Dragon Age: Origins – Játékteszt

A BioWare 1998-ban robbant be a Baldur’s Gate-el a játékvilágba, és további minőségi programjaival (Baldur’s Gate II, Neverwinter Nights, Knights of the Old Republic, Jade Empire, Mass Effect, MDK 2 stb.) mind a mai napig igen nagy tisztelet övezi őket a szerepjátékosok körében. Munkájuk egy része licenszelt alapokon nyugszik (KOTOR, Mass Effect stb.), amik után úgy gondolták a fiúk-lányok, hogy ideje lenne megint egy saját projekttel előállni. Így született meg a Dragon Age, amelyet még valamikor 2004-ben jelentettek be. A teljesen saját alapokon nyugvó játékot nagy várakozás előzte meg, nézzük megérte-e.

Kezdjük az elején, a történettel. A Dragon Age világában réges-rég néhány mágus megpróbálta meghódítani a mennyet, de e helyett elpusztították azt. Számkivetetteké, megvetetteké váltak, és teljesen eltorzultak. Ők lettek az első Éjfattyak (Darkspawn). Megállíthatatlanul pusztították az élőlényeket egészen addig, míg meg nem jelentek a Szürke Kamarások (Grey Warden). A kamarások emberekből, elfekből, törpékből, nemesekből, szegényekből és királyokból álló hadsereg volt, akik megesküdtek, hogy bármi áron megállítják az éjfattyakat. Küldetésüket siker koronázta, négy alkalommal is, de most ötödjére egy minden eddiginél nagyobb veszedelem közeledik, és a Szürke Kamarások toborozni kezdenek, és találjátok ki kire akadnak rá.

Ezekbe az eseményekbe csöppenünk bele az általunk alkotott karakterrel. A karaktergenerálásnál lehetőségünk van a már egy ideje elérhető Karakterkészítő programból importálni előgyártott karakterünk, avagy készíthetünk egy teljesen újat. Az új hős létrehozásának első lépése a nem és a faj meghatározása, ez utóbbihoz három klasszikus lehetőséget kínál fel a program. Lehetünk elfek, törpék és emberek. Az ember és elf karakterek bármely kasztot választhatják,  de aki törpmágussal akart éjfattyakat mészárolni azt sajnos el kell, hogy keserítsem. Kasztokból szintén három áll rendelkezésünkre, a szintén jól ismert harcos, mágus és a szerencsevadász (rouge). Később majd specializálódhatunk az osztályokon belül, de ezek csak a hetedik szinttől lesznek elérhetőek és használhatóak. Ezeket könyvekből vagy pedig társainktól tanulhatjuk meg. Ezután következik az egyik legfontosabb lépés, az előtörténet kiválasztása. Ez határozza meg, hogy karakterünkkel hol kezdünk, és hogyan csatlakozunk be a főszálba, ugyanis az előtörténetet végig kell játszanunk. Nem mellesleg ez határozza meg, hogy hogyan tekintenek ránk az NPC-k és hogyan viszonyulunk mi hozzájuk. Ha ezeket megadtuk, akkor továbbhaladva eloszthatjuk a szokásos pontokat erőre, ügyességre, egészségre stb., és megtekinthetjük, hogy emberünk/ elfünk/ törpénk milyen képzettségeket és képességeket kapott. Még mielőtt késznek kiáltanánk ki hősünk/hősnőnk, lehetőségünk van a Mass Effect-ben már megismert módon formázni, teljesen egyedivé varázsolva karakterünk megjelenését. Ugyanitt megadhatjuk a hangját és még a portréját is személyre szabhatjuk, egész sok arckifejezést használva.

Most, hogy túl vagyunk szereplőnk megalkotásán, lássuk mivel is indul a játék. Az általunk választott eredettörténet helyszínén kezdünk, és ha bekapcsoltuk, akkor kis üzeneteken keresztül fokozatosan bemutatja nekünk a játék az irányítás és a játékkezelés alapjait. Választhatjuk a klasszikus csak egérrel történő point and click és a Gothic-os egérrel és billentyűzettel való irányítást. Ráadásul az egérgörgő segítségével még a kameranézetet is változtathatjuk a felülnézet és hátulnézet között. A felülnézet a Baldur’s Gate-re hajaz, de sajnos nem működik olyan jól, legalábbis nekem nem jött be és maradtam a Witcherben már jól bevált hátsó nézet mellett. A jobb egérgombbal adhatunk ki parancsokat,  nyomva tartva pedig a kamerát is forgathatjuk.

A játékmenet a hagyományos csapatos szerepjáték sémát követi, miszerint beszélgetünk, küldetéseket kapunk, harcolunk stb. Akárcsak a többi BioWare termék, itt is nagy hangsúlyt kap a történet, aminek csak örülni tudunk. Készüljünk fel, hogy rengeteget fogunk beszélgetni, és cselekedeteinkkel valamint a beszélgetésekkel esetleg talált tárgyakkal kódex bejegyzéseket kapunk, melyek segítenek jobban megérteni a történetet és segítenek elmerülni a játék világában. Annyira aprólékosan felépített és kidolgozott világban járunk, hogy teljesen elveszünk játék közben, kizárjuk a külvilágot és csak Ferelden világa létezik számunkra, legalábbis rám ilyen hatást gyakorolt a program. Ezen a téren tehát nagyon jól teljesít a játék.

A másik nagyon eltalált rész az a harcrendszer. A jól bevált valós idejű harcrendszert üdvözölhetjük újra, amit bármikor megállíthatunk a Space billentyű segítségével. Erre szükségünk is lesz nehezebb fokozaton, de normál szinten sem árt, ugyanis nem muszáj ész nélkül nekirontani ellenfeleinknek, hanem a játékot megállítva átgondolni a helyzetet, majd kiadni az utasításokat majd Space és mehet a harc. De nemcsak ennyit taktikázhatunk. Karakterünknél és csapattagjainknál beállíthatjuk a Taktika menüpont alatt, hogy miképp viselkedjenek harc közben. Lehetnek támadók, íjászok, védelmezők, vagy pedig mi magunk is összeállíthatunk egy beállítást, hogy azt használják embereink. Érdemes jól megfontolni minden lépésünket, ugyanis a játék nem könnyű. Normál fokozaton a bossharcok és a nagyobb létszámú összecsapások elég sokáig eltarthatnak, Hard fokozaton akár órákig is eltart egy ütközet. Ennek oka a jól sikerült AI, ami mindig tudja mivel árthat nekünk igazán. A harcról még annyit, hogy végre úgy néz ki egy összecsapás, ahogy azt elvárnánk. Minden egyes kardcsapást és nyíl találatot vérfröccsenés követ, ha karakterünk kombózik is, akkor szakadnak a testrészek és literszám fröccsen a vér. Ráadásul a csapatunkat be is teríti a testnedv, és nem is tűnik el. Egész hangulatos az, amikor egy csatát átvezető követ, és embereinket teljesen beteríti a vér. Ez hiányzott már a szerepjátékokból, gusztustalannak tűnhet, de igencsak megdobja a hangulatot. Akinek esetleg nem jön be, az nyugodtan kikapcsolhatja.

Ami még hozzátesz a hangulathoz, az a karakterek közötti interakció. Minden egyes társunkkal beszélgethetünk, sőt, akár szerelmi viszonyt is kialakíthatunk velük. Ez persze főhősünk nemétől is függ, de akadnak társaink, akiket mindkét nemmel meghódíthatunk, azonos nemmel persze sokkal nehezebben. Ráadásul mindegyikük zseniálisan megírt és kidolgozott, mind a szívünkhöz nőnek egyediségük és sajátos stílusuk miatt. A szinkronhangok remekül teljesítenek, hozzák a jól megszokott BioWare szintet.

Egy szerepjáték központi eleme a karakterfejlesztés. Szerencsére ezt nem bonyolították túl. Ha összeszedtünk elegendő XP-t, akkor szintet lépünk. A szokásos ügyesség, erős stb pontok után a képességeinket fejleszthetjük egy jól átlátható és viszonylag egyszerű fejlődésfán. Ha rendelkezünk a megfelelő szintű tulajdonságokkal, akkor a képzetségeinkre is pakolhatunk pontot.

Essen pár szó a grafikáról is. A BioWare saját fejlesztésű motorját használta a Dragon Age világához, ami elég jól teljesít. Kifejezetten szép a környezet és a karakterek is nagyon részletesek, mind az NPC-k mind a fő karakterek nagyon jól néznek ki. Egy dolog viszont zavart. Hősünk és társai valamint az NPC-k is teljesen élettelenek, legalábbis nekem annak tűntek. Rengeteg arckifejezést használnak beszéd közben, de valahogy mégsem tűnnek annyira élőnek, mint például a Mass Effect-ben. Az is érdekesen hat, hogy beszélgetések közben a kamera ráközelít a beszélgető partnerekre, és ekkor látszik, hogy a környezet textúrái eléggé mosottak. Gondolom ez az erőforrás kihasználásának csökkentése miatt van így, hisz van mit megjeleníteni, de akkor is nagyon szembetűnő a dolog, főleg az aprólékosan kidolgozott emberek mellett. Ezeket leszámítva teljesen elégedettek lehetünk a grafikával ráadásul még a gépigénye sem túl nagy.

Megemlíteném még a hangokat is. Mint már írtam, a szinkronhangok kiválóan teljesítenek, de a zenék is nagyon jól sikerültek. Fülbemászó dallamok kísérnek minket utunkon, a páncélcsörgés, a csatazajok minden a helyén van. Aki fülessel szeret játszani (mint én), annak lehetősége van sztereó módba kapcsolni a hangot, ami igencsak fejhallgató barát.

Persze semmi sem tökéletes, így akadnak hibák a programban. A már említett élettelen karakterek mellett a Gothic-ban és az Oblivion-ban már megszokott dolgos élő-lélegző városokról is lemondhatunk. Mindenki egy helyben áll, max sétálgatnak egy kicsit. Ez elég kiábrándító, tekintve a zseniális atmoszférát. Sajnos negatívumként kell megemlítenem a magyar fordítást is. Én speciel örülök, hogy így jelent meg, mert legalább több emberhez eljut és megérti a történéseket. A fordítás jól sikerült, csak néha akadnak durva félrefordítások, és egy-két fura mondat is benne maradt a játékban („Én tenni nem nincs már”). Ezeket leszámítva nem igazán találkoztam hibákkal a programban.

Összességében tehát egy magával ragadó hangulatú jól összerakott epikus RPG lett a Dragon Age, amely nem hibátlan, de mégis megéri kipróbálni. Arról nem is beszélve, hogy csak a főszál teljesítése több mint 40 órát vesz igénybe, plusz ugyanennyi időtartamú mellékküldetés is vár ránk. Plusz még jönnek folyamatosan a DLC-k, ebből már 3 darab is elérhető, ráadásul honosítva is. Mi mást várhatunk egy jó szerepjátéktól?