Az Empire: Total War után meglepő módon nem ugrottak hatalmasat az időben a Creative Assembly munkatársai, így a legújabb totális háború a híres francia hadvezér, Bonaparte Napóleon nevesebb ütközeteit vonultatja fel.
Közel egy évtizedes múltra tekint vissza a Creative Assembly remekbe szabott Total War sorozata, mely az elmúlt években különböző korok jelentős történelmi személyei köré épülő emlékezetes csatáit próbálta meg reprodukálni, igen csak komoly sikerrel. A totális háború egyik legnagyobb erénye az volt, hogy mindig tudott hova fejlődni, a készítők mindig új korszakokat öleltek fel és mindig valami egészen megrázó újítással rukkoltak elő, azonban az állandó sikerek elhitették a SEGA-val, bőven elég, ha csak apró, már-már észrevehetetlen finomhangolásokat eszközölnek aktuális epizódjaikon. A tavaly megjelent Empire: Total War után az egyik legismertebb francia hadvezér, a császári titulust is betöltő Bonaparte Napóleon fontos történelmi korszakát öleli fel a Napoleon: Total War, azonban sem a korszak, sem a játékban tapasztaltak nem mutattak jelentős újdonságokat, a körökre osztott és valós idejű stratégiázást is lehetővé tévő produkció mégis kellemes perceket okozott.
A Napoleon: Total War kisebb újítása, hogy történelemhű szereplője révén sokkal lineárisabb, kidolgozottabb történetmesélést kap a játékos, ami azt jelenti, hogy több a szkriptelt jelenet, illetve Napoleon legfontosabb állomásait kötelező jelleggel is végig kell járnunk. A szabadság érzete, a szabad cselekedetek lehetősége természetesen megmaradt, csak a kikövezett út, amin végig kell sétálnunk, az lett jobban keretbe foglalva. A híres-hírhedt francia hadvezér jól ismert hadjárataiból álló produktumban négy kampányon kell majd végigverekednünk magunkat, melyből az első, a játék oktatómódja, ahol a kis Bonaparte-t kell terelgetnünk, míg a másik háromból kettő valós történelmi eseményeket dolgoz fel, a harmadik pedig a Mastery of Europe címet viseli. Többek között ellátogathatunk Egyiptomba és Itáliába, de Ausztria sem érezheti majd biztonságban magát.
A játékmechanizmus semmit se változott, az Empire és tulajdonképpen az első Total War óta ugyanaz a recept, ami két összetevőből áll: a világtérképen való körökre osztott játékból és a valós idejű, hadrendbe állított haderők közötti összecsapásokból. A Creative Assembly ezúttal is ezen metódust követi, annyival kiegészítve, hogy komolyabb hangsúlyt kap a narráció, így valóban történetorientált hangulatot kap a játék. A világtérképen a diplomácia, a belpolitika élvez komoly elsőbbséget, ráadásul mindkettőnek hangsúlyos szerep jutott, hiszen előbbivel fegyverszüneteket, békeszerződéseket köthetünk, esetleg harcokat kezdeményezhetünk, utóbbival pedig saját birodalmunk belügyeit intézhetjük. Fontos szerep jut a hátországok folyamatos támogatásának, megfelelő infrastruktúra kiépítésével elégedett lakosság áll a hátunk mögött, ezzel pedig egyetlen biztos bevételi forrásunk, a pénz is biztosított, amit egyrészt adók formájában, másrészt a másik fontos elem, a kereskedelem segedelmével tudunk beszerezni. Az elfoglalt területeken kormányzókat nevezhetünk ki, épületeket húzhatunk fel, melyekkel haditechnológiánkat fejleszthetünk, toborozhatunk, és ezek mindegyike körökre osztott formában zajlik.
A harcok esetében ismét kinevezhetünk tábornokokat, kiknek személye növelheti csapataink morálját, és minél több összecsapást vívunk meg közösen, annál ütőképesebb és hűségesebb kompániával állhatunk ki a 3D-s csatározások során. Az egységek történelemhűek, és bár számuk nem rúg olyan magasra, mint az Empire-ben, feladatukat így is könnyedén ellátják. A csatákban hatalmas szerepet játszanak a kémek, akik bárhova és bármikor képesek beszivárogni, általuk szerzett információk aranyat érhetnek, de akár egy-egy bérgyilkossággal is megkönnyíthetik a dolgunkat. A valós idejű összecsapások esetében még mindig fontos szerep jut a csapatfelállításnak és a taktikázásnak, bár a mesterséges intelligencia továbbra sem kegyes hozzánk. Az ellenfelek, sőt, még a csapattársak is nagyon buták, így kiismerve a rendszer hibáit hamar ki lehet cselezni a játékot, ami az élvezhetőségi faktoron rengeteget ront, pedig a pályatervezés és a történethű csaták remek alapot szolgáltatnak. Remek taktikai előnyt kovácsolhatunk a megújult fizikából eredő újdonságoknak köszönhetően: A lovak által felkavart por csökkenti a látási viszonyokat, a megrémült lovak pedig fejvesztve rohangálnak a pályán, ami akár komoly káoszt is kialakíthat csata közben. Ezúttal is helyet kaptak a vízi csaták, amik az Empire után sokkal kiegyensúlyozottabbak, de ahogy minden más elemek, ezek se nyújtanak igazi újdonságot.
Ellenben a játék többjátékos módja, melyben már nem csak egymás elleni ütközeteket vívhatunk, hanem akár kooperatív módban is végigtolhatjuk a szóló módot, ami egészen új szintre emeli az eddig megismert játékélményt. Emellett újdonság, hogy egyjátékos módban lehetőségünk van bekapcsolni a szabad csatlakozás lehetőségét, ami lehetővé teszi, hogy a játék közben még AI által irányított csapatok felett egyik barátunk, vagy akár egy idegen játékos átvegye az irányítást, amivel akár egy vert helyzetet is megfordíthatunk. Fantasztikus ötlet, a Napoleon: Total War legjobb újdonsága, így nagyon sajnáljuk, hogy a többi elemen nem igazán csiszolt a Creative Assembly.
Az évenként megjelenő új részek lassan kezdik rányomni a bélyegét a végső termék minőségére, így talán ideje lenne a SEGA-nak gondolkodóba esnie. A Napoleon: Total War ugyan nem rossz játék, továbbra is stílusának egyik legjobbja, de a komolyabb újdonságok hiányában az egész produkció lélektelen, ráadásul több bosszantó hiba még mindig megmaradt, pedig ezeken simán javíthatott volna a Creative Assembly. Ettől függetlenül remek szórakozást nyújt a Napoleón történetét bemutató új totális háború, ami a magyar fejlesztésű, sokkal összetettebb King Arthur után "könnyedebb" játékmenetével kész felüdülés lehet a stílus kedvelőinek.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!