LittleBigPlanet PSP – Játékteszt

Minden kornak megvannak a maga irányzatai, a maga stílusai és jellegzetességei, ezt nagyon jól tudjuk a történelemből, de nem kell olyan sokat visszautazni az időben, hiszen a játékiparban is szépen megfigyelhettük ezt a folyamatot az elmúlt egy-két évtizedben. Emlékezzünk csak a kalandjátékok felemelkedésére, amikor a csapból is point n click kalandok folytak, vagy gondoljunk csak a második világháborús programokra, amelyek száma az utóbbi időben jelentősen megcsappant. Kétség kívül az elmúlt évek elsősorban az MMO stílusról szóltak, sőt mind a mai napig ez a legnépszerűbb a fejlesztőstúdiók körében, azonban a helyét egyre erőszakosabban veszik át a platformjátékok, amelyek között csak az idei esztendőben, rengeteg kiváló darab futott be.

A konzolok világában szerencsére mindig akadtak kétdimenziós platformerek, amelyekre érdemes volt odafigyelni, a legjobb ilyen program címét a tavalyi esztendőben pedig egyértelműen a LittleBigPlanet nyerte meg, amely PlayStation 3 konzolon óriási sikereket ért el. Kreatív és szórakoztató játékmenete, valamint aranyossága kivétel nélkül mindenkit levett a lábáról, hiszen a sok akciózásban, a még több száguldásban és egyéb csontig rágott tematikákban megfáradtunk az utóbbi időben. Mivel a Sony nagy konzolján valóban egy világjárvány méretű sikert ért el a projekt, szinte kézenfekvő volt, hogy hordozható masinákra is elkészítik az illetékesek. És láss csodát, néhány nappal ezelőtt meg is érkezett a PSP-s LittleBigPlanet, mi pedig megnéztük, vajon mennyire tudta hozni a nagy testvér színvonalát!

A középpontban ismét a végletekig aranyos, ölelgetnivaló és cuki zsákemberkék, avagy rongybabák lesznek, egészen pontosan egy, aki felett mi vesszük át az irányítást. Saját bolygó helyett az aktuális felfedezésre váró planéta a Föld lett, kis kezes-lábas zsákocskánkkal tehát saját élőhelyünket fedezzük majd fel kontinensről kontinensre, hogy megoldjuk az aktuális problémákat, találkozzunk a földrészek és országainak jellegzetességeivel, valamint szórakozzunk reggeltől napestig, hiszen a játék betöltése után minden egyes másodperc az örömről, a boldogságról, valamint a vidámságról szól. Itt ugyanis nincs helye szomorkodásnak, hiszen érkezett végre egy játék, ahol nem az aktuális problémákat, vagy egyéb terheket láthatjuk viszont a képernyőn, hanem éppen ellenkezőleg, a program segít abban, hogy megszabaduljunk a mindennapok nehézségeitől, mindehhez pedig a fent már megnevezett eszközöket hívja segítségül.

Mindemellett az alkotásban utazni fogunk, Ausztráliában kezdünk, a kenguruk földjén, majd eljutunk Ázsiába, ahol először Japán és jellegzetességei, később Törökország, majd Afrikában Egyiptom és a piramisok is utunkba kerülnek. Ezt követi Európa, annak is enyhén Németországra és Svájcra fókuszáló pályái, tele bernáthegyi kutyákkal, síelőkkel és sok-sok hóval. Ezt követően eljutunk a tengerentúlra, első körben Észak-Amerikába, ahol a filmeké lesz a főszerep, majd végül eljutunk Dél-Amerikába, amely egy kicsit összefoglalja nekünk, hogy hol jártunk, mit csináltunk és mit láttunk eddig, majd méltóképpen lezárja az alkotást. Mindegyik földrész és ország természetesen több pályával kecsegtet, valamivel több, mint 20 frappánsan kidolgozott akadályhelyszín áll rendelkezésünkre ügyességünk kamatoztatására, itt pedig rögtön meg is említhetünk egy negatívumot, hiszen ez a számadat sajnos nagyon-nagyon kevés. A fővonulat mellett – ahol lineárisan haladunk előre – hiába vannak ott a mellékes, nem kötelező feladatok, és hiába kaptunk egy nagyon jó pályaszerkesztőt – igen, ezt is megörökölte a kis öcsi – sajnos alig néhány óra alatt kijátszható a PSP-s LittleBigPlanet. Saját rekordjaink megdöntésén kívül pedig sajnos semmi más nem hajt majd minket előre, maximum az online összecsapások, illetve élmények. Öröm az ürömben, hogy az alapokhoz hozzáadhatunk egyéb letölthető tartalmakat, amelyek nem csak újabb kosztümök, hanem akár friss pályák is lehetnek. A lehetőségek ismertetése mellett azonban nem árt végre rátérni a lényegre, lássuk hát az alkotás erősségét, avagy a játékmenetet, amelybe egy interaktív és hasznos súgó vezet majd be minket.

A játék menete tulajdonképpen – szigorúan csak az alapokat szemlélve – az igazi nagy klasszikusokhoz nyúlik vissza. A LittleBigPlanet stílusa ugyanis nem más, mint egy kétdimenziós, tehát oldalnézetes platformer, amelyben egy kiválóan felépített pályán kell átügyeskednünk magunkat, és eljutnunk A pontból B-be. A felvázoltak azonban máris korrigálásra szorulnak, hiszen a kétdimenziós nézet nem húzható rá teljes egészében a programra. Karakterünk – avagy a kis rongybaba, akivel képesek leszünk eszméletlen grimaszokat vágni – teljes három dimenzióban pompázik majd, és a pályák sem a megszokott módon épülnek fel, ugyanis két, esetenként három rétegben állnak a rendelkezésünkre, amelynek hála főhősünkkel nem csak jobbra és balra, valamint fel és le, hanem előre és hátra is képesek leszünk mozogni, amely jelentősen kibővíti a produktum lehetőségeit. A szűz szemnek feltehetően nagyon szokatlan lesz elsőre ez a megvalósítás, sokan valószínűleg észre sem fogják venni elsőször a felkínálkozó lehetőségeket, de néhány perc után már mindenki hozzászokik ahhoz, hogy ha előttünk egy akadály, akkor előbb nézzük meg, hogy melyik sávban van, mivel lehet, hogy el tudunk sétálni mögötte, ahelyett, hogy feleslegesen szenvednénk vele.

A kezdőponttól a célig jutás azonban – nyilván kitalálható volt – nem lesz túl egyszerű. Folyamatos fejtörők elé állít majd minket a program, ahol nem csak reflexeinkre, hanem időzítésünkre, de még memóriánkra is szükségünk lesz. A szimpla szakadékok és mozgó pályarészek átugrása mellett ugyanis képesek leszünk tárgyakat tologatni ide-oda, ugyanígy lehetőségünk lesz lengő vagy liftező objektumokat is megmarkolni, ha éppen arra kényszerít minket a pálya, de óvakodnunk kell az árammal átitatott akadályoktól, a tüzes, hegyes vagy éles tárgyaktól, és egyéb nehezítőktől, amelyeket csak azért tettek oda a fejlesztők, hogy mi megerőltessük az állandó lövöldözésben megfáradt agytekervényeinket. Egy-egy nagyobb fejtörő előtt természetesen mindig akad majd valami segítségünk, ám valószínűleg mindenkinél előfordul, hogy valami nem sikerül elsőre, ilyenkor pedig zsákemberünk elhalálozik – vagy mondjuk úgy, kiszakad –, de szerencsére ilyenkor sem kell elkeserednünk, hiszen az alkotás checkpointos rendszerének hála egy közeli ellenőrzőponton éledünk újjá, hogy ismét nekiveselkedjünk a nehézségeknek.

Az alkotás pályáin ugyanakkor fontos szerepet kap a gyűjtögetés. A legtöbbet apró, légbuborékokra emlékeztető golyókat fogunk kipukkasztani, amelyeket számon is tart a program, a célba érve pedig összegzi nekünk eredményünket, amelyet százalékos arányban megőriz a játék, hogy később megdönthessük saját rekordunkat. Vigyázzunk viszont, mert minden egyes elhalálozás lecsökkenti pontjainkat, amelyeket ezekkel az apró buborékokkal szereztünk. Az ilyen gyűjthető golyóformák között is van azonban különbség, hiszen az apróságok csak számadatainkat növelik, de akadnak nagyobb változataik is, amelyekben matricákat, tárgyakat vagy új ruhákat találhatunk néhány további pont mellett. Aki játszott a PlayStation 3-ra írt előddel, az már jól tudja, hogy a ruhákkal ugyebár öltöztethetjük, és tulajdonképpen aranyosabbá, vagy kissé butácskává, esetenként elegánssá tehetjük kis figuránkat – amit meg kell zabálni, olyan aranyosan futkorászik, pláne egy rakétával a hátán – míg a matricák háromféle célt szolgálhatnak. Első körben a pályaszerkesztőben tehetjük színesebbé, izgalmasabbá saját akadályhelyszínünket, másodsorban egyes fejtörőkhöz lesz rájuk szükségünk, harmadízben pedig bármelyik pályán is vagyunk, bárhová pecsételhetünk ilyeneket, a feszültség levezetésén kívül azonban különösebb értelmük csak a második esetben van.

Ez lett volna tehát a játék menete, azonban ennél sokkal jobb az élmény, amit a program képes nyújtani. Fentebb már említettük, hogy aranyossága és egyszerű, de mégis néhol gondolkodtató játékmenete képes kiragadni az embert a mindennapok gondjai közül. És valóban, a LittleBigPlanet óriási hangulattal rendelkezik, mosolygós kis zsákfiguránk pedig olyan bájos, hogy az ember késztetést érez arra, hogy nap, mint nap betöltse egy kicsit a játékot, csak azért, hogy megnézze, vajon az a kis drága jól van-e még! Ha pedig már ott van, szimpla szórakozásból meg is tornáztatja kicsit, hogy ügyetlen lábacskáit futni lássa, majd azon kapja magát a játékos, hogy képtelen elszakadni ettől a mesés, csodálatos és mindig vidám világtól. Kevés ilyen játék érkezett mostanában, még a platformerek körében is, hiszen mindegyik valami problémát feszegetett – például a depresszív Braid – a LittleBigPlanet azonban csak ki akar kapcsolni, és ha hagyod magad, még el is kápráztat.

Ugyanakkor hiába próbálnánk, nem találnánk túl sok negatívumot az alkotásban. A rövidsége és az abszolút jellemtelen zenéi miatt – nem értem, miért nem lehetett volna valami aranyos zenéket komponálni hozzá – azonban muszáj levenni tőle néhány pontot, még annak ellenére is, hogy színes, rajzos és könnyen megszerethető világa a nagytestvérhez hasonló igényességgel és részletességgel köszön vissza ránk. Ha PlayStation 3 konzolon tetszett a játék, vétek lenne kihagynod a kistestvért, hiszen legalább olyan jó lett ez is. Csak ne lenne ennyire rövid…