DJ Hero – Játékteszt

Kicsit késve, de megérkezett szerkesztőségünkbe is a DJ Hero teljes szettje, így belevetettük magunkat a lemezlovas életbe és jó pár napig csak számok mixelésével és szkreccseléssel ütöttük el az időnket.

Az Activision egyik aranytojást tojó tyúkja, a Hero-franchise ez idáig kizárólag a rock és a metál zene rajongói számára biztosított önfeledt szórakoztatást, bár a játék sikeressége jól jelzi, azok is plasztikgitárt ragadtak, akik amúgy nem teljesen vannak oda a keményebb, zúzósabb ütemekért. Az elmúlt években azonban a sorozat nem igazán tudott megújulni, legnagyobb innovatív tevékenységnek a teljes bandafelszerelés, a gitár, basszus, mikrofon, dob megjelenése jelentett valamit, a pár hete tesztelt Band Hero esetében pedig már a zenei felhozatallal is gondban voltunk, mert bár végre a populárisabb réteget célozta be a Neversoft Interactive, valahogy nem sikerült makulátlanra a VIVA-generációt becélzó ritmusjáték. Aztán megérkezett szerkesztőségünkbe az elektronikus és R’n’B stílust kedvelők játéka, a DJ Hero, és egy- kettőre elfeledtette velünk az Activision pénzhajhász politikáját. A DJ Hero ugyanis kiváló minőségi játék, amely  minőségi kivitelezés és igényesség már magán a lemezjátszó-kontrolleren érezhető.

Mert ugyan ez is csak műanyag, de az egész lemezjátszó kidolgozása, felhasznált anyagai, tapintása első osztályú termék érzését keltik és az ember azonnal megnyugszik, ez bizony nem fog egy-két hét alatt tönkre menni. A kontroller jelentős részét a lemezjátszó rész, a bakelitlemezre hajazó, forgatható tányér foglalja el, melyen a Guitar Hero-ból jól ismert gombok is találhatók, nevezetesen három. A tányér borítása nagyon finom, és szkreccselés közben különösen jó érzést biztosít, ami visszatekeréseknél is hasznosnak fog bizonyulni. A pult másik felét egy kezelőszerv adja, amit kedvünk szerint bármelyik oldalra pakolhatunk, így jobb- és balkezesek egyaránt kényelmesen használhatják a kontrollert. Ezen találjuk a tolópotmétert, azaz a crossfadert, ami a legtöbb bosszúságot fogja majd okozni, ugyanis ez alapvetően egy középen elhelyezkedő csúszka, amit jobbra vagy balra tologathatunk. Ezzel fogjuk a képernyőn felénk száguldó sávokat váltani, melyek egy-egy mixelésre váró dalt takarnak. Ha a jobb oldali zenével kell valamit csinálnunk, akkor jobbra toljuk a potmétert, ha pedig a baloldalon kell ügyeskednünk, akkor balra. A crossfader legnagyobb hibája, hogy nem mindig lehet érezni a középállást, így könnyedén átugrik a másik oldalra, akkor is, amikor mi nem szeretnénk. Ennek talán érhető okai is vannak, hisz magasabb fokozaton bizony kapkodva kell ide-oda tologatni a csúszkát. Viszont nem kell mindig teljes állásba kihúzni a crossfadert, így még inkább bosszantó lehet, ha túlcsúszunk. Némi gyakorlást igényel, hogy erre ráérezzünk, de talán a következő, módosított kontrollernél erre jobban ügyelnek majd.

Ezen kívül a pult részen találunk még egy tekerőt, aminek igazából sok hatása nincs a játékélményt tekintve. Ezt ugyanis akkor kell majd tekergetnünk, ha a sávok felett megjelennek bizonyos szimbólumok, amivel  talán szabadabb érzést kelt a DJ-skedés, de a játékélmény úgyse erre az elemre épít. Végül ugyanitt találunk még egy gombot, ami a Guitar Hero-ból ismert Star Power módhoz hasonló élményeket aktivál, csak itt Euphoria néven fut a lehetőség, illetve ha nem akarunk az Xbox kontrollerével navigálni, akkor a lemezjátszón elrejtve, de helyet kaptak az Xbox hagyományos kezelőgombjai is.

Mivel a Guitar Hero-tól merőben eltérő technikát követel meg a játék, hiába építkezik ugyanarra az élményre a DJ Hero, első nekifutásra célszerű inkább a tutoriallal megismerkedni, különben rengeteg kudarcban lesz részünk, akár könnyebb fokozaton is. A navigálásban a legendás Grandmaster Flash segédkezik, aki idegesítő hangja ellenére számos hasznos tanáccsal lát majd el minket a rövid agytágítás alatt, így ezután bátran nekivághatunk akár medium fokozaton is a játéknak. A játékmenet alapvetően nem változott, ezúttal egy forgó bakelitlemez ívén érkeznek a sávok, amikből összesen három lesz. A két szélső takarja a mixelendő zenéket, ha pedig korong helyett nyilakkal mintázott színes sávot kapunk, jöhet a scratchelés, amit a gombok nyomva tartásának és a lemezjátszó tekerésének egyidejű kivitelezésével oldhatunk meg.  Egészen hard fokozatig ez irányfüggetlen, hard fokozattól azonban arra is ügyelnünk kell, hogy felfelé vagy lefelé tekerjük a tálcát. A bal vagy jobb sáv jobbra vagy balra elmozdulását pedig a keverőpulton lévő crossfaderrel kell lekövetni. Eközben figyelnünk kell arra is, hogy a kiemelt szakaszokon jól teljesítsünk, eufória-szintünk ugyanis csak ekkor növekszik, és a kétszeres szorzót jelentő módot a lemezjátszón található külön gombbal tudjuk aktiválni. A középső sávon különböző effektusokat és más extrákat aktiválhatunk, többek között a játék megkezdése előtt kiválasztható hangmintákat is itt dobhatjuk be, amik értelemszerűen több pontot is eredményeznek. Extra pontokat lehetőségünk nyílik majd a rewind funkcióval is szereznünk, ahol ténylegesen visszatekerhetjük a dalokat.

A karrier mód ugyanarra a sémára lett felhúzva, mint a Guitar Hero eddigi részei, vagyis kezdetben csak pár dal áll rendelkezésünkre, amiket megfelelő pontszámra teljesítve léphetünk majd előre. Ilyenkor megnyílnak az új partihelyek, az új összekeverésre váró dalok, amikből összesen 94 darab áll rendelkezésünkre. A felhozatal tehát igazán impozáns, ráadásul nagyon változatos és igényes válogatásról van szó. Olyan előadók ismert muzsikáit lesz lehetőségünk összekeverni, mint 2Pac, Beastie Boys, Public Enemy, Queen, The Black Eyed Peas, Cypress Hill, Mc Hammer vagy a Daft Punk. Nagyon jó dolognak tartottam, hogy egyes számok külön gitársávot is kaptak, ilyenkor ugyanis a Guitar Hero plasztikpengetőjével is beszállhatunk a zenélésbe és egy közös mókázás erejéig zenélhetünk. Kiváló lehetőség egy-egy bulin a kikapcsolódásra, ráadásul ez a funkció mintegy tíz mixben elérhető.

A DJ Hero kellemes meglepetést nyújtott. A FreeStyleGames csapatának újszerű ritmusjátéka minden tekintetben egy igényes produkció, ami a kritikai elismerések mellett komoly anyagi sikert mégse tudott elkönyvelni. Ennek okát nem nagyon értem, mert alapvetően a populárisabb zenék képviselik magukat a játékban, vagyis elég széles réteget , célközönséget célzott be az Activision, és bár partifaktora nem olyan magas, mint mondjuk a Rock Bandé, vagy a Guitar Hero-é, mégis kellemes perceket okozhat egy haveri társaságban eltöltött este alatt. A DJ Hero ettől függetlenül alapvetően egyszemélyes játék, de ez senkit ne tántorítson el egy esetleges vásárlástól, mert minden kiadott fillért megér a termék.

Értékelés: 9/10