Pure Football – Játékteszt

Gőzerővel tombol a tizenkilencedik labdarúgó-világbajnokság, a UbiSoft pedig igyekezett meglovagolni a fociőrületet, így még a júniusi rajt előtt piacra dobta első focijátékát, a Pure Footballt.

Ha interaktív fociról van szó, akarva vagy akaratlanul, de mindenkinek a FIFA vagy a Konami sorozata, a PES jut az eszébe, így amikor márciusban bejelentette a UbiSoft, hogy kanadai divíziójuk gőzerővel dolgozik első komolyabb, témába vágó sportjátékukon, sokan reménykedtek benne, hogy a franciák esetleg harmadik félként lépnek a virtuális gyepre, azonban a remények hamar szertefoszlottak. A Pure Football ugyanis az EA nem túl sikeres FIFA Street stílusában próbálkozott, ennek megfelelően saját termékük is a grundfoci szerelmeseinek szól, öt az öt elleni összecsapásokat vívhatunk meg, ráadásul a stílus elengedhetetlen stilizált, karikatúra-jellegű karakterei se maradhattak távol.

A Pure Football természetesen egy gyorstalpalóval indít, a tutorial mód gyakorlatilag minden fontosabb teendőre megtanít, így elsajátíthatjuk a cselezés, a passz és a lövés technikáját, illetve bemutatja a játék egyik érdekes elemét, a pure-o-metert, ami lényegében egy skála, mely a lövés erősségét méri. A lövés gomb lenyomásakor megjelenő, színekben pompázó skálán természetesen figyelni kell, mikor is eresztjük meg a nagy erejű löketet, ugyanis ha a zöld tartományban engedjük el, akkor el fogjuk találni a kaput, ha a pirosban, akkor nem, ha pedig a kettő közötti vékony fehér sávban sikerül elengedni a lövésgombot, akkor egy hihetetlen erejű, úgynevezett Pure Shotot ereszthetünk meg. Mivel a sáv nem dinamikus, így némi gyakorlást követően könnyen begyakorolhatóvá és kiismerhetővé válik a játék, ráadásul bárhonnan is eresztjük meg lövéseinket, ha a fehér csíkban tesszük mindezt, szinte garantált a gól, így komolyabb kihívás nélkül focizhatunk. A végtelen egyszerű szintre degradálódott játékmenetben a keresztpasszok és a szögletek se nyújtanak változatosságot, ugyanezen szisztémán működnek, így akár a kapuval háttal állva is lövöldözhetnénk, csapatunk tagjai akkor is eltalálják az ellenfél kapuját.

Ha valami véletlen folytán az ellenfél mégis eltalálná a kapunkat és a kapusunk kivédi a lövéseket, akkor egy Pure skála is töltődik, ami ha eléri a maximumot, akkor a következő lövésünk automatikusan Pure Shot lesz, bármilyen erővel is lőjük meg a labdát. Mindez azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenféle erőlködés nélkül kell lejátszanunk az egyes mérkőzéseket, függetlenül attól, ki is az ellenfél. Pedig a felhozatal impozáns, több mint 200 játékost vonultat fel a Pure Football, és olyan nemzeti együttesek közül válogathatunk, mint Anglia, Argentína, Belgium, Brazília, Elefántcsontpart, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Kamerun, Németország, Olaszország, Portugália, Skócia, Spanyolország és Törökország, illetve kapunk még két legendás csapatot is, az 1994-es amerikai, és az 1990-es német álomötöst. A játékosok terén is rengeteg ismerős arcba botlunk, olyanokba mint Pelé, Bergkamp, Cantona, Best, Lineker, Litmanen vagy Schmeichel.

A játék másik két rákfenéje a irányítás és a mesterséges intelligencia, így ha akarnánk se tudnánk komplex, látványos mérkőzéseket vívni ellenfeleinkkel. A csapattársak nagyon bután helyezkednek, lehetetlenség nekik pontos passzokat adni, a butácska MI miatt pedig képtelen pontosan levenni a magas labdákat, amik vagy elpattannak, vagy pillanatok alatt elcsenik tőlük az ellenfél játékosai. Ha szerelni szeretnénk, sokszor megesik, hogy ellentétes irányba kezd el mozogni a kiválasztott játékosunk, a cselek a meglepően kemény és durva játék miatt szinte teljesen értelmét veszítik, míg a sprint gyakorlatilag egy-egy szabálytalanság kiharcolása miatt lehet hasznos. Utóbbi azért érdekes, mert nincs szabadrúgás, hanem itt is egy skála töltődik, ami ha eléri maximumát, akkor a csapat amolyan technikai hibát kap, így az ellenfél büntetőhöz jut. Egyszóval az irányítás hihetetlenül körülményes és kényelmetlen, a csapattársak egyetlen percig se támogatnak minket, így talán nem is meglepő, hogy lényegében a pálya legtávolabbi pontjából is a távoli kapuralövéseket fogjuk választani, ami viszont hamar érdektelenné és élvezhetetlenné varázsolja a játékmenetet.

Ami miatt mégis öt percnél többet maradhat a lemez a lejátszónkban, az nem más, mint az egyjátékos kampány, ami az idegesítő hibák és a puritán kinézet ellenére meglepően élvezhetőre sikeredett. Egy saját magunk által kreált újonccal és annak csapatával kell egy négy hetes megmérettetésen jól szerepelnünk, ahol a cél nem más, mint  magunk mögé szorítani a másik 19 nemzeti tizenegyet. A győzelmek révén újabb és újabb futballisták nyílnak meg, így a játék előrehaladtával a kulcspozíciókat világsztárokkal tölthetjük fel. Az időre menő mérkőzések mellett különböző kihívások is várnak játékosainkra, például pontszerző összecsapások, kieséses fordulók, vagy az nyer, aki az első két gólt lövi.

Mindezek ellenére a Pure Football nem lett jó játék, a prezentáció az előző generációt juttatja eszünkbe, a játékmenet repetitív és hamar unalomba fullad, az irányítás körülményes, a kamerkezelés néha akadozik, így a FIFA Street koppintása nem sikerült túl jól, így hiába ez a UbiSoft első próbálkozása, nem tudunk elmenni az összecsapott kivitelezés mellett, és hiába a labdarúgó-világbajnokság okozta hangulat, ha interaktív szeretnél meccseket lejátszani, javasoljuk, válassz inkább más programot, esetleg a vébé hivatalos játékát.

Értékelés: 4/10