Iron Man 2 – Játékteszt
15 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Újabb sikeres mozifilm, újabb játékadaptáció, és bár évről évre bizonyítja a játékipar, képtelen normális, játszható átiratokat készíteni, valamiért mégis van ezekre a játékokra igény. Ezúttal a Vasember második részének virtuális kivetülését teszteltük.
Két évvel ezelőtt, az első Vasember című mozifilm premierjével egyidőben mutatkozott be a SEGA műhelyében készült játékadaptáció, mely a szokásos ígéreteken felül semmi extrát nem nyújtott, sőt, frusztráló játékmechanikai bakijaival egyenesen az őrületbe kergette a játékosokat, így ismét elkönyvelhettük, hogy filmekből készült átiratok egész egyszerűen nem lehetnek sikeresek. A japánok a sikertelenség és a pocsék eladások ellenére nem adták el a licencet, így a pár napja bemutatkozott folytatás tiszteletére elkészíthették a játék második részét is, ami a mozifilmmel ellentétben teljesen független a játék első felvonásától, sőt, magától a mozitól is.
A Vasember 2 története ugyanis nem a film történetét dolgozza fel, hanem az azutáni eseményekbe enged betekintést, de mielőtt azt hinnétek, hogy valami alternatív megoldásról van szó, tévedtek, a látottak ugyanis egy az egyben beleférnek a Vasember univerzumba. Az egész sztori lényege, hogy négy rosszfiú szeretné rátenni a mancsát az alkoholista, milliomos-feltaláló Tony Stark mesterséges intelligencia vezérelte komornyikjára, Jarvis-ra, ugyanis segítségével szeretnék megalkotni Ultimót, a félig gép-félig ember egyveleget, akivel aztán majd jól arcon csaphatják Vasembert, vagy esetleg War Machine-t. A játék kezdetén ugyanis eldönthetjük, hogy a második mozifilmben bemutatkozott másik vaspáncélba bújt főszereplőt, vagy esetleg Starkot választjuk-e.
A játékmenet alapvetően semmit se változott, ezúttal is szárazföldön és levegőben kell majd elintéznünk a rosszfiúkat, és szerencsére ennek a két szekvenciának a kivitelezése rengeteget fejlődött, így az akció végre megfelelő mértékben élvezhető, abszolút nem idegesítő, bár az önismétlés csapdájába esik, így hamar unalmassá válik az egész koncepció, amit az egyes pályák teljesen szabad berepülése se ment meg. Minden egyes küldetés alkalmával ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülünk, ráadásul ezek kivitelezése se különbözik egymástól. Összesen nyolc fejezeten kell majd átverekednünk magunkat, míg a játék legvégén egy végső főellenfél legyűrése lesz majd a feladatunk.
A SEGA megpróbált némi fejlődési rendszert is belecsempészni a játékba, így a küldetések során úgynevezett Field Data pontokat gyűjtögethetünk, amiket aztán különböző fejlesztésekre, fegyverekre, kombókra, vagy erősebb munícióra költhetünk el. Mivel a játék elején kiválaszthatjuk, hogy Vasemberrel, esetleg War Machine-al szeretnénk-e játszani, értelemszerűen mindkét játszható karakter esetében más-más extrákat vásárolhatunk meg. Ez valóban egy ügyes próbálkozás, hiszen így érezni a különbséget a két páncél és annak fegyverzete között, de mivel nincsenek igazán nehéz kihívások a küldetések alatt, ennek valódi jelentősége hamar ködbe vész.
A látványvilág sajnos még mindig egy generációval le van maradva, a textúrák mosottak, életlenek, a karakterek kidolgozottsága már évekkel ezelőtt is kínosan festett volna, az animációról már nem is beszélve. Érthetetlen számomra, hogy ilyen igénytelen küllemmel, hogy mer kiadni játékot egy olyan nagymúltú, és egyébként ebben a generációban is több kellemes játékot felvonultató csapat, mint a SEGA. A Vasember 2 ettől függetlenül rengeteg érdekes ötletet vonultat fel, de egészében nézve több sebből vérzik a koncepció. A játékmenet repetitív, kihívásoktól mentes, a grafika szörnyű, illetve a jó ötleteket is körülményesen tudjuk csak kiaknázni. Kár érte, mert a film ismét remekül sikerült, de a játék sajnos nem tudott felnőni ehhez a sikerhez, így egy délutáni unaloműzésnél többre sajnos nem alkalmas az új epizód.
Értékelés: 5/10
