Dante’s Inferno – Demóteszt

Középiskolában, midőn az Isteni Színjáték még csak egy mihamarabb letudandó kötelező olvasmány volt, nem sokan merültünk el Dante Alighieri pazar elbeszélő költeményének démoni látomásában, pedig egy valóságos mestermű bontakozik ki a sorok olvasása közben, érett fejjel erre könnyedén rájöhettünk már. Az Electronic Arts belsős csapata a korábban a Dead Space-ért felelős Visceral Games úgy vélte, hogy a középkori iromány pompás alapanyaga lehet egy újabb, véres, drámai elemekkel megspékelt videojátéknak, amelyből egyelőre egy játszható demó létezik, amit már bárki letölthet konzoljára és belekóstolhat általa a remeknek ígérkező hack’n’slash produkcióba. A próbakör a teljes játék első pályáját ismerteti meg a felhasználókkal, melynek címe is sokatmondó, A Pokol Kapui.

 

Interaktívvá varázsolt történetünk középpontjában ezúttal is Dante áll, aki egy seregben teljesít szolgálatot, mint elhivatott keresztes lovag. A bevezető képsorokban őt egy sötét erdő mélyén, pattogó tűz mellett pillanthatjuk meg először a telihold ezüstösen ragyogó korongja alatt, ám a szituáció cseppet sem olyan idilli, mint azt kezdetben hihetnénk, katonánk ugyanis egy szörnyű sebet próbál meg öltésekkel ellátni mellkasán. A belevarrt, kereszt formájú rajzolat ekkor rajzfim-animációs technológiával életre keltett képsorok által mesél Dante küzdelmekkel teli, háborús múltjáról, az ő kezéhez bizony rengeteg vér tapad már, derül ki a stílusosan szervírozott flashback-ből. Az első, még az élők világunkban zajló küzdelmeket követően Dante egy orvgyilkosság áldozatává válik, és miután hátba döfik egy jókora tőrrel, a halál jön el érte személyesen, aki átvezetné őt a holtak birodalmába, de kissé beszédhibás hősünket ez sem tántorítja el keserű sorsának megváltásától, segedelmünkkel még a Kaszást is könnyedén félbecsapja, hogy mentse az irháját a bűnös tettekért való felelősségre vonás alól és megkaparintsa rettegett szerszámát.

 

Dante végül úgy dönt, hogy jobb neki a békesség és hazalátogat Itália festő szépségű városába, Firenzébe, de a nyugalom itt sem lel reája, imádott szerelmét, a félpucérra hántott Beatrice-t holtan találja meg a kert egyik elhagyatott szegletében. Dante fájdalmában könnyeket fakaszt, ám ekkor Beatrice, hamvas ajkai között távozó szelleme jelenik meg neki, akit Lucifer, a történet főgonosza nyomban magával is ragad a pokol mélyére. A valódi bonyodalom tehát ezzel kezdetét is veszi, Dante alászáll a pokol bugyrainak, hogy kimenekítse Beatrice szellemét a gonosz karmai közül. Innentől a Dante’s Inferno elkezdi megvillantani valódi kilétét, zombik és egyéb pokolfajzatok támadnak folyvást emberünkre, kinek persze, derék katona lévén nem okoz problémát a módszeres lemészárlásuk. Dante a leölt testek lelkeinek magához hívásával fejlesztheti későbbiekben műveleti eszköztárát, ajánlott tehát ezeket szorgosan gyűjtögetni. Két főbb fegyverére, a Haláltól zsákmányolt kaszájára és a Beatrice-től kapott szent keresztjére számíthat bizton a sötét erők ellen irányított egyszemélyes hadjárata során.

 

A sztori vázolása után térjünk is át a technikai oldalára. A csapat már bizonyított egy elsőrangú horror játékkal, bár kasszasiker végül csak nem lett belőle, a műértők legtöbbje nagyra becsüli a Dead Space-t és ennek fényében egy újabb kimunkált gyöngyszemet várnak a csapattól, velünk karöltve. Az első randevú után világossá vált számunkra, hogy a Dante’s Inferno egy szemtelenül összelopkodott ötlettárra építkezik, nem az innovációval vesz le bárkit is lábáról, vagány újításokkal aligha futunk össze. A próbakörben is látható figurák, mozzanatok nagy része többek között a God Of War-ban milliószor megvillantott megoldásokon alapulnak, ideértve a Quick Time Event-es manővereket, a kitérő mozdulatokat és úgy unblock az egész konstrukciót. A játékos éppen ezért kísértetiesen a Sony Santa Monica művének egy példás reprodukciójában érezheti mindvégig magát, ami nem feltétlenül húzza le a művet, csupán magára bélyegzi a plágium billogját. A Dante’s Inferno semmilyen szempontból sem tekinthető eredeti műnek, ezzel szemben élvezetesnek, pokoli atmoszférát hitelesen megjelenítőnek mindenképp.

 

A grafika egy igen korrekt színvonalat képvisel, nem a csúcsokat ostromolja, ellenben nagyon is jól fest, persze az sem elhanyagolható, hogy a játék, futás közben rendkívül folyamatos, akadásmentes képfrissítést produkál. Dante egy olyan szürreális világot álmodott meg, majd vetett rendkívüli érzékletességgel papírra az 1300-as évek elején, amely elképesztő képzelőerőről árulkodik és mai megoldásokkal is csak nehezen megeleveníthető. A Visceral Games-es srácok megkísérelték hűen elénk tárni az író fejében megfogant univerzumot, magát a poklot, kilenc körét és annak rémséges teremtményeit. Mint arra kitértünk feljebb, mind stílusában, mind feeling-jében a Dante’s Inferno erőteljesen a God Of War-ra hajaz, hiszen legalább olyan kegyetlen, legalább olyan drámai és legalább olyan jól játszható, mint az alapműnek tekintett produkció, ebben hiba nem lesz. A demó nem túlzottan hosszú, mégis gondosan összerakott darab, egy szemléletes szeletet kínál fel egy ténylegesen kiválónak ígérkező alkotásból.

 

Azt, hogy műfajának nem lehet abszolút uralkodója, már most érezni rajta, ez viszont nem az ő érdemeit firtatja, sokkal inkább szól arról a meglátás, hogy kemény a mezőny élbolya, amibe a Dante’s Inferno a jövő év elején besorolni kíván. A fejleszthető karakter, a szörnyek megszelídítésének, majd magunk mellé állításának lehetősége, a QTE műveletek garmadája, a vérbő akciók véget nem érő sora, a pokol atmoszférájának hatásos ábrázolása, az univerzum hiteles életre keltése, a pörgős játékmenet, és a mágiák használata egy olyan elegyet alkot, amely élvezhető, ugyanakkor borzongással teli órákat ajándékoz a játékosok számára. Elkárhozott, örök bűnhődésre ítélt lelkek birodalmába merészkedünk a Dante’s Inferno-val, megjárjuk általa azt a helyet is, ahová a tisztátalan emberek túlvilági toldalékai kerülnek halálukat követően.

 

A látvány erős, a gameplay könnyed, légies, a küzdelmek intenzívek, a hangulat pedig kiváló, ami elegendő is lesz ahhoz, hogy szép pontszámokat – érzésünk szerint többnyire nyolcas körülieket -, érdemeljen ki a tesztelők tollaiból. A Sony konzolján nem túl szerencsés számára az időpont megválasztása, hiszen tavasszal Kratos is hadba száll a vásárlók kegyeiért, és bár a Dante’s Inferno egy becsületesen kivitelezett iparos munka, addig a God Of War harmadik része egy több éve készülő mesterműként vonulhat be a játéktörténelembe, ezen a platformon dőlni látszik a mérleg. A nem-Sony platformon játszókat ez nyilván nem érinti, ők fogadják még nagyobb lelkesedéssel a Visceral Games újabb alkotását, mert más gépen a nagy rivális híján akár a legjobb horroros kaszabolássá is kinőheti magát mindazok alapján, amit a demóból leszűrhettünk. Klasszikus született? Még az is meglehet…