Torchlight – Játékteszt

A fejlécben a Blizzard klasszikusának említése nem véletlen, mivel a Torchlight egy Diablo klón. Viszont ez ne tévesszen meg senkit, ez egyáltalán nem probléma. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a készítők összeszedték a stílus legjobb elemeit és gyúrtak belőle egy szinte megunhatatlan akció-RPG-t. Ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy a Torchlight mögött álló srácok nagy része a Blizzardnál dolgozott a Diablo és a Diablo II fejlesztésének idején, akkor talán a klón kifejezés nem is a legtalálóbb erre a játékra. Tulajdonképpen a srácok munkásságát visszanézve megkapjuk a Torchlight családfáját, ugyanis a srácok a második Diablo után átigazoltak a Wildtangent-hez, ahol a Fate-en dolgoztak. Ez után megalakult a Runic Games, ahol a srácok a legjobb elemekből összegyúrták ezt a remeket, s így akár tekinthetjük a Torchlightot a Diablo leszármazottjának, semmint klónjának. Már csak azért is, mert valahogy a klón meghatározás akár akaratlanul is hordoz valamilyen negatív tartalmat is, ami jelen alkotás esetében abszolút érvénytelen.

 

Torchlightbeli kalandjaink – a játék címe megegyezik a történések helyszínéül szolgáló bányászvároska nevével – azzal kezdődnek, hogy kiválasztjuk, milyen karakterosztályba szeretnénk tartozni. Három lehetőség közül választhatunk: Destroyer, Vanquisher és Alchemist. Bár az elnevezések újak, tulajdonképpen a három alaptípusról van szó. A Destroyer a harcosnak felel meg, és értelemszerűen nála az erő dominál és közelharcban jeleskedik. A Vanquisher néven futó hölgy a tolvaj megszemélyesítője, aki íjakkal, lőfegyverekkel és csapdákkal igyekszik érvényt szerezni véleményének. Végül, de nem utolsó sorban az alkimista leginkább a mágushoz hasonlítható, mivel az ő szakterülete a varázslás. A karakterek mellé jár még egy társ is, egy farkasra emlékeztető kutya, vagy egy hiúz-szerű macska személyében.

 

A történet szerint létezik egy titokzatos anyag, az Ember, ami elengedhetetlen az alkímiához illetve a mágiához, és amiből hatalmas telepeket találtak Torchlight bányáiban, de ahogy elkezdték kibányászni, ez az anyag hatalmába kerítette az embereket, különös lények kezdtek rajzani, és ahogyan az lenni szokott, szükség van egy hősre, aki megmenti a kétségbeesett embereket. Történet tehát van, de ismerete nem elengedhetetlen a játék élvezetéhez, ugyanakkor az sem panaszkodhat sokat, akinek szüksége van némi magyarázatra, hogy miért is kell nekünk itt most szörnyeket irtanunk.

 

Ebből látszik, hogy a Torchlightnak nem célja a nagy régieke, mint a WoW, vagy a Final Fantasy leszorítani trónjukról. A varázsa épp abban rejlik, hogy mivel nincs hatalmas történet, ideális az alkalmi játékosoknak is, tehát az egész estés kattitó-maratonok mellett tökéletes élményt nyújt akkor is, ha csak fél órára ülünk le játszani. Nem szükséges több oldalas útmutatókat végigolvasni ahhoz, hogy tudja az ember mi mire való, a játékmenet pedig eszméletlenül intenzív.

 

A kezelőfelület Diablo rajongóknak ismerős lesz. Ugyanúgy a bal egérgomb szolgál az alapvető parancsok kiadására, a jobbra pedig beállíthatjuk a nekünk tetsző képességet. Emellett kapunk egy tíz gombos gyorsmenüt, ahová a többi képesség, a különböző potion-ök és scrollok oszthatók be azonnali elérésre. Állatkánk nem csak a harcban segít minket, ugyanis a hátára erősített táskában pontosan annyi holmit képes hordozni, mint karakterünk, s azon túl, hogy így növeli tárolókapacitásunkat, egy gomb segítségével elküldhetjük a városba, hogy adja el a nála lévő dolgokat. Ezzel a készítők megoldották, hogy a kényszerű visszatérésekkel ne kelljen rendszeresen megszakítanunk kalandozásainkat. Az állatkánkra adhatunk két gyűrűt és egy nyakláncot is, ami az ékszerek típusától függően módosítja képességeit, illetve ad nekik különböző bónuszokat. Ezen felül két varázslatnak is van itt hely, melyeket társunk automatikusan alkalmaz.

 

Ezek a varázslatok különböző scrollokon találhatók, s használatukhoz nem szükségeltetik manna, pusztán az, hogy a tekercs használatával megtanulja őket karakterünk. Minden karakter meghatározott számú ilyen varázslatot képes megtanulni, de szükség esetén azonnal el is felejtethetünk vele egy szükségtelenné vált trükköt, ha találunk helyette hasznosabbat. Így tehát bármely karakter használhat mágiát és ez a hozzáállás az egész játékot erősen jellemzi, ezért az, hogy milyen karaktert indítunk, gyakorlatilag csak a kezdő helyzetünket befolyásolhatja, mivel nincsenek karakter-specifikus tárgyak a játékban. Mindenki használhat mindent, feltéve persze, hogy a megfelelő számú tulajdonságponttal rendelkezik. Ezeket a pontokat a megszokottól kicsit eltérően kezeli a program. Adott összesen négy tulajdonság, melyek közt szintlépéskor eloszthatjuk pontjainkat: Strength (erő), Dexterity (pontosság), Magic (mágia) és Defense (védekezés). Ezek közül az utolsó értéke értelemszerűen azt határozza meg, hány ütést képes elviselni karakterünk, a további három viszont a különböző támadástípusok sebzésié értékére van hatással, tehát az erőre adott pontok a fizikai sebzést, a pontosságra adottak a távolságit, míg a mágiára adottak az elemi támadások hatásfokát növelik. Így tehát nincs az, hogy a mágiához adott pontokkal több manna állna rendelkezésünkre, mint azt általában megszoktuk, de ez a nyitott rendszer rengeteg lehetőséggel szolgál, gyakorlatilag minden karakterünk más és más lehet.

 

Hőseink fejlődés közben természetesen újabb és újabb varázslatokat, képességeket sajátíthatnak el. Mindhárom kasztban három fejlődési terület között válogathatunk, de nem kizárásos alapon, mint pl. a Titan Quest esetében, sőt bizonyos képességek minden osztályban megtalálhatóak, csak az elérésükhöz szükséges szint változik. Így tehát a közelharci fegyverek mesteri kezelése, mint képesség adott mindenki számára, de a Destroyer már az első szinteken elsajátíthatja ezt, míg az Alchemist, vagy a Vanquisher esetében jóval több szintlépésre lesz ehhez szükség. Az aktív képességeinket 1-től 10-es szintig fejleszthetjük, s a Torchlight azon ritka játékok egyike, melyekben egy korábbi képesség nem válik haszontalanná, amint a következő szint elérhetővé válik, így igazán van értelme taktikázni, mit is fejlesszünk, s mindenki kialakíthatja az ízlésének leginkább megfelelő kalandort.

 

A karaktereinknek a városban van saját ládájuk, melyben tárolhatják az aktuálisan felesleges felszereléseiket, amiket nem akarnak eladni, de van egy közös láda is, melyet a különböző karaktereink közti csereberélésre használhatunk. A történet végén választhatunk, hogy karakterünk „nyugdíjba vonul” és kezdünk egy újat az abszolút nulláról, vagy újra nekiesünk a történetnek és élvezzük, hogy senki nem állhat az utunkba. Arról hogy ne unjunk bele az ismétlődő pályákba, a szintén a Diablo sorozatból ismert pályagenerátor gondoskodik, szóval garantáltan nem fogunk kétszer ugyanott harcolni. Emellett a készítők már elérhetővé tettek egy profi editort is, mellyel a moddolás szerelmesei alkothatnak szabadon szinte bármit.

 

Grafikai oldalról az első, ami szembetűnik, hogy erősen rajzfilmszerű, erős kontrasztokkal és élénk színekkel operáló programról van szó. Mindezt 3D-ben oldották meg a srácok, s a végeredmény engem leginkább a Warcraft 3 képi világára emlékeztetett, amivel egyértelműen nem pályázhatnak a legszebb játék címére, ugyanakkor nagyon jó az összhatás, az optimalizálás pedig egész annyira profi, hogy az úgynevezett laptop módban akár egy több éves notebookon is tökéletesen futtatható a program.

 

Összességében a Torchlight igazi újítással nem szolgál, de csak és kizárólag a stílus legjobb elemeivel dolgozik, s ezeket mesterien kombinálja, s mindezt megfejelik a modderek teljes körű támogatásával is, így az újrajátszási faktora eszméletlenül magas. Az egyetlen komoly hiányossága, hogy a többjátékos mód kimaradt belőle, tehát, sem online, sem lanos kooperatív játék nincs, pedig istentelen jó móka lenne, ha a cimborákkal irthatnánk a szörnyek hordáit. Erre viszont a Runic magyarázata az, hogy egy tökéletes egyszemélyes játékot akartak csinálni, ami kiválóan sikerült is nekik és mellesleg a csapat már egy MMO-n dolgozik, ami ebben a világban játszódik majd, tehát ezt egyfajta felvezetésként is felfoghatjuk. Mindent egybevetve a Torchlight a maga 20 dolláros árával (egyelőre csak letölthető formátumban érhető el a hivatalos honlapon) nagyon jó vételnek számít. A stílus rajongóinak szinte kötelező, és ha korszakalkotónak nem is nevezhetjük, a Diablo III megjelenéséig ezzel már csak kibírjuk valahogy.