Mario and Sonic at the Olympic Winter Games – Játékteszt

Vészesen közeledik a 2010-es téli Olimpia, így a SEGA és a Nintendo elérkezettnek látta az időt, hogy a nyári játékok után ismét egymásnak eressze Mario-t és a kék sündisznót, Sonic-ot.

A négy évvel ezelőtti torinói téli játékok után 2010. február 12-én ismét meggyújtják az olimpiai lángot, ugyanis ekkor veszi kezdetét a tizenhét napos jövő évi téli Olimpia, aminek ezúttal a kanadai Vancouver ad otthont. A Nintendo és a SEGA a 2008-as nyári játékok előtt tisztelegve egyszer már összeeresztette két emblematikus figuráját, a vízvezeték szerelő Mario-t és a kék sündisznó Sonic-ot, így a téli játékok közeledtével se lehetett kihagyni a lehetőséget, a páros ezúttal is visszatér, csak atlétika helyett a jégkorong, a curling és a síelés veszi át a szerepet.

Ennek köszönhetően az alapséma semmit nem változott, a körítés ugyanaz, így a játék szereplői között a két címadó videójátékhőst, illetve azok barátait és ellenségeit ereszthetjük egymásnak a különböző számokban. Összesen húsz választható karakter közül válogathatunk, a különböző sportágak pedig igencsak széles skálán mozognak. Van itt jégkorong, gyorskorcsolya, szánkó, bob, műkorcsolya, síugrás, curling, snowboard – látványos bemutatók, egy-egy elleni örömök – és alpesi sí, ahol többek között lesiklásban és slalomban is megmérettethetünk. A játék igazi családbarát program, és ezt mi sem jelzi jobban, minthogy a lemez betétele után azonnal rendelkezésünkre áll az összes elérhető sportlehetőség. Lehetőségünk van mindegyikből sima, tét nélküli, gyors meneteket játszani, viszont a Festival módot elindítva egyfajta karrier módot teljesíthetünk. A téli Olimpia mind a tizenhét napján versenghetünk ellenfeleinkkel, de mielőtt éles megmérettetésre kerülne sor lehetőségünk van gyakorolni a különböző számokat. Ez azért ötletes megoldás, mert a könnyű irányíthatóságnak köszönhetően bármelyik sportág irányítási metódusa könnyen és gyorsan elsajátítható, belevágni a karrier módba pedig nem merészség, hanem inkább egy élvezetes kihívás, aminek minden perce önfeledt szórakozás, nem pedig izzadság szagú próbálkozást ígér. A sikeres tréningekért pontok járnak, akárcsak a versenyeken elért eredményeinkért, amik végül a végleges sorrendet is meghatározzák majd.

A játék természetesen nemcsak a pontok gyűjtögetéséről szól. Lehetőségünk van különböző medálokért küzdeni, amik lényegében megfelelnek az achievementeknek, hisz ezeket különböző, játék közben megszabott mini-feladatok teljesítéséért kapjuk. Emellett eredményeink függvényében különböző csillagokat kapunk, amiket egy virtuális boltban lehetőségünk van mindenféle csecsebecsére elkölteni. Különböző matricákkal díszíthetjük felszerelésünket, ha pedig nem valamelyik adott karakterrel, hanem saját Mii másunkkal játszunk, akkor új ruhákat, zenéket – többek között néhány klasszikus Mario, illetve Sonic darabot -, valamint az Olimpiát bemutató rövid írásokat vásárolhatunk. Emellett a játék tartalmaz egy úgynevezett Dream módot, ami a Festival mód végigjátszása után lesz elérhető. Itt a valóságtól elrugaszkodó kihívások várják a játékost. Az alpes sí lesiklása például hirtelen olyan lesz, mintha a Mario Kartot ötvözték volna az SSX Blurral. A pályán lecsúszva különböző power upokat szedhetünk össze, mindezt gigantikus méretű ugratókkal kombinálva. A gyorskorcsolya is hasonló drasztikus, álomszerű változáson esik át. Kicsit olyan lesz a sportnem, mint a WipEout. A játékmód másik érdekessége, hogy néhány pálya és felcsendülő dallam a klasszikus Mario-t és Sonic-ot idézi, ami mindenképpen dicséretes húzás a készítőktől.

A Mario and Sonic at the Olympic Winter Games-nek azonban van egy, pontosabban két igencsak bosszantó hibája. Az egyik, hogy semmi kiemelkedőt, semmi meghökkentőt nem nyújt, így valószínűleg azok fogják szeretni, akik a családdal közösen szeretnének kikapcsolódni az ünnepek alatt, vagy csak egy mezei hétvégén. A másik probléma az irányításbeli hiányosságok, pontosabban a MotionPlus támogatásának hiánya. Nehezen tudtam feldolgozni, hogy a Wii Sports Resortot olyan csábítóvá tévő kiegészítő támogatását száműzték a játékból, így marad számunkra a sima Remote, vagy ha rendelkezünk otthon Balance Boarddal, akkor a Wii Fit egyik alapvető kiegészítője teheti emlékezetessé a különböző kihívásokat. Tévedés azt hinni, hogy az irányítás rossz, a játék minden pillanatban különböző magyarázatokkal segíti a játékost, és tényleg pofon egyszerű minden mozdulatot elsajátítani, de a MotionPlus képességeit ismerve sokkal többet lehetett volna kihozni a játékból, ami így nem tud felnőni a Wii Sports Resort mellé. Pedig az ötletes megvalósítás jól is elsülhetne: Síelésnél például botként kell tartanunk az irányítót, ha szánkóra vagy bobba pattanunk, akkor magunkhoz szorítva kell jobbra vagy balra dőlve kanyarodnunk, a gyorskorcsolyánál a kontroller balra-jobbra döntögetésével tudunk irányítani. Egyszóval a folyamatos instrukcióknak köszönhetően teljesen intuitív az irányítás, csak ahogy az egész programból, úgy ebből is hiányzik az a kicsi plusz.

A tesztpéldányt a Stadlbauer Kft. biztosította szerkesztőségünk számára! A Mario and Sonic at the Olympic Winter Games-t az 576, a Saturn és a Media Markt bármely üzleteiben megvásárolhatjátok.

Értékelés: 6,5/10