Lara Croft and the Guardian of Light – Játékteszt

Az idei Summer of Arcade zárócímeként, ideiglenes exkluzivitást élvezve jelent meg múlt héten a kooperatív élményekre fókuszáló Lara Croft and the Guardian of Light, amit a Tomb Raider-sorozat renoméját helyreállító Crystal Dynamics-nak köszönhetünk.

Mozgalmas, az Xbox LIVE Arcade nyári kínálatát tekintve pedig izgalmas nyárt tudhatunk magunk mögött, idén mégis a Crystal Dynamics gondozásában készült, a Tomb Raider előtagot elhagyó Lara Croft and the Guardian of Light állt a középpontban. A felfokozott várakozás nem volt véletlen, a csinos sírrabló ugyanis első alkalommal debütált árkád formában, és első alkalommal kapott kooperatív támogatást, így több szempontból is új játékélménnyel és kihívásokkal kecsegtetett a maja, azték univerzumban játszódó új Lara-játék, ami nem okozott csalódást. Sőt, az elmúlt évek egyik leglátványosabb, ötletesebb és tartalmasabb XBLA címét köszönthetjük a Lara Croft and the Guardian of Light személyében, ami akár a dobozos játékok piacán is szerencsét próbálhatott volna.

Egy ősi maja monda szerint évezredekkel ezelőtt két ősi maja istenség, Totec és Xolotl vívott ádáz küzdelmet egy misztikus tárgyért, a Füst Tükréért. A véres összecsapásban végül Totec, a jó isten győzedelmeskedett, aki egy titkos, rejtett templom falai között rejtette el az értékes tárgyat. Ugorva az időben, kétezer évvel később találjuk magunkat, amikor is Lara Croft Dél-Amerikában próbál az  ősi, elveszett tárgy nyomaira bukkanni. A kutatás sikeresnek bizonyul, a csinos régészhölgy feltárja a Füst Tükre lelőhelyét, az értékes tárgyat azonban elrabolják Lara-tól, a tolvaj pedig balga módon nem tud ellenállni a csábításnak, így használja is azt. A következmény katasztrófális: a két ősi maja rivális, Totec és, az apokalipszisre szomjas Xolotl is feltámad. A mi feladatunk lesz, hogy Totec-kel karöltve megállítsuk a még mindig hataloméhes Xolotl-ot és híveit, az általa feltámasztott halottakat és zsoldosait.

A Lara Croft and the Guardian of Light a nyolcvanas évek klasszikus játékmenetével operál, az eseményeket pedig a kort idéző izometrikus nézetben, amolyan Diablo 2-höz hasonló kameranézetből követhetjük végig. A játékmenet lényegében két részre bontható: rengeteg akcióra, és komoly, de nem teljesíthetetlen fejtörőkre, így a produktum a két analógos shooterek örökségét viszi tovább, azaz a bal analóg karral mozoghatunk, a jobb analóggal pedig célozhatunk. A kezdetben furcsa irányítás hamar megtanulható és megszokható, sőt, a játék későbbi fázisában áldani fogjuk a fejlesztőket, ugyanis amikor egyszerre több ellenfél támad majd ránk, kifejezetten kényelmes lesz ilyen formában aprítani az ősi teremtményeket. A fejtörők ennél szerényebb kihívást kínálnak, elakadni szinte sose fogunk, de azért minden esetben megtornáztatják a készítők az agyunkat, így sikerült egy egészséges átmeneti helyzetet kialakítaniuk. A játékos egy percig se érzi majd frusztráltan magát, nem akarja kettétörni a kontrollert, mégis sikerélménnyel a hátunk mögött lépünk majd küldetésről küldetésre. Az első fázisban egyébként is különböző, a későbbiekben hasznos mechanikákat kell megtanulnunk, ugyanis ezek használata nélkül szinte lehetetlen lesz majd a nehezebb küldetéseken átverekednünk magunkat.

Az irányítás és remek kihívások mellett érdemes szót ejteni a játékot keretbe foglaló körítésről, a Lara Croft and the Guardian of Light látványvilága ugyanis elképesztően pazarul fest. A művészeti részleg minden szempontból kitett magáért, így a klisés, sok esetben már látott maja, azték univerzumból is a lehető legtöbbet tudta kihozni. Látványos animációk, életteli pályák és különböző, mellékes, de a hangulatot alapjaiban meghatározó effektek teszik teljessé az élményt, amit tizenegy pályán keresztül élvezhetünk. A küldetések összetettek, változatosak, olykor mellékküldetések felvételével és teljesítésével tolhatjuk ki a játékidőt. Az egyes missziók végén általában egy-egy komolyabb kihívást ígérő főellenséggel kell megvívnunk, melyek általában 5-10 perces összecsapásokat ígér. Érdekesség, hogy a rejtvények egészen másként vannak prezentálva, ha csak Larával vágunk neki a kalandnak, és egészen másként, ha kooperatív módban – egyelőre csak lokálból működik, szeptemberben lesz online verzió – Totec-kel párban.

Mindkét karakter egyedi felszereléssel és fegyverekkel rendelkezik, melyek különféle módokon segítik a továbbjutást. Lara a már ikonikusnak számító, végtelen munícióval rendelkező duplapisztollyal – fokozva a retro hangulatot –, egy  puskával és a már jól ismert csáklyával indul harcba. Totec eszközei kissé kezdetlegesek, maja istenünk ugyanis lándzsákkal és egy pajzzsal, vág neki a kalandnak, de a játék során ő is forgathat majd kézi fegyvereket. Természetesen számos bónuszt is felvehetünk, amik képességeinket turbózzák fel. A kooperatív módban érvényesülnek a különböző eszközök: Totec a falba döfheti lándzsáit, amiken Lara  elérhetetlennek tűnő helyekre szökellhet és mászhat fel, de akár társunk pajzsát is segítségül hívhatjuk, amit hősnőnk dobbantónak használva, akár magasabb platformokra is képes felugorni. Lara főként a csáklyáját hívhatja segítségül. Szakadékok felett lengetheti át azt, majd azon átmászva és a túloldalra visszahajítva Totec számára is lehetőséget biztosíthat az átjutásra, aki kötéltáncosokat megszégyenítő magabiztossággal kel át a szakadékok felett. A kölcsönös segítségnyújtás nem csak ennyiben merül ki. Ha a játék során egyikünknek már fogytán van az életereje, akkor némi élet feláldozásával felgyógyíthatjuk a másikat, vagy az elesett játékos pontokért cserébe térhet vissza az élők sorába.

Összegezve a fentieket, elmondhatjuk, hogy az ereklyevadász hölgy vérfrissítése remekül sikerült, a Crystal Dynamics pedig bebizonyította, hogy képesek egy már jól bejáratott franchise mellett is valami újat és maradandót alkotni, így a jövőben akár a Tomb Raider-részek mellett, következő Lara Croftoknak is örülni fogunk.

Értékelés: 9/10