Massive Action Game – Játékteszt
A Zipper Interactive a MAG-ben csupán létszámügyileg alkotott igazán maradandót, más oldalakról nézve egy mezei MMO-ként tekinthetünk rá. Kicsit talán nagyobb füsttel égett, mint lánggal a felvezetés, de ez a cucc végre ismét csak a Sony-soké.
A Sony közel két esztendeje jelentette be a MAG (Massive Action Game) című játékot, amelyre azonnal felkapta a fejét az MMO műfaji besorolásért rajongó tábor, csakúgy, mint a szakma, ugyanis a belső szemszögű lövölde egy vadonatúj szerver-architektúrának köszönhetően akár 256 játékost is képes összeereszteni a digitális harcmezőkön. A napokban megjelent végterméket annak a Zipper Interactive stúdiónak köszönhetjük, amelyik korábban a SOCOM sorozatért volt felelős a Sony masináján, tehát háborús tapasztalatból az alkotók oldalán abszolút nem volt hiány. A termés nem esett messze a fájától, a srácok egy újabb remek lövöldét programoztak le, amely annyi katonát ereszt össze egymással a világhálón, amennyit korábban még soha, egyetlen ilyen stílusú mű sem. A nagy újdonságok azonban itt ki is fulladnak, hiszen a MAG gyakorlatilag nem több egy kizárólag online játszható, multiplayer, modernháborús villanásnál, ebben a kategóriában viszont stabilan megállja a helyét.
Ugyan a játékban szingli kampány nincs, kirobbantó okot a puffogtatásra azért illendő módon kreáltak a készítői, akik a fiktív sztorit 2025-re tették, mikor is három meghatározó, magánkézben lévő hadsereg (Private Military Companies) esik egymásnak a nyilvánosság és a civil szektor teljes kizárásával, mely lőporos konfliktus a Shadow War néven írja be magát a képzeletbeli történelemkönyvekbe. A három szembenálló frakció (Raven, S.V.E.R., Valor) közül választhatunk magunk számára egy szimpatikusat, amely oldalán hadba vonulunk különféle küldetések folyamán. Első körben a karakterünket adódik mód személyre szabni, ami gyorsan összeáll, tekintve, hogy kevés a választható opciók száma. Arc, hang és alapfelszerelés a három fő kusztomizácós vonal, ha ezeket végigzongoráztuk, máris indulhat az egyetlen offline módozat teljesítése, a gyakorlatozás, ennek során tanulhatjuk el az összes, csatatéren nélkülözhetetlen fogást, mozgást, műveletet. A gombkiosztás alapvetően ismerős lehet más hasonszőrű játékokból, így ha azt megszoktuk korábbról, nem is lesz majd gondunk a MAG zúzása közben sem.
A játék főmenüje hangulatos, átlátható és egyszerűen jó ránézni, nem mellesleg az Apocalyptica nevű, szimfonikus metalbanda igen hatásos zenei aláfestést dobott össze, amiből itt is hallhatunk foszlányokat, valamint a harcok elején és végén csendülnek még fel a szerzemények. A lehetőségeket böngészve találunk többek között közösségi opciót (Community), ahol a listán szereplő barátaink rangját, állapotát és aktivitását követhetjük nyomon, vagy akár csatlakozhatunk is hozzájuk a harcokban. A Deploy ponton jelentkezhetünk játékra, magától értetődik az egész kivitelezés. Mint szinte minden online multis shooterben, úgy a MAG-ben is tapasztalati pontokat gyűjtenek a katonák a hadszíntéren, majd ezek segítségével lépik az aktuális szinteket, feljebb és feljebb. Ez több okból is fontos, hiszen egyrészt ezekkel a szintlépésekkel nyithatjuk meg az újabb játékmódokat (összesen négy online módozat), illetve így válhatunk szakasz, század, vagy végül egy egész sereg parancsnokává. Kezdetben a Suppression az egyetlen elérhető online módozat a zöldfülű bakák számára, amely ebből eredően a legkevesebb katonát (mindössze maximum 64 főt – 32-32 mindkét oldalon) ereszti össze, és a legegyszerűbb feladatot, az idő alapú, puszta mészárlást helyezi előtérbe (szakavatott körökben ezt deathmatchnek nevezik). A sikeres találatok után zsákmányolt XP-ket szorgosan gyűjtve rangokat lépünk, majd jön a bonyolultabb missziókat magában hordozó Sabotage, a már 128 fővel is játszható Acquisition és az abszolút tömeghentelés, a Domination, ahol a játék nagy különlegessége, a 256 fős összecsapás is megmutatkozik. Értelemszerűen minden módozatban teljesen más jellegű missziókat kell teljesítenünk, a kommunikációs központok támadásától/oltalmazásától a harci járműves eltulajdonításokig több küldetéstípussal kell megbirkóznunk.
Mint minden korrekt, háborús lövöldében, a MAG-ben szintén akad mód néhány katonai jármű hadrendbeállítására, ami más jellegű irányítást és taktikát követel meg ezen esetekben a játékosoktól. Vannak például ejtőernyős bevetések, melyben egy csapatszállító repülőgép dobálja vissza a harctérre megadott időközönként az előzőleg elesett katonákat, akik zuhanás közben kisebb irányváltásokkal tudják pozícióba rakni magukat. Érdemes egyébként tekeregni a levegőben az adott, szűk határokon belül, ugyanis a távcsöves mesterlövészek még a földet érés előtt kilyuggathatják a katonánkat, aki pár másodperc múlva ismét a levegőben találja magát, cserbenhagyva ezen időre a csapatát. A halál után módunkban áll megválasztani, hogy hová pakoljon vissza a rendszer, de ezek a helyek általában relatív távol vannak a valódi konfliktusoktól, így az újjáéledést követően jellemző, hogy lefutunk pár száz métert, mire újra akcióba keveredünk. A csatatéren több ponton lelhetünk utánpótlási rakományokra, ezeknél szedhetünk magunkhoz töltényt, gránátokat és pofozhatjuk helyre a találatokat megsínylő emberünk erőnlétét, nem öngyógyulós rendszer van tehát életben a MAG harcmezein. Erre különösen érdemes figyelmet szentelni, bár a térkép jelzi a re-supply pontokat, jó, ha fejből is vágjuk, hogy melyik pályán merre vannak a források, mert a káoszban néha ezen a másodperc tört része alatt áll, vagy bukik az életünk.
Ha elestünk a harcban, vagy kivéreztetjük a bakát lehetőség szerint, hogy az mielőbb újra visszatérjen a kiinduló pontra, látványos agonizálás nélkül, vagy várunk olyan csapattársra, aki helyrepakolja az egészségi állapotunkat. Minden bevetés előtt módosíthatunk a magunkkal cipelni kívánt felszerelés összetételén attól függően, hogy közel, vagy távolharcot kívánunk-e folytatni, illetve szerelünk-e adott esetekben, vagy más jellegű feladatokat fogunk vállalni az éles helyzetekben. Az elesett ellenséges katonák fegyvereit magunkhoz vehetjük, ami minden esetben egy új élmény lesz, hiszen más technikai felszereltségű seregből származik, így a puskája is egészen más hangon dördül el, néz ki külsőleg, ez ugyan formalitás, de a változatosság jegyében jó szolgálatot tehet. A karakterünk fejlődésével újabb és újabb fegyvereket, felszereléseket is megnyithatunk, ez a harmadik lényeges motiváció a folytonos szintlépésekre. Ha valaki klánban érzi jól magát, tetszés szerint létrehozhat egyet, vagy csatlakozhat már meglévőkhöz. A MAG gyakorlatilag hozza azokat az összetevőket, amiket más online multira kiélezett lövöldékből megismertünk, ahhoz nagyon hozzá sem tesz, de igazából el se különösebben vesz abból. Mint már említettem fentebb, a Zipper Interactive művét a 256 fős tömegmészárlása miatt várták sokan, abban viszont tényleg mérföldkövet betonozott le, ezen a fronton valóban egyedülálló a MAG.
A nagy létszámok ellenére érdekes módon soha nem érezzük tömegnek a pályán akciózó katonákat, ez pedig termetes lokációkra és jó pályadizájnolásra utal, tülekedni maximum csak szűkebb, zárt tereken fognak a szemben, vagy akár egymás oldalán álló felek. A környezet kialakítása nem csak jó tervezésre vall, de kellően változatosnak is bizonyult, vannak nyílt helyszínek, fás, dombos, vizes, aljnövényzetes részek, de városi díszletből is akad becsülettel, ahol más jellegű hadviselést érdemes folytatni, mint például a természet lágy ölén. A bátrabbak görnyedve, állva, vagy éppen rohanva konfrontálódhatnak, míg a nyugodtabb vérmérsékletű egyéneknek marad a kúszás, hasalás, ehhez pedig a leginkább egy mesterlövész puska illik a kézbe. Lehetőség taktikák kidolgozására bőven akad, mert a pályák kellően tagoltak és eltart majd egy darabig, amíg minden egyes négyzetcentijét betéve megismerjük. A grafika a tágas terek megléte és a sokszor bámulatos létszám ellenére egészen pofásnak mondható, ellenben a pop-up jelenség rendesen jelen van, amit után-textúrázási probléma is súlyosbít. Másik oldalon viszont stabil a képfrissítés, nem lassult, nem lagolt a játék, bár bevallom hősiesen, nem nagyon erőltettem a 256 fős részeket, de minden más módozatban remekül muzsikált a rendszer, a szerverek állták a sarat a nagy teher ellenére is, összeomlásról nem tudok beszámolni.
A vizuális oldallal tehát többé-kevésbé elégedett voltam, az említett hibákat pedig inkább csak szakmai kötekedésből róttam fel, nyilván van dolga a gépnek bőven a grafikai megoldások kirajzolása mellett is. Szingliben persze nem lennék vele elégedett, de így az online multi szférában hozza a közepesnél némileg erősebb színvonalat. Ennél mélyebb benyomást tettek rám a harctér zajai, a detonációk, és puskaropogás nagyon komoly háborús atmoszférát varázsolnak a hat hangszóró közé, amelyek térben is jól vannak pozícionálva, illetve minőségben szintén letaglózó hatásúak. Mi maradt még ki az elemzésből? Ó, igen, manapság annyira alap, hogy említést tenni is megfeledkezünk róla, de természetesen van hangos kommunikáció a csapattagok között, ehhez csak egy headset szükségeltetik, és máris mehet a kommandírozás, anyázás, vigyorgás, röfögés, vagy amit éppen nem szégyelltek.
Köztudott bizonyos körökben, hogy nem vagyok nagy haverságban az FPS játékokkal, még úgysem az MMO-kkal, a MAG viszont meggyőzött, ami ergo egy tanúsítványa is lehet annak, hogy amit a játék minimum célul kitűzött maga elé azt becsülettel hozta, valójában se többet, se kevesebbet. A belső szemszögű shooter-ek vonalában a Sony gépezetén ez a második produkció, ami a Killzone 2 mellett igazán elcsípett, jóllehet, van még mit csiszolni rajta küllemben, technikai oldalon és tartalomban egyaránt, de mire valók a folytatások, ha nem ezek kiküszöbölésére? Lesz második rész, vagy sem, a MAG egy fogyasztható anyag lett, se nem etalon, se nem elrettentő példa, ügyesen áll meg a saját lábán és bátran ajánlható elvetemült harcosoktól a casual arcokig mindenkinek. Két év múlva már nem nagyon hozzuk szóba, mert rászáll majd a feledés köde, addig viszont várnak a véget nem érő csaták.
Tesztpéldányunkat a Sony Magyarország biztosította.
Értékelés: 7.5/10