Mass Effect 2: Overlord – Játékteszt

Alig két hónappal ezelőtt mutatkozott be a Mass Effect 2 első fizetős DLC-je, a Kasumi’s Stolen Memory, amit most júniusban követett a folytatás, az Overlord DLC, mely minden tekintetben túlmutat az elődön.

A BioWare a januári premier után folyamatosan fenntartja a Mass Effect 2 iránti érdeklődést, így a kezdeti ingyenes bővítmények után áprilisban bemutatkozott az első prémium DLC, a Kasumi’s Stolen Memory, mely rövidsége ellenére kellemes, tartalmas kikapcsolódást jelentett a rajongók számára, akik a pergős akciózás és újabb kalandok átélése mellett egy vadonatúj hőssel is bővíthették Shepard csapatának létszámát. A most júniusban debütált második fizetős csomag, az Overlord ugyan nem csap legénységünkhöz új harcost, azért izgalmakban és csavarokban itt sem lesz hiány, ráadásul a BioWare ügyesen elegyítette a különböző játékmechanikai elemeket, így a nagy iramú akciózás mellett járműves és taktikai szekvenciákban is részünk lesz.

Az Overlord DLC története nem kapcsolódik az alapjáték fő sodrához, mégis pont annyira izgalmas és élvezetes, mint bármely főküldetés. A helyszín ezúttal a Phoenix galaxisban található Aite, ahova Shepard és kompániája ismét a Cerberus megbízatásából látogat el. A helyszínre érkezve lehangoló látvány fogad minket, minden romokban, a szanaszét heverő holttestek és Geth maradványok pedig egyértelműen jelzik, korábban véres összecsapások zajlottak itt le. Shepardnek ezúttal egy öntudatra ébredt VI-gyel kell szembenéznie, az elszabadult számítógépes vírus ugyanis komoly veszélyt jelent az egész galaxisra, ugyanis ha a még éppen maradt szatelliten keresztül sikerül beszivárognia a galaxis intranet hálózatába, akkor annak katasztrofális következményei lehetnek. A Normandy csapatának tehát nincs más dolga, mint eltakarítani a Cerberus szemetét, ugyanis a nem túl szimpatikus társaság rájött, hogyan lehetne kapcsolatot teremteni az emberi elme és a gépek között. Az erre a célra kifejlesztett VI Overlord mesterséges intelligencia azonban öntudatra ébredt, a biztonsági rendszer pedig automatikusan elzárta a központi számítógépet, amit így három különböző állomáson felülírva lehet csak megközelíteni.

Ahogy a bevezetőben is említettem, különböző szekvenciák egymásra épüléséből tevődik össze a játékmenet, vagyis az állomások közötti ingázást a Firewalker DLC-ben megszerzett Hammerhead tank segítségével tudjuk megtenni. A légpárnás óriás hihetetlen sebességre képes gyorsulni, tömege ellenére kifejezetten mozgékony és igen komoly fegyverzettel rendelkezik, irányítása pedig meglepően egyszerű és könnyen megtanulható, így az üresjáratok alatt akár felfedezőutakra is elindulhatunk, így megcsappant készleteinket számos nyersanyaggal tölthetjük így fel. Az állomások változatos helyszínek benyomását keltik, az egyik például egy lezuhant Geth űrhajó, míg a másik egy vulkánra épült komplexum. Természetesen ezeken a részeken várnak ránk a komolyabb akciók és lövöldözések, azonban a jól összeválogatott, változatos ellenfeleknek köszönhetően komolyabb taktikázásra is rákényszerülünk, így a sokak által kritizált, akciójáték szintjére ledegradált játékmenet itt nem köszön vissza.

A második fizetős letölthető tartalom se okozott csalódást, az Overlord DLC kellően változatos és tartalmas, így az érte kifizetett 560 MS pont nem is tűnik olyan soknak, ugyanis valóban minőségi szórakoztatást kapunk a pénzünkért. A csomag talán legnagyobb problémája, hogy egyetlen délután alatt végigjátszható, az összesen öt küldetés két-három óra alatt végigjátszható.

Értékelés: 9/10