God of War Collection – Játékteszt

A görög mitológia mind fantázia szülte teremtményekben, mind karizmatikus karakterekben, mind pedig elrugaszkodott legendákban bővelkedő, így remek táptalaja lehet különféle alkotások megalapozásához, legyen az film, könyv, vagy akár videojáték. Témabeli klasszikusokból nem sokat tudunk megszámlálni, viszont van nekünk egy jókorát domborító sorozatunk a Sony, Santa Monica stúdiójától, amely korábban soha nem látott kegyetlenséggel, brutalitással, ugyanakkor magával ragadó módon tárja elénk ezt a gazdag ókori hagyatékot, merész képzeletvilágot. A God Of War-sorozat milliókat szegezett otthon és útközben a képernyők elé az elmúlt pár esztendő alatt, a kaszabolós műfaj talán legjobbja a PlayStation 2 és a PlayStation Portable kínálatában. A hamarosan számszerűleg is trilógiává bővülő franchise a PlayStation 3-on érkező God Of War III előtt egy remastered kollekcióval tér vissza, melynek keretében feljavított grafikával vehetjük kézhez a már méltán népszerűvé vált első két epizódot. Az egyetlen Blu-ray korongra égetett kéttagú gyűjtemény egyelőre amerikai verzióban férhető hozzá, de 2010 elejétől az öreg kontinensen élők is leemelhetnek egyet maguknak a boltok polcairól.

 

A God Of War Collection érdekes eset, ugyanis a maga nemében mindenképp úttörőnek számít, hiszen nem volt korábban arra példa, hogy egy PlayStation 2-n előzőleg megjelent sorozatot újítottak volna fel a PlayStation 3 tulajdonosok számára, pedig amennyiben ez a diszk meghozza az elvárt sikereket, nem kizárt, hogy más kiadók is csatlakoznak az elgondoláshoz és összedobnak pár hasonló kompilációt. A szóban forgó kollekcióról elöljáróban annyit illik tudni, hogy nem egy valódi újragondolás, sőt, nem is egy extrákkal, vagy más, egyéb változtatásokkal teleküldött kiadvány, a Sony ehelyett, egy az egyben hozza a kettesszámú PléjStáción megismert részeket, natív 720-ben, vagy akár Full HD-re felskálázva azokat. Újdonságok után senki se szimatoljon, kap ellenben egy grafikailag sokkal fényesebben csillogó verziót a két imádott God Of War epizódból. A játék története a főszereplő hidegvérű öngyilkosságával vette kezdetét még 2005-ben, aki Kratos néven vált hírhedté az elmúlt négy esztendő során. Annak ellenére, hogy karaktere erősen kegyetlen, negatív beütésű, nem volt nehéz megkedvelni, miközben lények százait tépte cafatokra kalandjai során. Az interaktív sztori, Kratos, Égei-tenger felé való zuhanása közben elevenedik meg előttünk, amolyan visszaemlékezések formájában.

 

Főhősünk nem volt mindig mindenható, a spártai haderő vezetőjeként eszelte ki – némi ráhatással -, hogy elteszi láb alól Ares-t, a háború valódi istenét, hogy magáénak tudja annak kegyetlen szerepét. A szálak innentől kezdenek el valójában bonyolódni, amit masszív hentelések, valamint mérhetetlen mennyiségű agresszió árán tudunk csak teljes pompájában megismerni. Azon felül, hogy a God Of War franchise grafikailag nagyon erős szintet képviselt a maga nem is oly régi korában, fenemód élvezetes hack’n’slash játékmenetet is kínált, ide sorolandók a QTE-vel (Quick Time Event) színesített küzdelmek, a kisebb logikai feladványok és nyilván a fejleszthető fegyverek egész hada. A finomkodással haverságban sem lévő kivégzések, és a vég nélkül fröcsögő vér pedig örökzöld zsánere a videojátékoknak, ebben is tudott maradandót nyújtani a produkció, innen már csak egyetlen lépés választotta el a klasszikussá válástól. A folytatás még nagyszerűbb, még grandiózusabb és még epikusabb lett, mint a sokat éltetett előde, majd rátettek egy lapáttal amikor Chains Of Olympus alcímmel jött a PSP-t úgyszintén keményen megdolgoztató előzmény, a Ready At Dawn csapatától. Kratos kalandjai ugyan csak március magasságában teljesednek ki a harmadik számozott felvonással, ám addig a Sony elhárítja az összes létező akadályt az elől, hogy a PlayStation 3 konzollal rendelkezők is megismerjék az előzményeket, az első és a második epizódot, persze alaposan megszépült külcsínnyel tálalva azokat.

 

Voltak elképzeléseink arról, hogy miként festhet egy HD-ra húzott, előző generációs alkotás, de ami elénk tárult, az bizony hatásosabb volt a vártnál. A jól ismert játék mellőzi a szintén jól ismert – a PlayStation 2 gyengébb hardverének betudható – hibajelenségeket, így eltűntek az esztétikának pimaszul betartó fűrészfogak, minden stabilabb, simább és részletgazdagabb lett, ezt pedig egy rendkívül folyamatos, 60 frame/másodperces képfrissítés teszi még teljesebbé. A God Of War első két része tényleg újjászületett, bár csak részben, teszem gyorsan hozzá. A játék fontosabbik részével minden a legnagyobb rendben van, ez pedig a gameplay ugyebár és az aközben prezentált látványvilág, ezzel szemben a grafikus motorral készített cutscene videók érthetetlen módon maradtak SD-ben, azaz alacsony felbontásban, ami nem csakhogy zavaró, de állatian csúnya és igénytelen is ebben a formájában. Nem sikerült megfejtenünk, hogy ezt mintaként hagyták-e ilyennek meg a srácok, hogy lássuk a különbséget a két felbontás között, vagy egész egyszerűen hanyagság műve a kiábrándító jelenség. A CG átvezetőkkel hál’ égnek nincsenek ilyen jellegű bajok, azok pofásak, minőségiek és élvezhetőek bármely HD TV-n. További negatívumok? Jelentem, én ilyeneket nem találtam benne…, azaz, egyet mégis, a lemez betöltődése, majd a játék kiválasztása után a szelektáló képernyőre nincs visszaút, ha váltani akarunk, újra be kell töltenünk a korongot, ergo, ezt megelőzően ki kell lépnünk vele az XMB-be. Ha valaki mégis talált erre módot, amin nagy erők megmozgatása mellett is átsiklottunk felette, jelezze azon nyomban, ezzel máris egyre redukálható a valóban problémás momentumok száma.

 

A God Of War-ban a készítők szorgosan törekedtek a grandiózus méretek hatásos érzékeltetésére, gondoljunk csak a második rész elején életre keltett fém szoborra, vagy magára Kratos-ra, aki szintén emberfeletti méretekben szállt alá, hogy megsegítse seregét, Rhodes elpusztításában. A leölendő főellenfelek nem különben megtermett lények voltak, sok esetben érezhettük magunkat jelentéktelenül parányinak, pedig a kezeink között forgatott fegyverek és némi furfang bárkivel szemben esélyessé tett minket, Dávid és Góliát sansznélküli összecsapására hajazván. Igazából a kiadásnak a fentebb említett két negatívuma ismeretes csupán, a lényegen viszont nem esett csorba, ugyanolyan élvezetes játszani a két részt az újabb generációs konzolon, mint annakidején nyúztuk szájtátva őket PlayStation 2-n. A grafika értelemszerűen azért nem kurrens generációs minőség, de nagyságrendekkel, hangsúlyozom, nagyságrendekkel szebb, mint az eredeti, pedig nincs újrarajzolva az egész, csak a felbontás lett felpiszkálva, az viszont nagyon. Küllemre csinos, hangilag viszont picit tompának tűnhet, de lehet, hogy ez is csak örökletes probléma, nem sikerült összevetnem az eredeti példányokéval, komolyabb bajokról azonban itt sem tudok beszámolni, a komolyzenei művek hozzák a drámai hangulatot, Kratos baritonja pedig kitörölhetetlen audió-hatás. Külön kiemelném, hogy van teljes képernyős kitöltési lehetőség is, ilyenkor keretek nélkül jelenik meg a csinos játéktér a nagy felbontású kijelzőkön. A God Of War kollekció láttán teljes szívvel bátorítanám a többieket hasonló manőverek bemutatására, ugyanis tényleg sokat lehet javítani ezáltal a mára kissé megkopott látványvilágokon, és sokkal élvezhetőbb köntösben lehet újra élvezni a korábbi, nagy kedvenceket. Egy Gran Turismo 3-4, vagy egy Devil May Cry trilógia sem lenne ily módon rossz biznisz, tessék nekifeszülni.

 

Akik már beszerezték a God Of War-okat PlayStation 2-re, vásárlás előtt azért lessenek bele a remastered verziókba, nehogy végül pénzkidobásnak érezzék feltupírozva (is) beújítani őket. Ha figyelmesen olvastál, leszűrheted, nem nyúlsz mellé, azonban ha újoncként közelíted az alanyokat, mi magunk is lökünk Rajtatok kettőt, hogy biztosan beszerezzétek minden idők két talán legnagyszerűbb kaszabolását, mert kihagyni főbenjáró vétek mifelénk. Javasoljuk még görög mitológiát és virtuális vérengzéseket kedvelőknek, hardcore csépelőknek, műértőknek, vagy akár a látványos akciókat előnyben részesítőknek. Tizennyolc alatt azonban kerüld el, sexuális referenciákat, valamint vérbő jeleneteket tartalmaz, ehhez még gyúrj az éveid számán párat, ha a piros karikás számjegynél alacsonyabb életkorral rendelkezel. Hogy én mit tennék, ha már meglenne a két eredeti kiadásom? Megválnék tőlük és csak ezt tartanám polcon porfogónak, mert sokkalta szebb a szemnek a megnövelt felbontása okán. Még annyit az extrákról végszóként, hogy vannak, egy halom videó, amit játékon kívül tettek elérhetővé az XMB Video szekciójában, God Of War II Bonus Materials címszó alatt, de mire a thumbnail-eket betölti a szerencsétlen gépezet, elbukik Spárta, véget ér az ókor és Kratos nekicsapódik az Égei-tenger borotvaéles szikláinak. Javításra szoruló hiba, Európába érve reméljük, megoldják a jelenséget. Az azóta más vizeken hajózó David Jaffe és Cory Barlog neveit egyszer azért illik újra imákba foglalni, adjunk hálát nekik azért, hogy életre hívták ezt az élvonalbeli sorozatot. Az Istenek óvjanak utatokon.