Dead Space Extraction – Játékteszt

A Dead Space Nintendo Wii-s verziója egy ideje már megvásárolható, azért mi szeretnénk a kiváló kritikai értékelések sorát gyarapítani, és arra ösztönözni a Wii-tulajokat, hogy nyugodt szívvel invesztáljanak a játékba.

Napra pontosan egy évvel ezelőtt írtunk a konzolokra és PC-re is megjelenő Dead Space-ről, mely az elmúlt esztendők nem túl acélos horrorjátékfelhozatalát próbálta színesíteni. Az Electronic Arts kiadásában polcokra került EA Redwood Shores – most már Visceral Games – alkotás végül remek kritikai fogadtatást kapott, a kasszáknál mégis elhasalt a játék. A Dead Space-nek nem voltak eget rengető újdonságai, viszont a másoktól kölcsönzött elemeket tökéletesen gyúrták egybe a fejlesztők, amihez egy remek körítés és háttéranyagok társultak. A kudarc végülis nem szegte kedvét a kiadónak, a Dead Space megjelenése után nem sokkal kiderült, készül a Nintendo Wii-s verzió, ráadásul a kiótóiak gépére megjelent kiadvány egészen más oldaláról mutatja be az eseményeket, és mint ismeretes, már a második rész fejlesztése is megkezdődött. A Dead Space Extraction szerencsére van olyan jó, mint elődje, és bár rengeteg elem köszön vissza az eredeti játékból, nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy a Nintendo Wii rail-shooter kínálatának egyik legjobbjával volt dolgunk mókázni az elmúlt napokban.

A Dead Space Extraction sztorija nem előzményként szolgál. A dobozban rejtőzködő korong a játék mellett tartalmazza az animációs rövidfilmeket, a képregényeket és egy motion képregényt is, amik pontosan azt a kapcsot szolgálják, ami a Wii-s verzió és a Dead Space között van. A történetben tehát az Aegis VII kolónia jut szerephez, az események pedig azután veszik kezdetüket, miután a lakosság felfedezte a misztikus jelzéseket, majd a kitört káosz után az USG Ishimura menekültek a túlélők. A játék egyenesen a daráló kellős közepébe hajít minket, ami figyelembe véve, hogy az eddig megjelent anyagok alapján mennyire tájékozódtak vagyunk – elméletben – a történetet illetően, teljesen logikus döntés, hiszen felesleges egy hosszas előzmény bemutatása, a felvezetés elnyújtása. Hiszen játékosként tisztában vagyunk vele hogy mi történt, így most az a feladatunk, hogy rájöjjünk, hogyan és mikor történtek a megmagyarázhatatlan események. Az in medias res kezdésnek hála pedig egyetlen perc nyugtunk se lesz, és bár a játék tempója nem sokkal, de feszesebb, mint a Dead Space-é volt, azért rengetegszer lesz alkalmunk néha körbenézni. Az Extractionben több karakter bőrébe bújhatunk majd, és mindegyik játszható hős sorsáért mi vagyunk a felelősek. Bárki, bármelyik percben meghalhat, akár az a szereplő is, akit éppen alakítunk. Sose leszünk biztonságban, így hatványozottan is jobban oda kell majd figyelnünk magunkra.

A játék stílusbeli besorolását tekintve a klasszikus, még a játéktermekből jól ismert rail-shootert vonalat képviseli. A Nintendo Wii egyik legkedveltebb stílusáról van szó, és amikor az ember már azt hinné, hogy nem nagyon lehet a komoly múltra visszatekintő stílusba friss vért pumpálni, akkor jön az Extraction és minden a feje tetejére állít. Egyrészt a játék egy komoly narrációval rendelkező, történetorientált alkotás, ami a stílusra abszolút nem jellemző. A közel 8-10 órás játékidő  – tíz különálló fejezet – alatt egy jól felépített dramaturgiával szembesülünk, amit hangulatos átvezető animációk és kiválóan megírt dialógusok töltenek ki. A cselekmény emellett az alapjátékban ismert módszerrel, videónaplók, hangfájlok és írásos dokumentumok formájában is kibontakozik. Ráadásul a történéseket saját szemszögből követhetjük végig, vágatlanul, ami rengeteget dob a hangulaton, hiszen olyan érzése támad az embernek, mintha valóban ő lenne ebben a szorult szituációban.

Eszközeink és képességeink többnyire a Dead Space-ből lettek átemelve, ami a módosult irányításnak köszönhetően egészen új megvilágításba helyez dolgokat. A környezettel történő nagyfokú interakció meglepően jól sikerült, szinte bármivel kapcsolatba léphetünk, ami amúgy szintén nem jellemzi a rail-shootereket. Tárgyakat mozdíthatunk el, ajtókat nyithatunk ki, fedeleket mozgathatunk, ráadásul képességeink között megint ott figyel a gravitációs csizma és a lassító sztázis, ami sokszor továbbjutásunk záloga lehet. A telekinézis alkalmazásával pedig gondolatainkkal irányíthatunk tárgyakat. Az A gomb megnyomásával tudjuk megragadni a kiszemelt dobozt, robbanó hordókat, majd ha kiszemeltük áldozatunkat, akkor a B gomb lenyomásával tudjuk a delikvens felé hajítani. Az ötlet a Half-Life 2-ben használt gravity guntól származik. Továbbra is vannak alapfegyvereink, amiket aztán módosíthatunk, így közel húszféle pusztító csúzlit tákolhatunk össze, melyek mindegyike rendelkezik másodlagos tüzelésmóddal. Az alapvető játékmenetet egy bizonyos minijáték is színesíti, melyben előrejutásunkhoz szükséges, hogy ezeket teljesítsük. Nem kell komoly dolgokra gondolni, ebben az igazi nehézség akkor jön elő, amikor ennek teljesítésével egy időben a jobb oldalon látható kis kijelzőn jelzi a játék, hogy komoly invázió indult ellenünk. Ilyenkor eldönthetjük, melyik küldetést hajtjuk végre előbb.

A játék egyik nagy negatívuma a szerepjátékos részeket idéző fejlesztések kiforratlansága, valamint a néha kissé monoton játékmenet. Nem kell komoly dologra gondolni, a közel 8-10 órás játékidő alatt ritkán fordul elő, hogy az ember unalmasnak érezni a produkciót, de azért előfordul. Pozitívum viszont, hogy a fegyverek és a csonkolás itt sokkal jobban ki lett használva, mint a Dead Space-ben. Nyilván a Nintendo Wii kontrollerei sokkal nagyobb szabadságot nyújtanak, és sokkal pontosabb célzást tesznek lehetővé, így sok precíz lövéssel kell a ránk támadó túlerő ellen harcolnunk, különben biztosan elveszünk. Érdemes csonkítani, kis előnyre szert tenni, az így nyert lélegzetvételnyi időt pedig a taktika továbbgondolására kihasználni. Külön öröm, hogy mindezt kétfős kooperatív móka keretében is átélhetjük, így nem egyedül a tévé előtt ülve kell borzongnunk. A fő cselekményszál mellett – egy-egy küldetés majd egy órás is lehet – tíz challange mód is helyet kapott a játékban, mely az amúgy megfelelően kellemes ritmusban hömpölygő cselekmény után sokkal agresszívabb oldaláról mutatja be a játékot. Tíz-tizenöt perces, gyors, hentelős meneteket képzeljetek el.

Külön dicsérném még a pályatervezést, melyet a Dead Space esetében többen is kritizáltak. Itt nem esik meg az a csúfság, hogy a fejlesztők az űrhajó adta korlátokat nem tudták kitágítani. Sokáig az Ishimura közelébe se kerülünk, mégis lesznek olyan pályák, ahol szennyvízben rongyolva kell előrehaladnunk, vagy szellőzőhálózatban kuporodva kell közlekednünk, esetleg az űrben kell csatáznunk. A változatosságra ezúttal nem lehet panaszunk. Emellett a már agyondicsért igényes forgatókönyv, a narráció, a történet, a karakterek, egyszóval minden, ami egységessé teszi a produkciót szinte hibátlanra vizsgázott, tényleg csak apróságokba lehetne belekötni. A Dead Space Extractiont méltán nevezhetjük a Nintendo Wii idei egyik legjobb játékának, de stílusán belül is messze-messze etalonszámba megy.

Értékelés: 9/10