Végre megérkezett a 2001-es Serious Sam grafikailag felturbózott HD verziója, és bár a két betű név mögé biggyesztése kissé csalóka, a játék még mindig ugyanazt nyújtja, mint nyolc évvel ezelőtt. Teszteltük a Serious Sam HD-t.
Az évezredforduló hajnalán a semmiből bukkant fel a horvát Croteam csapata, akik az akkori grafikus motorok háborújának dzsungelében próbáltak meg a mellékösvényen némi népszerűségre szert tenni. Ahhoz hogy Serious névre keresztelt motorjukra valaki felfigyeljen az id Tech motorok és az Unreal Engine mellett, csak egyetlen esély kínálkozott: A motorra építve egy saját játék készítése, mely egyszerűségével meglepő eredményeket és sikereket ért el. A Serious Sam ugyanis mellőzte az akkoriban egyre szélesebb körben terjeszkedő komplex megvalósításokat, a szofisztikált történetet, az NPC-ket, cserébe viszont kaptunk egy hangulatban mindent verő, agyatlan öldöklést, egy vérbeli oldschool lövöldözős játékot, ami az eltelt évek ellenére egy cseppet sem veszített vonzerejéből, ráadásul a kornak megfelelő körítésben még nagyobb móka és élvezet a Földet megszálló szörnyeket aprítani.
Bizonyára akadnak olyanok, akik lemaradtak a 2001-es eredetiről, így azoknak álljon itt egy rövid ismertető: A sztori a nem túl távoli jövőben játszódik, az emberiség pedig szomorúan veszi tudomásul, nem ők az első civilizáció a Földön. Évszázadokkal korábban, valamikor az ókorban ugyanis két idegen faj vívta háborúját a Sirius-on, és amikor a győztes sikeresen verte vissza a gonosz támadását, nyomokat hagyott hátra az utókornak, hogyha véletlenül revansot venne az ellenség, akkor legyen ideje felkészülni az emberiségnek egy esetleges visszavágóra. A Mental nevű főellenség pedig pont a játék kezdetén indítja meg invázióját, és ekkor kerülünk mi a képbe, mint a civilizációnk egyetlen reménysége. Sam Stone-t, játékunk főhősét egy időgép segítségével visszaküldik a múltba, a megoldás kulcsa ugyanis régebbre nyúlik vissza, így az ókorban kell elintéznünk a Mentalt, hogy a jövőben már ne jelentsen fenyegetést fajunkra.
A Serious Sam: The First Encounter HD semmiben nem nyújt többet, mint az eredeti, vagyis a fejlesztők mindössze annyit tettek, hogy egy újabb erődemonstrációra használták fel Komoly Sam történetét, ugyanis a HD-jelző mögött a titokban fejlesztett Serious Sam harmadik részének új grafikus motorja áll. A horvát srácok erre húzták rá az első részt, ami egy az egyben ugyanaz, mint az eredeti, így sehol egy új fegyver, egy új ellenfél, vagy új helyszín, csak megemelt poligonszám. Persze ez nem baj, sőt, mondhatni teljesen felesleges belenyúlni egy már többször is jól működő receptbe, de ha figyelembe vesszük, hogy a budget kategóriában próbál szerencsét a játék – 3990 FT-ért vihető haza -, akkor az ember kétszer is meggondolja – főleg mostanában -, hogy egy remasterelt verzióért kiadjon-e ennyit. Viszont, ami mindig is erőssége volt a sorozatnak, az egyszerű történet, az agyatlan lövöldözésre épülő játékmenet, az megmaradt és aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik, annak mindenképpen érdemes elgondolkodnia a vásárláson, hiszen keresve se találhatna jobb alanyt.
A Serious Sam: The First Encounter HD szóló módja tehát nem nyújt semmi újat, Sam a lineáris pályákon a folyamatosan özönlő idegenhordáktól próbálja megtisztítani a terepet, majd a küldetések végén egy-egy nagyobb méretű monszta levadászásával teszi az i-re a pontot, miközben olyan pihentagyú, de minden tekintetben vicces és tökös beszólásokat ejt el, mint fénykorában Duke a Duke Nukem 3D-ben. A játék varázsa, erőssége azonban nemcsak ebben rejlik. A renovált Serious Sam ugyanis kooperatív játékmódot is kapott, ráadásul rendhagyó módon 16 főset. Nem elírás, jól olvassátok! Itt nem két vagy négy főnek kell szembeszállnia az ellenféllel, hanem több mint egy tucat ember apríthatja egy időben a különböző szerzeteket. Hihetetlen hangulata van az ilyen mókázásának, és ez jelzi is, a Serious Sam ismételten a LAN-partyk egy kedvencévé léphet elő.
A játék címe mögé biggyesztett HD jelölés kicsit csalóka, mert bár itt-ott valóban észrevehető a különbség a 2001-es verzió és a mostani között, összességében a Serious Engine 3-tól senki se fog hasra esni, ha pedig kicsit szőrösszívűek akarunk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy hiába az újratextúrázott ellenfelek, a meseszép vízeffekt vagy a HDR, a játék külleme összességében egy 2-3 éves játék szintjén produkálja. Ez pedig ismételten felveti a kérdést: Vajon az eredeti rész tulajainak érdemes-e újabb pénzmagot ölni a felújított verzióba?
Összességében nézve a válaszom igen, ha viszont objektíven értékelem a játékot, akkor a válaszom sajnos nem, ugyanis az újdonságok teljes hiánya miatt tényleg csak a felturbózott HD grafika jelent majd újdonságot, ráadásul annak kivitelezése se tökéletes. Aki viszont nyolc évvel ezelőtt lecsúszott erről a csodáról, és szereti az eszetlen öldöklést kínáló FPS-eket, annak mindenképpen érdemes elgondolkozni a játék megvételén.
Értékelés: 7/10
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…
A Slime Rancher folytatása korai hozzáférésébe történt betekintésünk alapján úgy tűnik, messze túl fogja szárnyalni…