Saw: The Video Game – Játékteszt

2004-ben alig egymillió dollárból James Wan és Leigh Whannell egy izgalmas és érdekes filmet alkottak, melynek óriási anyagi és közönségsikere azonnali folytatás elkészítésére sarkallta a készítőket. Jelenleg a hatodik film fut a pocsolyán túli mozikban, és jövőre érkezik a 3D-s hetedik, remélhetőleg záró rész. Az összes filmben közös az alacsony készítési költség, a brutalitás és egyesek számára gyomorforgató képek, nem mellesleg a csavaros történet és Tobin Bell hátborzongató hangja és nagyszerű színészi játéka. Mindezek elegendőek voltak ahhoz, hogy Jigsaw egyike legyen a horror halhatatlan hőseinek, csak úgy, mint Freddy, Jason, Pinhead, Chucky és a többiek.

A filmek hihetetlen sikere után az ötödik rész környékén bejelentették, hogy trükkös barátunk monitorunkra és TV-re is beköltözik, ott okozva kellemetlen perceket számunkra. Sokáig hánykódott a projekt és semmi hír nem volt róla, végül a Konami vállalta a kiadást és a számomra ismeretlen Zombie Studio pedig a fejlesztést. Na de nézzük mi sült ki ebből.

A program egy igen hangulatos menüvel kezd, és a New Game-re kattintva felhangzik a klasszikus mondat: I want to play a game, és kezdetét veszi a játék. A történet az első részből megismert David Tapp felügyelőt állítja középpontba, akit a filmben Danny Glover alakított, de erről később. Egy kis spoiler, aki nem látta az első filmet, ezt a mondatot ugorja. Tapp-et lelőtték a filmben, és azt hittük vége. Nos, rosszul gondoltuk, ugyanis Jigsaw megmentette a felügyelő életét, és egy használaton kívüli elmegyógyintézetbe szállította. Itt tér magához, fején a Fűrész filmek védjegyének számító fordított medvecsapdával. Elindul egy videóüzenet, amelyben a jól ismert bábu Tobin Bell hangján felvázolja, hogy miért is került ebbe a helyzetbe. Az okot már ismerhetjük a filmből: Tapp nyomozó annyira megszállottan próbálta elkapni Jigsaw-t, hogy ezt családja, barátai és kollégái bánták. Hogy jobban megbecsülje az életet és amit az tartogat számára, részt kell vennie egy őrült játékban, de nincs egyedül. A múltjából néhányan szintén itt raboskodnak, de még sok más pórul járt ember is. Itt jön a csavar: Jigsaw megmentette Tapp életét azzal, hogy eltávolította a golyót a testéből, viszont a helyére tett egy kulcsot, ami a nyomozó számára értéktelen, viszont mindenki másnak a szabadulást jelenti, és tisztában is vannak ezzel. Így tehát nemcsak az ötletes és halálos csapdákkal kell megküzdenie, hanem mindenki mással is, akik közül nem egy ember feladata az, hogy akadályozza főhősünket a továbbhaladásban.

Akinek még nem lenne világos, mi fogjuk Tapp nyomozót irányítani. A játék maga egy puzzle és ügyességi feladványokkal teli, néhol harcolós TPS, megspékelve a Saw filmek utánozhatatlan hangulatával. Igen, sikerült tökéletesen átültetni a filmek hangulatát, mondjuk ebben sokat segít a kiválóan sikerült szinkron. Tobin Bell ugye alap, de a többiek is nagyon jól alakítják szerepüket ráadásul a történet és a szövegkönyv megírásában részt vett Wan és Whannel is, így ilyen téren nincs is probléma a játékkal. Elkalandoztam egy kicsit, kanyarodjunk vissza a játékmenethez.

Mint írtam, nagyrészt feladványokat fogunk megoldani, és csapdákat kijátszani. Néhány csapda ismerős lehet a filmekből. A már említett medvecsapda mellett fogjuk működésben látni a második film vasszűz maszkját, a dróthálós terepet és így tovább. Amivel a legtöbbször fogunk találkozni, az az első filmben látott shotgun csapda, ami Tapp társával is végzett. Ez az, amikor az ajtókeretre egy sörétes puska van rögzítve, és amint kinyílik az ajtó, beindul a mechanizmus, és ha a megjelenő gombot megnyomjuk, akkor túléljük, ha nem, akkor elveszítjük fejünket. Ennek akad még madzaggal ellátott változata is az egész intézmény területén, amiket ha észreveszünk, hatástalaníthatjuk. De persze akadnak újdonságok is. Ahhoz hogy túléljük eme trükkös szerkezeteket, különféle ügyességi és logikai feladatokat kell megoldanunk, ezzel el is érkeztünk a játék egyik legnagyobb hibájához. A feladványok a következők lehetnek: fogaskerék pakolgatás, ahol két forgó fogaskereket kell összekötnünk 3 különböző méretű kereket pakolgatva, lámpák meggyújtása elektromos vezetékeket forgatva vagy két cső összekötése a meglévő csővázak forgatásával és így tovább. A zárfeltörés is hasonló elven működik. Ezek jópofa részek lennének, csak az irányítás valami borzalmas. Az egérrel kell váltogatnunk az elemek helye között ráadásul legtöbbször időre, de annyira rosszul lett ez megoldva, hogy az hihetetlen. Olyan darabosan tudjuk csak mozgatni rágcsálónkat, mintha törött felületen húznánk, össze-vissza ugrál és nagyon ritkán lehet eltalálni vele azt a helyet amit szeretnénk. Ez alapból idegesítő, de a kedves fejlesztők megtoldották ezt azzal, hogy ezek nagy része időre megy.

Ezek mellett akadnak nagyon ötletes feladványok is, melyek a továbbjutásunkat segítik Ilyen például, amikor a sötétben fluoreszkáló festékkel felfestett képben kell meglátni a megoldást, amit csak akkor látunk, ha a megfelelő szögben nézzük a képet, de ugyanez előfordul fényben is. A tükrök is fontos szerephez jutnak, ugyanis előfordul, hogy onnan kell kiolvasnunk a továbbjutás megoldását. Ezeknél jóval egyszerűbbek azok a részek, amikor injekciós tűvel teli WC-ben, savas hordóban vagy esetleg egy holttestben kell turkálnunk kulcs után, ameddig a fájdalomküszöbünk bírja. Tehát unatkozni nem fogunk, nézzük a többi részét a játéknak.

Említettem, hogy akadnak kollégák is, akik nagyon szeretnének találkozni velünk. Velük többféleképpen is elbánhatunk. Amit kerüljünk, az a közelharc. A játékban szereplő közelharci rendszerre ékes magyar anyanyelvünkben az ürülék szó hárombetűs változata az, ami a legjobban illik. Úgy működik a dolog, hogy egy gombbal harcállásba helyezkedünk, és az egérgombot megnyomva, ha szerencsénk van, akkor hősünk üt/lő, ha nem, akkor csak áll bambán és hagyja, hogy bántalmazzák. Komolyan vérlázító ez a megoldás, tényleg csak a szerencsén múlik hogy túlélünk-e egy összecsapást. Pedig elég sokféle fegyvernek látszó tárgyat használhatunk, kezdve a szikétől a próbababa karon át a felmosónyélen keresztül egészen a baseballütőig, de lőfegyvert is találhatunk. Miután rájöttünk, hogy egy test-test elleni küzdelemnek semmi értelme nincs, akkor folyamodhatunk a játék egyik legélvezetesebb részéhez. Jigsaw által elszórt madzagos shotgun csapdákat a saját hasznukra is fordíthatjuk. Ha épp van nálunk egy madzag és sörétes töltény, akkor aktiválhatjuk a csapdát és belecsalhatjuk ellenfeleinket. Ezt nemcsak puskával tehetjük meg, hanem az elektromossággal is játszhatunk. Ha találunk biztosítékot és kapcsolószekrényt, ahova belehelyezhetjük, akkor az esetek 90%-ban ott víztócsa is van. Ilyen esetekben általában kedvünk szerint kapcsolhatjuk fel-le az áramot, ebből következik a nyilvánvaló taktikánk rosszakaróink ellen. Belecsaljuk őket a vízbe, áram fel és máris kész a frissensült rosszarcú. Harmadik megoldás az, hogy ha csapda van az ellenfélen, akkor addig kikerüljük a támadásait, amíg a csapda nem aktiválódik, és gyönyörködünk a látványban. Mi magunk is készíthetünk csapdákat az elmegyógyintézetben talált tárgyakból. Ezekhez először meg kell találnunk Jigsaw elhagyott tervrajzait és egy munkaasztalát, és ha van nálunk megfelelő alapanyag, akkor kreálhatunk fegyverként használható csapdát, ami szintén kellemetlen perceket okoz mindenkinek, aki belesétál. De nem muszáj szembeszállnunk mindenkivel, el is menekülhetünk előlük. Ilyenkor bereteszelhetjük az ajtókat vagy akár el is torlaszolhatjuk, elzárva magunkat a veszély elől. Ez akkor kap fontos szerepet, amikor ránk kerül a harmadik részben látott sörétes nyakörv. Ugyanis ha összefutunk egy ugyanilyen ékszerrel rendelkező sorstárssal, akkor mindkettőnké elkezd egyre gyorsabban pityegni és világítani, míg végül lerobbantja a fejünket. Ezt úgy tudjuk elkerülni, ha jó messzire elmenekülünk a nyakörves cimbora elől, és hagyjuk, hogy az övé elvégezze a dolgát. Viccesnek hangzik, de azért elégé megizzasztja az embert.

A játék lényegében fejezetekre van osztva, amelyekben mindig Tapp nyomozó egyik „áldozatát” kell megmentenünk. Ők olyan személyek, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak hősünkkel, és ő ártott nekik a nyomozás miatt. Fő célunk túlélni Jigsaw próbáit és megmenteni az életüket. Ez úgy történik, hogy a célszemély egy elég komoly csapdában van fogva tartava, és a mi dolgunk hatástalanítani azt, nem egyszer a saját életünk kockáztatásával. Egy példa: az egyik megmentendő személy egy gépre van kötve, ami mérget fecskendez a vérébe. Viszont, a gép tartalmazza az ellenmérget is, de óvatosan kell adagolni, különben halálos keveréket hozunk létre. A mi dolgunk az, hogy a gép másik felébe beleülve testünkbe mérget fecskendezzünk, és a megmentendő személyébe pedig az ellenmérget, óvatosan adagolva.

Essen pár szó a játék technikai részéről is. Már megint egy UE3 hajtotta játékról van szó, de aki nem ismeri fel elsőre, azt teljesen meg lehet érteni. A környezet viszonylag szépen van kidolgozva, és nagyjából elég változatos is, de persze előfordulnak ismétlődő részek. A környezet tehát rendben van, nézzük a karaktereket. A filmben Tapp-et Danny Golver játszotta, na, ez nem látszik karakterünkön. Ránézésre legalább olyan 10 ével fiatalabb, és abszolút nem hasonlít Mr. Gloverre, ráadásul még a hangját sem kölcsönözte a színész a játékhoz. Ezt leszámítva elég jól kidolgozott a karaktermodell, csak nem túl élethű, legalábbis nekem teljesen élettelennek tűnt a semmibe révedő tekintetével és a darabos mozgásával. Az viszont nagyon jópofa, hogy ha sebesülünk, akkor a karunkon lévő kötés átázik, de amint gyógyulunk, a kötés is kitisztul. Más karakterek ábrázolása viszont már felemás. Akadnak köztük egész jól kidolgozottak és meglepően egyszerűek is. A holttestek viszont mind nagyon pofásak, de ezt csak a magamfajta beteg emberek fogják értékelni. A hangok is jól eltaláltak, a csapdákon az óra ketyegése nagyon hangulatos, zene nem nagyon van, de amikor megszólal, akkor nagyon illeszkedik a játék hangulatához. A szinkront már dicsértem, más nem igazán lehet elmondani a hangokról.

A végére hagytam az irányítást. A fejtörőknél említett egérprobléma a legnagyobb baj, ezt leszámítva egész jól működik. A kamerakezelés is egész elfogadható, mindig hátulról mutatja hősünket, a fejtörőket meg közelről láthatjuk. Ami viszont elég érdekes, az a pallókon való átkelés. Ilyenkor az egeret előretolva haladunk előre, és jobbra-balra dülöngélő főszereplőnket kell egyenesen tartani, míg át nem érünk. Ezeknél a részeknél Tapp teljesen súlytalanná válik és olyan érzésem volt mindig mintha valami papírmasé figurát irányítanék. Azért ez eléggé zavaró.