Limbo – Játékteszt

A Limbo bő négy évnyi fejlesztést követően költözött PC-ről X360-ra, hogy aztán a nyári XBLA kínálat egyik legütősebb és legmaradandóbb élményeként emlékezzünk rá.

A Limbo a latin Limbus szóból ered, ami magyar fordításban a pokol tornácaként értelmezhető. A Playdead címválasztása nem véletlen, ugyanis a cím egy az egyben megragadja a játék lényegét, pedig a közel négy éve készülő, kezdetben PC-re fejlesztett, majd X360-ra átnyergelt logikai platformerről kevesen hinnék, hogy a szürkeállományunk megdolgoztatása mellett az érzelmeinkre is hat, sőt, szó szerint a lelkünk legmélyére hatol, hogy aztán minden egyes jelenetnél újabb és újabb félelem és együttérzés vegye át az uralmat a testünk felett.

A játék története ismeretlen, és ez a pár órás játékidő alatt sem változik. Névtelen főhősünkről se tudunk meg semmit, nem ismerjük meg személyiségét, motivációját, tetteinek miértjét, és a kóros információhiánynak köszönhetően a helyszín kiléte is végig sűrű ködbe vész. Nincsenek dialógusok, narrációk vagy átvezető videók, egyszóval minden a saját képzeletünkre van bízva, így mindenki saját maga alakíthat ki egy képet a cselekményről. Nincsenek hangok, aláfestő zenék, így a befogadó a puszta látottakra hagyatkozhat. A látványvilág azonban eléggé beszédes, hisz a névtelen, sziluettből és egy ártatlanságot és reményt sugárzó szempárból álló kisfiúnak kell helytállnia az ijesztő, monokróm – fekete-fehér – képi világú univerzumban, ahol számtalan veszély leselkedik majd ránk.

A hiányzó, képzeletünk szüleményeként szubjektív módon felhúzott elképzelések azonban így is hihetetlen légkört teremtenek a játék köré, ami pár órás játékideje ellenére olyan játékélményt kínál, amivel a legnagyobb blockbusterek többsége se dicsekedhet. A játék során rengeteg fejtörő akadályba botlunk, melyek komolyan megizzasztják szürkeállományunkat, a különböző logikai feladványokat pedig látványos platformer szekvenciák kötik össze. A legnagyobb nehézséget és kihívást mégsem ezek a részek jelentik majd, hanem a főhősünk folyamatos elhalálozása okozta élmény feldolgozása. A készítők a legkegyetlenebb módokon teszik el láb alól szerencsétlen, ártatlan kisfiút, akit olykor nem várt akadályok és ízeltlábúak nyársalnak fel, máskor pedig neonlámpák és omladozó épületek temetnek maguk alá. Az élmény így is pazar, igazi katarzis, amit a négy-öt óra alatt átél a játékos, egy olyan emlék, amire örökké emlékezni fogunk, egy olyan élmény, ami a végigjátszás után se hagyj majd nyugodni minket.

A Limbo egy igazi kincs, a mai árkád játékok egyik, ha nem a legnagyobb nagykövete, aki hűen reprezentálja mindazt, amit egy ilyen játéktól az ember elvárhat, sőt, talán túl is mutat azon. Felejthetetlen élmény, amit minden egyes játékosnak érdemes legalább egyszer átélnie.

Értékelés: 9/10