The Settlers 7: Paths to a Kingdom – Játékteszt

Bár egy ideje már a polcokon hever a UbiSoft és a Blue Byte legújabb Settlers próbálkozása, a Paths to a Kingdom, egyéb tesztelendő anyagok miatt csak most jutott idő a több mint egy évtizedes múltra visszatekintő sorozat új részére.

Februárban még megjelenés előtt nyüstölhettük a The Settlers hetedik epizódját, és bár nagyon rövid betekintést kaptunk a bétateszt alkalmával, mégis bizakodásra adott okot mindaz, amit akkor láthattunk. A német Blue Byte 1994-ben útjára indított sorozatára rá is férne már a sikerélmény, a harmadik epizód óta ugyanis komoly mélyrepülésben van a franchise, a rajongókban halványan pislákoló remény lángja pedig lassan, de kezd kialudni. A hetedik résszel a Blue Byte a reformok korszakát szeretné megnyitni, ígéreteik szerint a hetedik felvonással visszatérnek a régi recepthez, és ismét a helyes ösvényt járva fognak hozzányúlni a sorozathoz, ráadásul a bétateszt során is jól szórakoztunk, így kitörő lelkesedéssel vártuk, hogy kipróbálhassuk a játék teljes verzióját, ami a UbiSoft sokat bírált új másolásvédelmével karöltve érkezett meg hozzánk.

A játék egy meglepően hosszúra nyúlt tutorial móddal indít, az oktatómód ugyanis gyakorlatilag a teljes játékon átível, minden egyes alkalommal tanulunk valami újat, miközben megismerkedünk a csinos, nagyon tapasztalatlan és fiatal Zoe hercegnővel, akinek vezényletével kell békét és gazdagságot hozni birodalmunkba, Tandrai-ba. Mivel a hercegnő  minden téren kezdőnek számít, a játékban édesapja egyik hűséges lovagja, Sir Bors próbálja meg érthetően elmagyarázni számunkra, mi is lenne a helyes irány. A Settlers játékokra jellemző játékmechanika ugyan nem változott, így most is egy RTS-be oltott birodalomépítgetős sim-játék a Blue Byte hetedik epizódja, azonban a korábban beígért és állítólag több ponton is egyszerűsített gazdasági, politikai és harcászati rendszer ezúttal is teljesen átláthatatlan és csak komoly, a játékba ölt játékóra után fogjuk igazán átlátni lehetőségeinket.

Azaz a végső győzelemnek ezúttal is három kulcsfontosságú pillére van: elégedett követők, ütőképes haderő és megfelelő technológiai fejlettség. Azonban ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, ahol magabiztosan neki vághatunk egy nagyobb hódításnak, rengeteg időt kell a játékba ölni. Először a kunyhókat kell felhúznunk, amik különböző funkciókkal bírnak, ugyanis a helyi tó vagy patak mellé építve telepesünk horgászni kezd, ezzel a halászatot fellendítve, de ha egy nagy erdő mellett húzunk fel egy kunyhót, akkor a fakitermelést segítjük, ha pedig egy ércbánya, kőbánya mellett tesszük meg ugyanezt, akkor szorgos munkásaink a bányában töltik napjuk jelentős részét. A lakhelyeknek is betudható kunyhókból egyébként kétféle van, az egyik csak egy fővel növeli a lehetséges populáció számát, a másik viszont akár néggyel is. Gazdaságunk beindításához és fellendítéséhez raktárépületek és feldolgozóüzemek kellenek, így hentesüzleteket, ácsműhelyeket, fafeldolgozó üzemeket, pénzverdéket, pékségeket, kifőzdéket kell felhúznunk, ahol a megtermelt javak biztosítják majd birodalmunk jólétét. Eközben azonban semmit nem haladtunk más fejlesztésekkel, úgymint más épületek építése, hadsereg kiépítése, esetleg egy védelmi rendszer felhúzása, a rendelkezésre álló természeti erőforrások azonban nagyon korlátozott számban állnak rendelkezésre, így szinte a játék legelején már támadást kellene indítanunk a szomszédos falvakkal szemben.

Az épületek egyébként kulcsfontosságúak, úgynevezett presztízs pontokat kapunk értük, ezeket saját elképzeléseink szerint alakíthatjuk, és mivel a reformkor kellős közepén járunk, minél színesebb és hatalmasabb valami, annál több pontot kapunk érte. Egy szép szobor vagy szökőkút segítségével növelhető a pontszám, amiket aztán különböző fejlesztésekre oszthatunk szét, például gyorsabb kitermelésre, vagy specializált hadseregre. És ekkor még mindig nem rendelkezünk templommal, ahol a papok a környező kolostorokat felkutatva, az ottani könyvtárakban található tudást magukba szippantva szerzik meg birodalmunk számára a  szükséges fejlesztésekhez szükséges ismeretet. Egyszóval hiába tűnik végtelenül egyszerűnek a rendszer, az egész annyira összetett, hogy ha egyetlen láncszemnél fennakadás történik, kártyavárként dőlhet össze az addig felépített gazdaságunk.

A beígért egyszerűsített kezelőfelület se segíti a dolgunkat, például nem szabhatjuk meg az egyes munkások számára, hogy mivel is foglalkozzanak, így minden egyes feladat elvégzéséhez újabb és újabb melós kell, azaz a feldolgozóüzemekben ténykedő szakemberek az alapanyag kifogyása után nem ballagnak át a raktárba, hanem csendben várnak a másik parasztra, aki majd mindezt megteszi helyettük. A játék természetesen nem jelzi számunkra, hogy kifogyóban van a bányánk, esetleg befejeződött egy fejlesztés vagy építkezés, így az amúgy is összetett rendszer átláthatóságát gátló információhiány csak totális káoszt és áttekinthetetlen rendszert szül. Érdekesség, hogy a harcrendszer viszont teljesen leegyszerűsödött. Bár többféle katona áll majd rendelkezésünkre, alapjában véve komoly taktikázást nem igényel majd a csatározás. Hadseregünket sima íjászok, muskétások vagy dárdások alkothatják, a különbség köztük mindössze annyi, hogy mindegyiket más-más ellenfél ellen célszerű majd bevetni, és mindegyik csak adott pontszámot képes levenni az ellenfél egységeitől. Vagyis az kerül előnybe, aki túlerővel rendelkezik.

Ami abszolút pozitívum, az a Settlers 7 látványvilága, a művészeti részleg ugyanis egy nagyon bájos, szerethető világot teremtett, ami mindvégig barátságos hangulatot áraszt magából. A kornak megfelelően harsány, élénk színekben pompázik az egész környezet, amit az Enya-stílusú zenei aláfestés tesz teljessé. Az aranyos körítés azonban nem képes megmenteni a játékot, ami hihetetlenül összetett és sokszor átláthatatlan gazdasági rendszere miatt nem éppen a kikapcsolódásunkat hivatott szolgálni. A játékot csak akkor lehet igazán élvezni, ha az embernek van ideje akár ötven-hatvan órát beleölni a rendszer alapos kiismerésébe, de ekkor meg hamar tudatosul bennünk, hogy egy monoton, önmagát ismétlő produkcióval állunk szemben.

Értékelés: 6/10