Vasember 2 – Filmkritika
15 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Két évvel az első rész után ismét visszatér Vasember, aki a világbéke megteremtése után egészen más problémákba ütközve próbál meg helytállni.
A Marvel-univerzum legismertebb karakterei közül talán pont Vasember személye volt az egyedüli, akinek filmes próbálkozását nem követte túl nagy figyelem a megjelenést megelőzően, mégis a feltaláló-milliomos, nőcsábász Tony Stark volt az, aki rajongók millióinak szívét dobogtatta meg. A két évvel ezelőtt megjelent Vasember ugyanis lazasága, könnyed történetmesélése és nem utolsó sorban remek karaktereinek köszönhetően a Marvel-adaptációk egyik legfényesebben csillogó ékköve lett és szerencsére ez a ragyogás a második részre is megmaradt.
A Vasember második része hat hónappal az első felvonás története után veszi fel a fonalat, a világon világbéke uralkodik, hála Tony Stark új találmányának, azonban az amerikai kormány nem nézi jó szemmel, hogy Vasember saját kénye-kedve szerint bohóckodik. A nemzetbiztonság és az amerikai kormány saját magáénak szeretné tudni a spéci ruhát, azonban Starknak nem csak ezzel a problémával kell szembenézni: húsz évvel ezelőtt elhunyt édesapja múltjából ugyanis felbukkan egy orosz tudós fia, a fizikus Ivan Vanko, azaz ismertebb nevén Whiplash – Mickey Rourke -, aki szövetkezik a Stark Industries ellenlábasával, a fegyvergyáros Justin Hammerrel – Sam Rockwell -, hogy beteljesítse bosszúját. Viszont ennél is nagyobb probléma, hogy a Stark mellkasába épített minireaktor nem csak életben tartja, de egyben lassan meg is öli, szervezete ugyanis nem viseli jól a palládiumot.
A folytatás szerencsére megtartotta az első rész könnyed lazaságát, a film egy percig sem veszi magát komolyan, pedig a Stark feje felett gyülekező viharfelhők valódi cselekmények formájában bontakoznak ki előttünk. A Vasember 2 pedig pont ezért jó film, a készítők ugyanis kora nyári szuperhős moziként nem az olcsó cirkuszi mutatványokkal próbálják meg eladni művöket, hanem egy karakterközpontú sztorival, melynek van eleje, közepe és vége. Eközben persze Tony Stark megmaradt olyannak, amilyennek megismertük, egy egomán, sármőr, beképzelt, cinikus milliomosnak, akivel talán egyetlen ember képes felvenni a harcot, mégpedig saját asszisztense, a csinos, mindig aggódó és anyáskodó Pepper Potts – Gwyneth Paltrow. Így a látványt kiszolgáló bábok helyett hús-vér szereplőket kap az ember.
A folytatás persze nem tökéletes, sajnos a második részbe túlságosan sok szereplőt próbáltak meg belepasszírozni, így egyesek szerepe teljesen súlytalan, már-már érdektelen lesz. Sajnos ezt pont az egyik főgonosz, Ivan Vanko sínyli meg, akinek indítékai vannak, de túlságosan ködösek, ráadásul indokolatlanul kevés szerep jutott számára, a film végi utolsó nagy párbaj során pedig meglepően hamar és ötlettelenül végeznek vele. Ezzel szemben a másik rosszfiú, a szintén fegyvegyáros Justin Hammer abszolút egy visszataszító féreg, aki igazából Stark gyenge mása, mégis neki köszönhetjük, hogy a gonosz erők megfelelően képviselve vannak a filmben.
A Vasember 2 igazából semmivel se nyújt többet, mint elődje, két piszkosul látványos, jól megkomponált, ötletes és dinamikus harcjelenetnek örülhetnek a geekek, a képregényrajongók pedig olyan utalásokkal találkozhatnak, mint Thor pörölye, Amerika Kapitánya pajzsa, de az első rész végén felbukkant Nick Fury is végre több szerepet kapott. Summa summárum, a második rész egy nagyon élvezetes, látványos és vicces mozi, kiváló nyárindító, és ha hallgatsz rám, akkor kivárod a stáblistát, a film végén ugyanis kellemes meglepetésben lesz részed.
Értékelés: 8/10
