Sam & Max: They Stole Max’s Brain! – Játékteszt

A Telltale Games műhelyéből kifutott a Sam & Max harmadik évadának harmadik része is. Az eddig látottak után kíváncsiak voltunk, képesek lesznek-e a fejlesztők továbbra is frissek és újítóak maradni és megnyugtathatok mindenkit, ezúttal sem kellett csalódnunk.

Aktuális epizódunk ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző rész – The Tomb of Sammun-Mak – elejtette azt. Amikor Sam visszatér, hogy befejezzék a filmet, borzalmas felfedezést tesz. Nevezetesen azt, hogy valaki – vagy valakik, esetleg valami – ellopta Max agyát, s kis barátunk teste magatehetetlenül ácsorog a vetítőgép mellett. Samet valósággal sokkolják a fejlemények, s miután egy emlékkép bevillan neki arról, amikor Flint Paper a gyanúsítottak vallatásának fortélyaira oktatta, amolyan igazi film-noiros zsaruvá változik, akinek már semmi vesztenivalója nincs, s így indul megkeresni a tettest.

Miután kihallgatta a vakond kultistákat, akik az ördög játékládáját őrizték, majd Frankie-t a patkányt és végül egy európai turistát (aki nem mellékesen az összes létező sztereotípiát megtestesíti, ami az amerikaiakban él az európaiakkal, és főleg a németekkel szemben), összeállnak a történet darabjai, s a szálak a Többnyire Természettörténeti Múzeumba (Museum of Mostly Natural History) vezetnek. Kedvenc nyúlszerű izénk agyát ugyanis General Skun’Ka’Pe vette magához, azzal a határozott szándékkal, hogy segítségével összegyűjti az összes játékszert, s az univerzum ura lesz. Ebben segít neki a második részből ismerős Anton Papierwaite, aki szövetséget kötött az űrből érkezett gorillával, melynek értelmében az univerzum ura a főemlős lesz, míg a Földön ő uralkodhat majd mesterével, Yog-Saggoth-tal.

A múzeumban segítségünkre lesz Sal, a túlméretezett csótány – és nem mellékesen biztonsági őr –, illetve még valaki, akinek személyét fedje jótékony homály, mivel nem akarok semmi poént előre lelőni. Az igazi bonyodalom viszont csak akkor veszi kezdetét, mikor sikerül egymás ellen fordítanunk a két fő gonoszt. Innentől kezdve az egész világ megváltozik, s Max marad az egyetlen, aki tudatában van a változásnak, így rá vár a feladat, hogy mindent helyrehozzon. S helyzetét csak tovább bonyolítja a tény, miszerint továbbra sincs teste…

Izgalmakban és történeti csavarokban tehát most sincs hiány. A játék első részének film-noir hangulata hatalmas ötlet volt a készítőktől és a kivitelezés is első osztályú, több alkalommal is sikerült könnyesre nevetnem magam. Az egyetlen probléma, hogy miután megtaláltuk Max agyát, tehát a második résztől, visszatér a megszokott Sam. Ugyanakkor kárpótol minket Sal és az újonnan hozzánk szegődött társunk (akiről a poénok miatt továbbra sem írok részleteket). Egyedül az epizód harmadik felvonása sikerült ezúttal egy picit gyengébbre. Persze nem arról van szó, hogy ez rossz lenne, csak éppen egy ilyen erős felütés után egy kicsit visszalépésnek hatott. S bár a befejező jelenet igen impozáns lett – gyakorlatilag az egyéb műfajokban megszokott nagyszabású boss-fightok point-and-click adaptációjáról van szó –, az évad során ez az első eset, hogy az epizódvégi cliffhanger után nem rágom tövig a körmeimet, hogy vajon ez után mi következik.

Megvalósítás terén nem sok újdonságról tudok beszámolni az előző részekhez képest. Egyedüli változásként azt tudom említeni, hogy a mozgáskor látható X360 analóg karnak már csak a sziluettje látszik, így kevesebbet takar ki a képből, de ez is csak apró esztétikai változás, aminek igazi funkcionális jelentősége nincs. A játékmenetben nagyon jó újítás az epizód eleji kihallgatás-mechanizmus, melynek lényege, hogy miközben hallgatjuk a gyanúsított történetét, a megfelelő pillanatban és a megfelelő módon kell félbeszakítanunk, hogy megtörjön, s elmondjon mindent, amit tudni szeretnénk. Ez viszont sajnos csak a játék legelején szerepel, a későbbiekben a megszokott rendszer lép életbe. És ezúttal a Tomb of Sammun-Makkal ellentétben a puzzle-ök megoldásában ismét a kelléktárunkon és memóriánkon van a hangsúly, mintsem a környezeten, továbbá ebben az epizódban nem találkozunk a második rész sírkamrájához hasonlóan nagy és összefüggő helyszínnel.

A szinkron továbbra is első osztályú, s az új karakterek, ha lehet, még jobban teljesítenek, mint a megszokottak. Poénok szempontjából szerintem egyenesen az évad eddigi csúcspontja a They Stole Max’s Brain!, s bár a lezárás ugyanakkor a mélypontot jelenti, én továbbra is kíváncsian várom, hogyan alakul tovább a nyomozópáros aktuális kalandja.

Értékelés: 9/10