Battlefield: Bad Company 2 – Bétateszt

Jövő év márciusában jelenik meg az Electronic Arts egyik belsős csapata, a DICE által fejlesztett második Battlefield: Bad Company 2, amelyet jelenleg zárt bétateszteléseken tehetnek próbára többszereplős multiban a szerencsés kiválasztottak. Akadnak azért kevésbé mázlisták is, mint például jómagam, aki flottul belenyúlt a sűrűjébe, ez történik, ha valaki nem képes határozottan nemet mondani, és bevállal néhanapján olyan dolgokat, amikhez hozzá sem szagolt az elmúlt időkben. Előre leszögezném, hogy sem a first person shooterekben, sem a Bad Company franchise-ban nincs komolyabb jártasságom, ebből kifolyólag talán sokkal inkább vetek digitális papírra laikus észrevételeket, mintsem komolyabb szakmai meglátásokat. Némi segítséget vettem igénybe az első benyomások megírásához, bízva abban, hogy így azért csak-csak tárgyilagosabb lesz végül a kialakult kép. Annyit előrebocsáthatunk, hogy aki a hangulata miatt szerette a bemutatkozó epizódot, az hamarosan újabb extázisba zuhan, mert a harci atmoszféra becsülettel kúszik le ezúttal is a képernyőkről.

 

A kisorsolásra is szánt bétában kizárólag multiplayer módokat találunk, a szingli kampány sajnos nem kóstolható meg általa. Annyi baj legyen, az ilyen jellegű cuccok egyébként is a többszereplős területen szoktak hosszútávú élményeket szórni, többen lesznek erre valószínűleg kíváncsiak. Mint az lenni szokott, nem csak kreálhatunk, de csatlakozhatunk is meglévő csapatokhoz, illetve egy külön menüpont alatt leszűkíthetjük a kört az online barátainkra. Mivel senki sem mulatozott közülük a bétával, maradt a nagy kotla, ahol ismeretlen társakat és ellenfeleket vadászhat magának a háborúzni kívánó játékos. A kapcsolat létrejöttét követően kijelölik az aktuális helyet a térképen (esetünkben egy több részre tagolt tengerparti sáv volt játszható), majd ezt követően négyféle katonai típus közül választhatunk, ők fegyverzetben és szakképesítésben is eltérnek egymástól. Az Assault egy erősen, valamint gyorsan támadó identitású besorolás, az Engineer osztály pedig a mérnöki feladatokat látja el, kiknek elsődleges fegyvere egy SA91-es géppuska, hátukra továbbá egy rakétavetőt csaphatnak alapjáraton.

 

A Medic típus értelemszerűen a csapatok orvosi szakértelmét szállítja a harctérre, ő szintén egy gyors tüzelésű fegyverrel járja a csatamezőket, e mellé csatlakozik egy defibrillátor, vele életeket menthetünk a nagy összecsapások közepette. Végül, de nem utolsósorban választható a Recon, melynek megtestesítői valójában többnyire optikai megoldásokkal operálnak, nem preferálják a közelharcot, viszont kitűnően céloznak nagyobb távlatokból, tekintve, hogy mesterlövész/felderítő a becsületes szakmájuk. A felsorolt osztályok három alapfelszereléssel (elsődleges tüzelő alkalmatosság, másodlagos kézi lőfegyver és egy plusz gadget) indulnak csatába, valamint további három speciális eszköztár nyitható meg számukra. Mint az lenni szokott, a katonák tapasztalati pontok gyűjtésével fejlődnek, tehát a sokat multizó srácok erősebbé válhatnak ezáltal, nem mellesleg újabb és újabb cuccokat nyithatnak meg a felszerelések hosszú sorában. Járművek természetesen újra vannak, többnyire tankok, quadok, és helikopterek (UH 60 Blackhawk, UAV) képében jelennek meg a harctereken, valamint mérnek csapásokat, vagy szállítanak egységeket, fontos felszereléseket. Újításokból szintén kijutott egy kalappal a folytatásban, ezeket minden bizonnyal örömmel fogadják majd a játék veteránjai, sok poént én ezzel kapcsolatban azonban sajnos nem tudok lelőni. A Bad Company 2 egy valódi modern zsáner, megtestesíti mindazt a digitális háborúsdit, amit napjainkban annyira zabálnak a felhasználók milliói.

 

A belső szemszögű lövölde egyébként is az egyik legmenőbb műfaj akár konzolról, akár PC-ről van szó, ebből kifolyólag, ha már stílusbeli a delikvens, fél sikere máris garantált lehet, főként, ha ez egy jól átgondolt, technikailag nem különben remekül kivitelezett produkció, mint a Battlefield Bad Company 2. A játék külleme rám nem volt egyértelműen letaglózó hatással, számtalan hiba csúfítja jelenleg az összképet, amelyek nagy részét azért márciusig csak sikerül majd felszámolniuk az illetékeseknek. A pop-up és egyéb, ehhez hasonló hibajelenségek még talán nem is annyira zavaróak, viszont nekem úgy az egész összkép sem tűnik kiválónak, inkább csak közepesnek, vagy némileg erősebbnek annál, abban pedig biztos vagyok, hogy a grafikáját illetően nem ez lesz a stílus legfényesebb darabja. Ha végül tévednék, később megkövetem magam. A másik oldalon viszont ott lapul a stabil frame rate, drasztikus lassulásokat nem tapasztaltam, pedig itt már nem csak falakat őrölhetünk porrá masszív támadásokkal, de egész épületeket is a földdel tehetünk egyenlővé, azaz a környezet rombolhatósága egészen korrekt lett, itt is tényleges előrelépés könyvelhető el. A játékot markánsan befolyásoló negatív tényezőkről pár órányi nyüstölés után nem tudok beszámolni, a Frostbite Engine tette a dolgát lefagyások, kiakadások, vagy bosszantó problémák nélkül. A rendszer gyorsan rálelt az aktuálisan zajló játékokra, remélhetőleg ez sokszorosan nagyobb terhelés alatt is tartható lesz a márciusi megjelenést követően, mert fontos azért nagyon a gördülékenység is.

 

Az elhalálozások után rendkívül pozitív, hogy ezúttal mi magunk választhatjuk meg manuálisan, hogy hová kerüljünk vissza az akcióba a csatatéren, ezt vizuálisan is szemlélteti a játék, mint amolyan „spectator” funkció. Az alapponton kívül csatlakozhatunk éles akcióba szakasztársakhoz is, belőlük egyébként három darabot számolhatunk (velünk együtt négyen vannak), mely egységekből összesen szintén három található, amely végül egy tucat azonos csapatba tartozó katonát jelent egyetlen harctéren. A squadok között játék közben is válthatunk igény szerint, ha éppen úgy tartja úri kedvünk és van számunkra hely az adott brigádban. A Battlefield Bad Company 2-ben nem elegendő az ellenségre tüzet nyitni a beazonosításukhoz, most külön kijelölési művelet szükséges, azaz célbavétel és egy akció gomb lenyomása szükséges, a fáradozás után viszont legalább láthatjuk a szemben álló csapat már kijelölt tagjainak mozgását, ami több mint értékes képesség egy káosz jellegű háborúban. A bétában az Arica Harbor térség és egy árva játékmód, a Rush érhető el, ennek lényege, hogy két szemben álló csapat, a támadók és a védekezők ütköznek meg egymással. A védők ládákat oltalmaznak, míg a támadók ezeket próbálják meg életük árán is biztonságban tudni. Apropó élet, a Bad Company 2 is előszeretettel vezette be az automatikus regenerálódási képességet, ezt ugyan támogathatjuk a harctéren elszórt EÜ-s adagokkal is, de ha kellő időt hagyunk a katonának, magától is felgyógyulhat, sajnos csak egy igen-igen lassú folyamat végeredményeként, így legtöbbször mire épek leszünk, valaki úgyis leszed minket. Tanulság: vonuljunk el jól, ha öngyógyulni szándékozunk.

 

A hangokról csupa jót lehet elmondani, Dolby Digital rendszerű zajok töltik ki a teret ott, ahol van ilyen technika felállítva, ezáltal tényleg komoly háborús atmoszféra illúziója kelhet életre. Szépen szólnak, eltérőek a különféle fegyvertípusoknál a ropogások és szépen keltik egy csatatér kellős közepének adrenalindús hatását. Sokan bírálják konzolokon az FPS-eket a kontrollerekkel való irányíthatóságának gyengeségei miatt, pedig abszolút nincs baj ezzel, jóllehet, sohasem lesz olyan professzionális, mint egy egér + klaviatúra kombináció. A gombok műveleti kiosztása remek, könnyen megtanulható és akár ismerős is lehet más műfajbeli képviselőkből. Egy szó mint száz, szakmailag értékelni nem igazán tudom a cuccot, de azt határozottan látom rajta, hogy egy gondosan összetákolt anyagra számíthatunk a képében, sok-sok lehetőséggel, erőteljes taktikai momentumokkal, izgalmas összecsapásokkal és száz meg százórányi multis villanásokkal. Kicsit sajnálom, hogy a szinglis részbe nem volt módunk belenézni, az is érdekelt volna, ám ezúttal ennyivel kell beérnünk, nincs több a majd egy GB-os adatcsomagban.