Darksiders: Wrath of War – Játékteszt

Jelen tesztünk alanyáról még valamikor 2008 májusában vésett egy rövid előzetest kollégánk, Wolf, és visszalapozva az azóta megjelent hírek, kirakott videók és képek mennyiségét, meglepődve kellett szembesülnöm vele, hogy a Darksiders kiadásáért felelős THQ marketing szempontból teljesen magára hagyta a játékot, aminek így nem csak a január első hetében való megjelenés hátulütőivel kellett megküzdenie. A Vigil Games alkotása azonban amilyen csendben érkezett, olyan nagy hangzavarral készül lesöpörni a januárban még megjelenő konkurenciákat a piacról. A Darksiders ugyanis önmagát menedzseli, aminek kezdő löketét a külföldi kritikusok megjelenés előtti írásai generálta. A játék azóta egész szép eladásokat produkál, bár végleges eredmények még nincsenek, szinte biztosra vehető, hogy tesztpéldányunk nyüstölése után jómagam is beinvesztálok majd a játékra.

A játék története a Jelenések könyvéből merített ihletett, így a Menny és a Pokol örökös küzdelmének záró felvonásába, az apokalipszis eljövetelét megjövendelő részbe csöppenünk bele. A Biblia részét képző Jelenések könyve szerint ugyanis hét pecsét őrzi az örökös, ellentétes oldalak közti békét és egyensúlyt, azonban ha ezek közül az elsőt feltörik, akkor megjelennek Isten küldöttei, a négy lovas, akik pusztulást és romlást hoznak a világra. A Vigil Games itt kicsit módosított a sztorin, a fejlesztők ugyanis nem teljesen maradtak hűek a műhöz, melyben a négy lovas Háború (War), Halál (Death), Hódítás (Conquest) és Éhínség (Famine) néven szerepelnek, a Darksiders-ben azonban Háború és Halál mellett Düh (Fury) és Viszály (Strife) a másik két lovas. A középpontban Háború áll, a jövendölés bekövetkeztekor ugyanis ő az egyetlen lovas, aki meg is érkezik az emberek világába. Valami titokzatos okból kifolyólag testvérei távol maradnak, azonban az a borzalom, ami főhősünket fogadja, teljesen ledöbbenti. Angyalok és démonok vívják vérre menő csatáikat, az események teljesen kaotikus folyásáért és kirobbantásáért pedig nem mást okolnak, mint minket.

A három királyság – Menny, Pokol, Emberek királysága – sorsáért felelő ősi Tanács játékunk főhősének állítólagos árulását nem hagyja megtorlás nélkül, így Háborút megfosztanak minden természetfeletti képességétől, azonban hősünk nem hagyja ennyiben a dolgokat és konokul tagadja, hogy bármi köze lenne az eseményekhez. A Tanács végül elégtételként lehetőséget ad Háborúnak, hogyszáz év múlva visszatérjen világunkba, ahol azóta is töretlenül dúl az angyalok és démonok ádáz küzdelme.

A rövid kis bevezető után viszonylag hamar megkapjuk az irányítást Háború felett, és ekkor ér minket az első ledöbbenés – lesz pár, majd meglátjátok. A Darksiders ugyanis annak ellenére, hogy elég sok helyről merít, az irányítás szempontjából véletlenül se akar a nagy elődöktől koppintani, helyette egy teljesen felhasználóbarát irányítást és harcrendszert kínál, olyat, amit nem csak a kezdők, de még a vérprofi hardcore játékosok is hamar a szívükbe zárnak. Kis túlzással, de lényegében egyetlen egy gomb nyomkodásával hajthatjuk végre azokat a mozdulatsorokat, amikkel szeretnénk a túlvilágra küldeni a két fél teremtményeit. A különböző ütéskombinációkat attól függően tudjuk jól kivitelezni, hogy hányszor és milyen ütemben nyomjuk a gombot, ráadásul a harcrendszer sajátossága, hogy Háború mindig a hozzá legközelebb álló ellenfélre csap le először. Természetesen lehetőségünk van kiválasztani, hogy éppen kit akarunk a földbe döngölni, de az esetek többségében egy nagyobb csoportot célszerű mindig az automatikus rendszerrel elintézni. A rendszer a kellően legyengített ellenfelek esetében mindig felkínálja a lehetőséget, hogy egy látványos kivégzéssel vessünk véget szenvedéseiknek – ezt mindig egy másik gomb megfelelő időben történő nyomkodásával kivitelezhetjük -, de ha úgy tartja kedvünk, simán tovább is püfölhetjük szerencsétlent. A Darksiders eme egyszerűségének köszönhetően a kezdetektől fogva élvezetes, komolyabb tanulást nem igényel, mégis addiktív élményt kínál, hiszen nem azzal kell foglalkoznunk akció közben, hogy most akkor melyik gombot is kellene lenyomni, hanem minden erőnkkel a kijelzőn zajló történésekre koncentrálhatunk. A játék tehát nem igényel komolyabb reflex-eket és polipkezet, viszont a lendületes, egyszerűnek tűnő játékmenet így is kellő kihívást kínál. A játékosbarát kivitelezés ugyanis nem megy az élvezhetőség rovására, a fejlesztők remek egyensúlyt teremtettek, igaz, mindez csak normál, vagy nehezebb fokozaton domborodik ki.

Főhősünk alapvetően saját, hatalmas kardjával, a Káoszzabálóval aprítja majd az ellent, de a játék előrehaladtával lehetőségünk lesz megszerezni testvérünk, Halál kaszáját, az Aratót, illetve egy brutális erejű kesztyűt, a Megrázót. A Darksiders érdekessége, hogy Háború nem fejlődik a játék közben, ellenben fegyverei mindegyike fejleszthető, másodlagos funkcióval ruházható fel. Mindez attól függ, melyik fegyvert hányszor használjuk, a megfelelő tapasztalati pontok összeharácsolása után pedig újabb és erősebb támadások vásárolhatók, amikkel még látványosabb és brutálisabb kombókat hajthatunk végre. Emellett rengeteg extra tárgyat, kiegészítőt és ősi eszközt is felszedhetünk. Utóbbiak sajátossága, hogy nem csak fegyverként vethetők be, hanem a játék másik alapvető játékelemének, a fejtörők megoldásában is fontos szerepet töltenek be. Végezetül különböző kiegészítőket, afféle tuningokat is felszedhetünk fegyvereinkhez – sebzésnövelő, tapasztalatnövelő -, valamint életünket könnyítő kütyüket is birtokba vehetünk, például olyat, ami megmutatja minden eldugott kincsesláda helyét. Apró érdekesség, hogy kalandjaink során hű társat is kapunk, a lángoló patás, Romlás személyében, akinek hátán ülve nem csak a nagy távolságokat tehetjük me könnyedén, hanem harc közben is segítségünkre lesz.

Ugyan Háború karaktere nem fejleszthető, a túlvilágra küldött lelkek mégis több ponton segítik majd hősünket, ugyanis az összegyűjtött kék lelkeket felhasználva lehetőségünk lesz különböző extrákat vásárolni egy Vulgrim nevű démonnál. Vulgrim többek között a fegyverekhez tartozó spéci kombókat kínálja vásárra, de  emellett rengeteg, életünket megkönnyítő hasznos tárgyat is árul, valamint a játék egy bizonyos pontjához megérkezve a bejárt pályák közötti gyors teleportálás opcióját is kínálja. A lelkek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a kék mellett még zöldet és sárgát is gyűjtögethetünk. Előbbi főhősünk életerejét növeli, utóbbi pedig Háború dühét tölti fel, amivel értelemszerűen a különböző speciális képességek hívhatók elő.

A Darksiders kaszabolós játékmenete mellett egy másik érdekes elem is ékesíti a játékmenetet, amiről a korábbi hírek, videók, egy szóval semmilyen anyag nem árulkodott. A játék ugyanis annak ellenére, hogy konkrét célt tűz ki elénk minden egyes megkezdett pálya elején, gyakorlatilag teljesen szabad kezet ad a játékosnak, így ha két harc között gyűjtögetni, felfedezni van kedvünk, akkor ezt is megtehetjük. A kalandjáték alapvető elemeit felvonultató építőkockák pedig egy érdekes, nagyon régen látott – legalábbis ilyen zseniálisan felhúzott, jól átgondolt rendszerben – elemet is rejtenek: mégpedig a logikai fejtőröket. Már a különböző főgonoszok és miniboss-szok elleni végső összecsapások során is használni kell agytekervényeinket, de ha szeretnénk valóban spéci eszközöket is megszerezni, és nem csak végigrohanni a játékon, akkor rengeteg olyan feladvánnyal lesz dolgunk, melyek akár órákra is a képernyők elé szegezhetnek minket. Persze nem kell itt teljesíthetetlen feladatokra gondolni, mert ugyan a játék nem fogja a kezünket, az esetek többségében a megoldás kulcsát mindig az adott pályán megkapott vagy felszedett ősi eszközök, különleges kütyük valamelyike jelenti. Sokszor ezek egyidejű kombinálása jelenti majd a titok nyitját. A Darksiders sava-borsát tehát nem az eszetlen kaszabolás, hanem a korábban nem várt kalandjáték elemek adják, ugyanis a furmányos, de logikusan felépített fejtörők nem a kontroller falhoz vágását váltják ki a játékosból.

A Vigil Games játéka hihetetlen nagy csendben érkezett, de végül hatalmasat szólt. A Darksiders ügyesen merít a God of War és The Legend of Zelda: Ocarina of Time, a régi Tomb Raiderekből, vagy a korai Resident Evilekből, ráadásul nem látványos "lopásról" beszélhetünk, a készítők ugyanis teljesen egyedi körítést varázsoltak a játék köré, ami így abszolút nem lélektelen, nem egy újabb tisztességes iparos munka. Rengeteg energiát öltek a játékmenet precíz kidolgozásába, a látványvilág megalkotásába, a változatos, sokszínű, összetett logikai feladatokba, a hatalmas, szabadon bejárható, felfedezésre váró világ megalkotásába, aminek a végeredménye egy hihetetlen tartalommal és közel 25-30 órás játékidővel bíró játék lett. A Darksiders az év első nagyobb meglepetése, nem várt élményekkel gazdagított a teszt során, így abszolút jár neki a megérdemelt magas pontszám, mert minden percét élveztem.