Lego Indiana Jones 2 – Játékteszt

Az Indiana Jones filmek ma már mondhatni kultikus darabok, vannak jobb és rosszabb epizódok is, ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy a nem is olyan régen megjelent legújabb rész a leggyengébb volt a sorozat életében. A LucasArts is kétszer meggondolta, hogy hozzá kapcsolódva készítsen-e legosított játékot, avagy sem, mindenesetre okosan döntöttek, amikor elhatározták, hogy nem hagyatkoznak kizárólag a legutóbbi mozifilmre, hanem amolyan „best of” történettel ruházzák fel második Lego Indiana Jones kalandjukat. Sőt, eldöntötték azt is, hogy hatalmas reformokat alkalmaznak az alkotáson. Ígéretekkel tehát jól el voltunk látva a megjelenés előtt, mi pedig most megnézzük nektek, vajon mi változott a nagy előd óta, és egészében hogyan sikerült maga a játék.

 

A történetre talán felesleges karaktereket pazarolni, hiszen fentebb már lerántottuk róla a leplet. Aki látta az Indiana Jones filmeket, az szinte percenként ráismerhet egy-egy ismerős momentumra vagy cselekményre, természetesen úgy, hogy közben a hasát fogja majd a nevetéstől, hiszen az illetékesek most sem vesztették el humorérzéküket. Ennek hála rengeteg vicces jelenetet láthatunk – főleg az átvezetőkben –, de alapból is áthatja a programot egy aranyos, kissé gyermekded hangulat, enyhén felidézve azokat az időket, amikor még a szoba közepén, önfeledten legoztunk, és semmi gondunk nem volt. Az alkotás betöltése után sem lesz, hiszen képes arra, hogy szórakoztasson, még akkor is, ha éppen nem rajongunk Indy kalandjaiért, bár felhőtlen kikapcsolódásnak azért mégsem lehetne nevezni a játékot, mert alapvető hibái azért sajnos megmaradtak.

 

A játékmenet tulajdonképpen mit sem változott a nagy elődhöz képest. Ismét ügyességünkre lesz a legnagyobb szükségünk, hiszen komoly akadályok és megpróbáltatások elé állít majd minket a program. A főszerepben természetesen Indiana Jones lesz, azonban segítőtársak mindig lesznek mellettünk, hiszen míg hősünk csak az ostorával képes csapkodni, és megragadni tárgyakat, addig egyes lego figurák megjavítanak nekünk dolgokat, kiásnak kincseket vagy olyan objektumokat, amelyek fontosak a továbbjutáshoz. Egyszóval fontos, hogy főhősünkkel egyedül képtelenek leszünk végigjátszani az alkotást, legalább egy segítő mindig lesz mellettünk, sőt, akadnak olyan pályarészek, amikor kombinálnunk kell emberkéink képességeit. Az előttünk álló akadályok esetében ugyanakkor nem sok változás történt a múlthoz képest, minden hasonló elven működik, mint régen, tehát tologatnunk, rombolnunk, elkapnunk, vagy éppen megmásznunk kell valamit a cél érdekében.

 

Több fejtörő is összetettebb formában kerül terítékre, tehát nem csak egy, hanem kettő, később három, négy lépésből álló megoldások is előkerülnek, ami azért már komoly türelmet is igényel a folyamatos és fordulatos gondolkodás mellett. Természetesen az egyszerűbb, leginkább magától értetődő akadályokon van a hangsúly most is, ezeken elakadni szinte lehetetlen, ám ez nem azt jelenti, hogy a program más részein ne lehetne megtorpanni, hiszen több helyen is előfordulhat, hogy hirtelen nem tudjuk, mit kellene tenni. Ez legtöbbször az alkotás egyik legnagyobb újításának köszönhető, amelynek hála egy történet elindításakor – több sztorin is végigmehetünk – egy hatalmas bejárható területre érünk, ahol tulajdonképpen arra megyünk, és azt teszünk, amit szeretnénk, a lényeg, hogy megtaláljuk éppen aktuális küldetésünket. Ha megvan, akkor egy lineáris pályára jutunk, ahol feladataink és az egész felépítés már ismerősek lesznek a nagy elődből. Ugyanakkor a szabadon bejárható területek sajnos valóban zavarba ejtően nagyok, rengeteg olyan feladatot találhatunk rajtuk, amelyeket megoldhatunk ugyan, de semmilyen következményekkel nem járnak, helyettük inkább fordítsunk nagyobb figyelmet a történetet előbbre lendítő feladatok felkutatására, hiszen sokszor valóban el lesznek rejtve. Több esetben egyébiránt a program még azt is megszabja, hogy milyen karakterekkel léphetünk be az adott pályarészre, hiszen, mint fentebb említve volt, egy kisember mindig lesz mellettünk, de általában több közül választhatunk, feltéve, ha összegyűjtöttük, esetenként megvásároltuk őket.

 

Itt pedig ismét kanyarodjunk vissza a játék menetéhez, hiszen a „gyűjtögetés” fogalmának elhangzásával el is érkeztünk a játék második kulcsfogalmához. (Az első az „ügyességi feladat” volt, ha valaki nem figyelt volna.) Aki életében csak egy percet is játszott Lego Valami játékkal, az bizonyára tudja, hogy a program alapjai a rombolásban és a gyűjtögetésben keresendők. A pályákon folyamatosan szedhetjük össze a különböző kockákat és lego-alakzatokat, sőt, mivel szinte minden rombolható, a virágoktól és fáktól kezdve a berendezési tárgyakon át valóban bármi, ezekből is hullani fognak pénzt érő kockák, de előfordul, hogy kis szívek is, amelyek saját életerőnk visszatöltését szolgálják, de ha egy ellenséges katonát szedünk darabokra, akkor annak fegyvere is – igaz korlátozott példányszámban – összegyűjthető lesz. Ugyanakkor az előbb említett különböző képességű emberkék mellett még járműveket is összeszedhetünk a pályákon, amelyekre ismét több küldetés is épülni fog, bár ez az a rész, amelyet a fejlesztők igazán kihagyhattak volna.

 

Akármilyen járműbe pattanunk ugyanis (csónak, autó, motor, stb) az kivétel nélkül irányíthatatlan lesz. Nincs konkrét gáz billentyű, a döntött felső-oldalnézet miatt ez pedig különösen frusztráló, hiszen amelyik irányítógombot nyomjuk, arra indulunk el. Ez roppant egyszerűnek hangzik, de a végeredmény borzalmas, sőt, még annál is rosszabb. Ha nem épülne több küldetés is a guruló alkalmatosságokra, talán el tudnánk nézni ezt a nagy hiányosságát a játéknak, azonban így, hogy rá leszünk kényszerítve a kocsikázásra, vagy éppen a motorozásra, nagyon könnyen felforrhat még a leghiggadtabb játékosok agyvize is. Ugyanakkor sima futkározás esetében sem túl jó az irányítás, billentyűzettel legalábbis néha szörnyű pillanatokat élhetünk át, pláne ha éppen pontosan kellene érkeznünk valahová egy ugrás után, vagy csak próbálnánk egyensúlyozni egy viszonylag keskeny hídon, ami alatt egyenesen a halál vár ránk. Az irányítás tehát úgy rossz, ahogy van, és ez sokszor rá is nyomja bélyegét az amúgy élvezetes játékmenetre.

 

A negatívumok sora pedig itt még nem ér véget. A többjátékos mód hiánya – kooperatív mód van – mellett ugyanis több helyen olyan bugok maradtak a játékban, hogy az megmosolyogtató. Bár többségükön valóban csak nevetni tudunk, azért akadnak idegesítő darabok is. Ilyen például a feltámadás, amit nagyon elrontottak az illetékesek, hiszen többször is előfordult, hogy pontosan arra a helyre tett vissza a program, ahol meghaltam. Ez önmagában nem lenne baj, de ha ez éppen egy olyan rész, ahol érintésre dárdák szúrják át műanyagtestünk, vagy szintén érzékelésre tűz csap fel, akkor már képtelenek vagyunk nevetni, hiszen tölthetjük be előző állásunkat, ami nagyjából annyit tesz, hogy buktuk a pályát, és visszakerülünk a szabadon bejárható területre. Emellett többször előfordult, hogy karakterem beakadt, vagy nem azt csinálta, amit szerettem volna, bár ez már általában a rossz irányítás és a szintén borzalmas kamerakezelés együttes következményeiként is felfoghatók.

 

Más negatívuma azonban szerencsére nincs a játéknak, hacsak nem a túl kockás és szögletes megvalósítás (ha-ha), vagy a szokásos hangtalan átvezető animációk, esetleg a kissé gyermeteg zenei aláfestés, vagy talán a kissé túlszínezett megvalósítás, amelyek természetesen normális esetben egyáltalán nem a mínusz pontok számát gyarapítják. Visszatérve azonban a negatívumokra, szerencsére nem olyan mértékű egyik sem, hogy az egyből törlésre ítélné a játékot, lévén a hangulata, az aranyossága és az elragadó játékmenete a helyén van. Így aki életében csak egyetlen legovárat is felépített, netán bearanyozta néhány karácsonyát az öröm, amikor egy új lego doboza feküdt a fa alatt, az kétség kívül rengeteg kellemes percet el tud majd tölteni az alkotással, pláne, ha még szereti Indiana Jones kalandjait is.

 

Gyermeki vágyainkat ráadásul ezúttal nem csak a roppant hosszúra sikerült, és több történetet elmesélő kampányban élhetjük ki, hiszen a játék újdonságai között egy kalandszerkesztőt is találunk, ahol eszméletlen részletességgel és aprólékossággal készíthetünk magunknak pályákat, fejtörőket, karaktereket, és egyebeket. Az irányítás milyenségét ugyan ez sem tudja feledtetni, de kétség kívül egy olyan opció, amely képes hosszú-hosszú órákra lekötni az embert, már ha persze rendelkezünk kellő szabadidővel, hiszen mióta nem kérünk legot karácsonyra, azóta kissé mintha megfogyatkozott volna időkapacitásunk is. Vagy tévednék?

 

Meglehet, abban azonban semmiképpen sem, hogy megállapítsam, a Lego Indiana Jones 2: The Adventure Continues egy nagyon jó kis program lett, az utóbbi évek egyik legjobb ilyen témájú játéka, azonban a korábbi epizódok gyermekbetegségein sajnos képtelen volt túllépni, annak ellenére sem, hogy a fejlesztők azért gondoskodtak némi újdonságról és vérfrissítésről is. Akit elkapott a korábbi Lego játékok hangulata, az biztosan most sem fog csalódni, hiszen már az első betöltés után egy nagyon ismerős terep, egy barátságos környezet, és egy gyermekded világ fogad minket, ahonnan nagyon nehéz szabadulni. Legalább annyira, mint felnőni…