítenünk, de a fő cselekményszál teljesítésével is folyamatosan gyűlnek a pontok. Megnövelhetjük például életerő csíkunkat, felgyorsíthatjuk életerőnk illetve speciális képességünk regenerációját, ütőképesebbé tehetjük ütéseinket, illetve tanulhatunk új képességeket is. Ilyen például az ellenfelek elhajítása, a több, egymást követő ütéskombinációk, a pókhálóval történő lövöldözés.

A játék irányítása igazán meggyőző volt, főhősünk valóban azt csinálta, amit szerettünk volna, így nincsenek felesleges mozdulatok, véletlenül elsütött speciális képességek. Az örömünket egyedül a rendre visszatérő kamerakezelési gond törte meg, ezen ugyanis továbbra se tud felülemelkedni a játék, és egyelőre nem is nagyon látunk rá esélyt, hogy ezt egyhamar orvosolni fogják a készítők. Jópofaságnak tartottuk azonban a belső nézetes módot, melyben saját szemszögből követhettük az eseményeket, és igen csak jól mutatott, amint félholtra pofozzuk ellenfelünket.

A Spider-Man: Shattered Dimensions négy eltérő dimenziójának köszönhetően négy különböző játékstílust követel meg a játékostól, ráadásul az egyes idősíkok mind az ellenfeleket, mind a képességeket, mind Pókember külsejét illetően látványosan elkülönülnek egymástól. Ugyan a cél végig ugyanaz, mégis remek szórakozás, amikor ide-oda ugrálunk az időben, és egyik pillanatról a másikra kell stílust váltanunk. Hibák persze akadnak, a szinkronhangok inkább idegesítőek, mint viccesek, a komolytalan, gyerekes beszólások pedig hamar kedvét szeghetik az erre kevésbé fogékonyaknak. Mindezek ellenére a mostani Pókember játék messze az eddigi legjobb a hálószövő hős történetében, így aki kedveli a Marvel ezen univerzumát, az mindenképpen adjon egy esélyt a játéknak.

Értékelés: 7/10