Call of Duty: Modern Warfare 2 – Játékteszt

Ma délelőtt lejárt a játékra kiszabott embargó, így nem haboztunk, azonnal közzé tettük az év legjobban várt, legnagyobb durranásának kikiáltott Modern Warfare 2 kivesézős tesztjét.

Két évvel ezelőtt, 2007-ben az Infinity Ward egy merész húzással szakított a korábbi második világháborús zsánerrel és a modern hadviselés korába repített minket. A Call of Duty 4: Modern Warfare hihetetlen, talán a készítők számára is meglepetést jelentő sikereket ért el, amit már-már hollywoodi kivitelezésű egyjátékos módjának és a mai napig komoly felhasználóbázissal bíró többjátékos módjának köszönhet. Generációnk egyik legjobb, legmeghatározóbb és legjobban fogyó belső nézetes lövöldéje nem meglepő módon a mai napon hivatalosan is folytatást kapott, melytől nemcsak előre ígért bombasztikus rekordokat várt az ember, hanem egy újabb sebességfokozatot, egy olyan pluszt, amivel az előző rész pergős akciófilmre hajazó közel 7-8 órás játékidejét fokozni lehet. Így kapunk egy direkt folytatást, egy olyan utózmányt, melyben bár már nincsen Zakajev, van nekünk egy Makarovunk, aki a terroristák új generációját képviselve egy igazi üzletember.

Zakajev, az első rész főgonosza halott, Sgt. Price és csapata keresztülhúzta az őrült hadúr világuralmi törekvéseit, azonban Zakajev jobb keze, Makarov még mindig szabadlábon, valahol bujkálva irányítja mindenre kész zsoldos hadseregét, hogy revansot vegyen mentora haláláért. Az újabb terroristatámadások, a keleten zajló háborús helyzet pedig ismét arra ösztökéli az amerikai kormányt, hogy újra bevesse elit csapatát, az Task Force 141-et, akik között olyan keménykötésű katonákat találunk, akik korábban a CIA, a Delta Force, a Rangerek, és a British SAS szolgálatában álltak. A játék főhőse ezúttal Sgt. Gary "Roach" Sanderson lesz, aki az előző rész arctalan főhősével, "Soap" MacTavish-sel karöltve próbál majd ismét békét teremteni. Emellett lesz a játéknak egy másik főszereplője is, és bár nem szeretnék előre poénokat lelőni, a játék ezúttal is megtartotta a térben és időben való állandó ugrálást, vagyis az utolsó trailerekben látott lángokban heverő Washington és egyben az Egyesült Államok inváziója valós jelenség, a játékban egy, a hazáját védelmező baka bőrébe bújva kell a terroristákat hazazavarnunk az USA fővárosából. Aki azt hinné, ez lesz majd a játék egyik végső csattanója, annak csalódást kell okoznom, ekkor még nagyon a játék elején fogunk járni…

De vajon miben tud még újat mutatni a játék? Hihetetlen, de a Modern Warfare folytatása képes volt újabb sebességbe kapcsolni, ami valljuk be, az első rész ismeretében igencsak nehezen elképzelhető. Az Infinity Ward egy végig, az első perctől az utolsóig, egy adrenalintól duzzadó, pergős, látványos, izgalmas kampányt mutat be. A tálalás egy folyamatosan emelkedő egyenest ír le, melynek nincs holtpontja, a játék végig, konstans ugyanazt nyújtja, a harmadik, befejező harmad  pedig még ezt is képes fokozni, ami szó szerint letaglózó élmény. Egyszóval a korong betétele után garantáltan nem fogunk addig felállni a gép mellől, míg végig nem rohantunk a kampányon.

Ahogy egy korábban, még a nyáron vésett előzetesben is említettem, a Modern Warfare egy globális utazás, így gyakorlatilag a világ minden pontján megfordulunk majd. Tiszteletünket tesszük Brazíliában, ahol a helyi alvilággal kerülünk szembe, Észak-Amerika több pontján is küldetést kell teljesítenünk, de megjárjuk Afganisztánt és Grúziát is. Ennek megfelelően egy nagyon igényes, változatos pályadizájn fogad minket, hisz amíg Rio de Janeiro bádogházai között szó szerint gerillaharcot vívunk, addig a hófödte orosz missziók vagy az afgán homok borította küldetések egészen más játékstílust és taktikát követelnek meg. A játék pergős menete ugyan nem feltétlenül teszi lehetővé a bámészkodást, azért alkalmanként szakítsunk erre egy kis időt. Ehhez párosul a már megszokott pazar hangulatteremtés, amit feszültségtől tocsogó bevezetőkkel, ügyesen a történetbe simuló eszközökkel kiviteleztek a fejlesztők. A játékosnak végig olyan érzése lesz, mintha egy film szereplője lenne, ráadásul nem statisztaként, hanem főszereplőként vagyunk jelen. A készítők igyekeztek úgy tálalni és kialakítani a küldetéseket, hogy egyszer se érezzük passzív résztvevőnek magunkat.

Változás történt a játékmenet egy-két pontján is. A sokak által kritizált "újratermelődő" ellenfelek ezúttal kimaradtak a játékból, illetve ha egészen pontos szeretnék lenni, akkor inkább korlátozott számban vannak csak jelen, valamint az Infinity Ward úgy oldotta meg a végtelenített újratermelést, hogy az ellenfelek folyamatosan változó elhelyezkedéssel  törnek majd életünkre. Ez nagyban fokozza a játékélményt, hiszen a korábbi scriptelt jeleneteknek köszönhetően egy-egy mentés újratöltése után nem volt művészet orvosolni korábbi hibáinkat. Ennek most vége, kétszer ugyanott biztosan nem fog felbukkanni lelövésre váró ellenfél. Változáson esett át fegyverarzenálunk is. Játékosként sokkal szélesebb palettából válogathatunk, illetve egy fegyvert akár többféle verzióban, különböző rápakolható kiegészítőkkel is használhatunk – reflex sight, távcső, gránátvető, stb. -, de emellett lehetőségünk lesz igazán spéci csúzlik felszedésére is – az Alien filmből ismert hőérzékelős távcsővel vagy mozgásérzékelővel felszerelt, korábban már látott gépfegyver. Egyszóval mindenki találni fog majd számára kedveset és hasznosat. Ezzel szerencsére nem fulladtak ki az újdonságok, ugyanis a játékban akár egy távolról irányítható robotfegyvert, a Predator Drone-t is bevethetjük. Megjelent a dupla fegyverforgatás lehetősége, ami igencsak komoly mészárlást tesz lehetővé, ha közeli célpontokat kell leszednünk. Ilyenkor ugyanis célozni nem tudunk, viszont komolyan aprítani igen. Teljesen új belépő a legtöbb trailerben már felbukkant pajzs, amit nemcsak az ellenfelek, de mi is használatba vehetünk. Komoly golyózápor közepette hűséges társnak fog bizonyulni, olykor előrejutásunk záloga is lehet, viszont lőni nem lehet mögüle, ami engem kicsit zavart, viszont ha közel érünk az ellenfélhez, akkor ütni már tudunk vele, ami viszont pozitívum. Ezúttal már járműveket is vezethetünk, amik a videókban elsőre jópofának tűntek, játék közben az irányítás azért még erősen döcög. Kellemes meglepetés, kicsit színesíti a játékélményt, de nem emiatt lesz emlékezetes a Modern Warfare 2.

Ha kicsit a technikai részletekbe is el szeretnénk merülni, akkor érdemes boncolgatni a játék alatt dübörgő IW 4.0 kódnevű motort, ami komoly ugrást nem mutat az előző részhez képest, a stabil 60 FPS-t ugyanolyan folytonossággal és könnyedséggel hozza a játék, mint elődje. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy minden egyes másodpercben, minden pálya, minden egyes szegletében történik valami – helikopter zuhan le, autók és más tárgyak robbannak fel -, eközben pedig az ellenfeleket és a csapattagjainkat is mozgatja a motor, akkor a stabil framerate igencsak dicséretes. A pályatervezés továbbra is komoly műgonddal lett kivitelezve, bár ezúttal is megmaradt a lineáris vonalvezetés, ami továbbra se róható fel hibának, hiszen egy ilyen pergő, gyakorlatilag 7-8 óra alatt végigtolható szóló mód esetében talán nem az a lényeges, hogy útvesztők közül válasszuk ki a megfelelőt. A játék másik fontos pillére és hangulati tényezője a zene, mely pont annyira monumentális, mint maga a Modern Warfare 2. Egy ekkora büdzséből készült alkotás esetében talán mindez nem meglepő, főleg ha hozzátesszük, hogy a felcsendülő traktusokat Hans Zimmer komponálta.

A játék másik újítása, a kooperatív módban tolható, mini-küldetéseket felvonultató Spec Ops játékmód, amit az egyjátékos mód letudása után érhetünk majd el. Mivel a single kampány ezúttal sem kapott kooperatív támogatást, az Infinity Ward ily módon szerette volna kárpótolni a játékosokat és pár mini-misszió letudása után nyugodt szívvel jelenthetjük ki, jó döntést hozott a csapat. A Spec Ops-ban a taktikázásnak nincs helye, itt ugyanis tényleg pár perces, de nagyon intenzív és mozgalmas küldetésekben lehet részünk. Ennek megfelelően a teljesítendő feladatok is egyszerűek: ölj meg meghatározott számú ellenfelet, adott idő alatt, védj egy pontot bizonyos ideig, vagy egy AC-130-al fedezd a földön akciózó bajtársat. További plusz, hogy a játékmód akár osztott képernyőn, vagy akár online módban is játszható, ha pedig valaki tényleg rövid, de mozgalmas kikapcsolódásra vágyik, akkor keresve se talál ennél jobbat. A többjátékos módot sajnos nem volt időnk boncolgatni, viszont egy októberben vésett előzetesünkben amennyire lehetett, kiveséztük, így a játék egyik legfontosabb és legmeghatározóbb élményéről errefelé kaptok rövid ízelítőt.

A Call of Duty: Modern Warfare 2 minden tekintetben egy tökéletesen megmunkált alkotás. Lényegében ugyanazt kínálja, mint elődje, csak sokkal jobban kidolgozott verzióban, és nem utolsó sorban sokkal magasabb fokozaton. Emellett a bevetett újdonságok is hatékonyan működnek, nem sokat, de pont eleget tesznek hozzá a játékélményhez, ami ezúttal egy csavarokban és izgalmakban úszó sztorival egészült ki. Jó pár alkalommal fogunk felpattanni a fotelből, erre pedig nagyon kevés játék képes manapság. Ízlés kérdése, hogy ki hogyan ítélkezik a játék felett, ha viszont rajongsz az FPS alkotásokért, akkor kötelező beszerezned, mert egy felejthetetlen élménnyel leszel szegényebb, ha erről lemaradsz.

Értékelés: 9/10