9 – Filmkritika
15 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A hazai forgalmazó töketlenségének köszönhetően jókora csúszással, de végre hazánkban is megtekinthető Timur Bekmambetov és Tim Burton közös produkciója, a sci-fi világba ágyazott 9.
Régen esett meg velem, hogy egy-egy előzetes láttán tűkön ülve vártam egy animációs filmet, de a Timur Bekmambetov és Tim Burton nevével fémjelzett 9 az első látott anyagok után magával ragadott. A sci-fi környezetbe ágyazott filmet az első filmes Shane Acker rendezte, aki nem egy újkeletű témát, a gépek és emberek közötti örök viaskodást próbálja meg bemutatni az általa elképzelt poszt-apokaliptikus, romokban heverő világban. Ez a fajta kliséhalmozás sajnos végigkíséri az egész animációs filmet, a kilenc rongybaba kalandja mégis az első perctől szerethető, főként a karakterek személyiségének köszönhetően.
A nem túl távoli jövőben a Nagy Gép segítségével a világ robotjai felülkerekedtek az emberiségen, és megtizedelték a humanoidokat. Miközben világunk darabokra hullott, misszió indult a civilizáció megmentéséért – egy kis csoportnyi rongybabaszerű teremtmény, akikbe az emberiség utolsó napjaiban egy tudós szikrányi életet lehelt. Ők túlélték az apokalipszist. A kis törzs tagjai csak számokon szólítják egymást, az 1-es egy háborús veterán, 2-es egy feltaláló, 3-as és 4-es a gesztusnyelven kommunikáló iskolás ikerpár, 5-ös mérnök, 6-os művész, 7-es bátor harcos, 8-as izomagy, a 9-es pedig vezetői képességgel megáldott lény, aki tudja, egyesíteni kell erőiket, ha fel akarják venni a harcot a legkegyetlenebb gépiesített fenevaddal.
A kilenc rongybaba története tehát nem szól másról, minthogy igyekeznek felgöngyölíteni a professzor által hátrahagyott információkat, amelyek segítségével végleg leszámolhatnak ellenségeikkel, illetve azzal a géppel, mely a Mátrix-ból ismert őrszemekre hajazva – küllemre -, futószalagon gyártja az újabb és újabb szörnyetegeket. A filmet végigköveti ez a fajta egyszerűség, a koncepcióban rejlő potenciált ugyanis bátortalanul nem merte kiaknázni Ackert, aki egy klisékben tobzódó animációs filmet tudott csak letenni az asztalra. A kilenc hős személyisége aranyos és érdekes, ennek ellenére egymilliószor elpuffogtatott jellemekből lettek összegyúrva, míg a cselekmény egy szálra felfűzése is olyan klasszikusokból lett összeollózva, mint a Mátrix, a Világok harca vagy a Terminátor. Ezzel alapvetően nincsen semmi baj, csak egy sablonkarakterekből álló, üres történet nehezen adható el, ebben az alapanyagban pedig sokkal több rejlett, így a látott előzetesek és Acker 2005-ben Oscarra jelölt rövidfilmje kissé megtévesztőnek bizonyult. Mindezek ellenére a 9 az elmúlt évek egyik legszebb, legízlésesebb világával és hátterével rendelkező film, ami mondandója és háttere miatt az érettebb korosztálynak nyújthat kikapcsolódást.
A lenti videó az fenti bekezdésben emlegetett, Oscar-díjra jelölt, Acker-féle rövidfilmet mutatja be.
Értékelés: 6,5/10
