MX vs. ATV Reflex – Játékteszt

A Rainbow Studios neve mindig korábban igazi garancia volt, ha minőségi motorcross játékkal akartunk játszani, az elmúlt évek mélyrepülése azonban némileg óvatossá tett minket, és ez az óvatosság most is jól jött.

A Rainbow Studios megalakulása után ügyesen ismerte fel azt a piaci rést, aminek betömését kezdetben kiváló sárdagonyázásra vágyó játékosoknak készülő motorcross játékokkal kezdte meg. A csapat olyan címeket tudhat maga mögött, mint a Motocross Madness és az ATV Offroad Fury sorozat, azonban a THQ 2001-es felvásárlása után a Rainbow elveszítette igazi identitását, és teljesen középszerű, korábbi stílusuktól eltérő produkciókat voltak csak képesek kipréselni magukból – Star Wars Racer. A régi ösvényre a MX Unleasheddel tértek vissza, a régi receptet azonban valahol útközben sikerült elhagyniuk. Az MX sorozat elindítása egy kiváló koncepciónak indult, az újabb és újabb részek azonban messze elmaradtak a régi klasszikusok minőségétől. Így a szerkesztőségünkbe érkezett MX vs. ATV Reflex tesztpéldány nyüstölését nem sok reménnyel kezdtük meg.

A játékban több játékmód közül is választhatunk, alapesetben összesen három közül: árkád, karrier és többjátékos módok állnak rendelkezésünkre, melyek közül célszerű a karriermódot választani, ami egy viszonylag barátságos oktató móddal nyit. Itt megismerkedhetünk az új irányítással, ugyanis az MX vs. ATV Reflex is követi a mostani divatot és két analóg karos irányítást kapott a játék, így akár a tapasztalt vén rókáknak is érdemes lesz végigtolni a tutorialt. A kezdőknek természetesen célszerű először azzal foglalkozni, hogyan lehet ugratni, épségben földet érni, vagy hogyan tudják megtartani az egyensúlyukat, ezzel is elkerülve egy hatalmas bukást. Az új rendszer amúgy csak kezdetben lesz furcsa, némi gyakorlással hamar meg lehet szokni, hogy a bal karral kell magát a járművet kormányoznunk, a jobbal pedig emberünk testsúlyát helyezgethetjük ide-oda. Erre különösen érdemes lesz odafigyelni, ugyanis egy-egy jó kanyarvétel, vagy egy jobban kivitelezett ugrás múlhat azon, hogy virtuális sofőrünk testsúlyát éppen hova helyezzük. Például hirtelen, gyors kanyarodáshoz mindkét kart egyszerre kell eltolni, de ha trükközni támadna kedvünk, akkor a jobbal akár egykerekezhetünk és a levegőben a motort is döntögethetjük 

A karriermódban több versenytípussal is megismerkedhetünk, mindegyikben más-más alapfeladattal kell megbirkóznunk. Összesen 19 állomás és nyolcvan futam vár ránk, tartalomban tehát nem fogunk hiányt szenvedni, ráadásul a játékot tényleg a változatosság jellemzi. A free ride módban teljesen szabad kezet kap a játékos, itt ugyanis egy hatalmas szabadtéri pályán kell mászkálnunk, és a pálya különböző pontjain elhelyezett feladatokat kell felvennünk, majd teljesítenünk. Ilyen küldetés lehet például a zászlógyűjtögetés, kapuverseny, vagy mondjuk a hill climbing, ahol a tévében is látott módon, a lehető legmagasabbra kell feljutnunk egy dombon. A fresstyle módban látványos ugrásokat és különböző, szemkápráztató kombókat kell bemutatnunk, lehetőleg mindenféle pofára esés mellőzése nélkül, míg egy másik játékmódban egy GPS segítségével tájékozódva kell célba érnünk. A különböző módokban különböző járgányokat is terelgethetünk, ami szintén a változatosságot hivatott képviselni.

A nationals eseményeken MX és ATV járgányokkal körözhetünk, a supercross lényegben ugyanez, csak nem szabadtéri pályákat tartalmaz, míg az omnicross-ban a kétkerekűek mellett már buggy-k és UTV-k is felbukkannak. Érdekesség, hogy indíthatunk olyan versenyeket, ahol a két- és négykerekűeket egyszerre ereszthetjük egymásnak. Mondanom se kell, micsoda mókázás vár ilyenkor ránk, hiszen nem csak eltérőek a járgányok, de teljesen más vezetési stílust is igényelnek. Ugyan a motorok komoly hátrányban vannak a masszívabb gépekkel szemben, de a versenyeken szerzett pénzből folyamatosan fejleszthetjük, csinosíthatjuk vascsodánkat, így a hátrányból akár előnyt is kovácsolhatunk. A legkisebb osztály az MX Lite csoport, ahol a 125-ös és 250-es motorokat találjuk, MX-ben kaptak helyet a legfeljebb 450-es modellszámot viselő kétkerekűek, az ATV-ben pedig az igen csak izmos 400-450-es quadok közül választhatunk. Ezt követik az UTV járgányok, majd a nagyobb méretű buggy-kat és terepjárókat a sport truck, a sport buggy, és a sport 2 truck osztályokba sorolták.

A játékélmény, a könnyű irányíthatóság és a változatos küzdelmek azonban mind-mind eltörpülnek az összecsapott kivitelezés mellett. Az MX vs. ATV Reflex ugyanis mindenféle fizikát mellőz, a járgányok szó szerint pattognak, a gravitáció mintha nem is hatna rájuk. Pedig a tavaly megjelent Pure mindezt már akkor is tudta, sőt, régebbi címek is fel tudnak mutatni valamit Newton törvényeiből, a Rainbow azonban mindezt felrúgva, a realitás élményétől fosztott meg minket. Egy percig se érezni, hogy több száz kilós vasat irányítunk, így az alapvető arcade hangulat se jön át. A mesterséges intelligencia is rosszul lett belőve, az ellenfelek ugyanis rendre fellöknek, ráadásul teszik mindezt annyira pofátlanul, hogy akár a levegőben is kaphatunk egy maflást. Ilyenkor képtelenség megtartani egyensúlyunkat, versenyzők biztosan hatalmasat fog esni, és mire észhez térünk, már rég utolsók vagyunk.

Ugyanez az igénytelenség jellemzi a grafikát is, a játék ugyanis 2010-hez mérten nagyon csúnya, a karakterek és a közönség csúnya, a környezeti elemek elnagyoltak, növényzet és a víz szinte említésre se méltó, motorunk pedig alig-alig ver fel port vagy tolja az arcunkba a sarat. Sajnos a hangok terén se kapunk jobb tálalást, a motorzaj szinte mindent elnyom, a fülsüketítő morajlást mellőzve pedig előbb nyúltam a távirányító némítógombjához, mint azt vártam. Az ilyen játékok esetében ugyanis rendszeresen valami jó kis pörgős, pattogós, zúzós zenei körítést szoktunk kapni, de ebből most nem sok jön át.

Az MX vs. ATV Reflex egy olyan mezőnyben, ahol Pure-ok és Motorstormok rohangálnak, abszolút képtelen lesz megállni a helyét, pedig a játék képes lenne kellemes perceket nyújtani, csak amíg a fent említett két konkurens órákra a kijelzők elé szegezi a tekintetünket, addig a Rainbow alkotása egy-két körnél tovább semmiképp se kötött le, így tényleg csak a stílus elvetemült rajongóinak tudnám javasolni, de nekik is csak akkor, ha már rongyosra játszották a Pure-t, és némi változatosságra vágynak.

Értékelés: 6/10