NBA 2K10 – Játékteszt

Tíz éves múltra tekint vissza a 2K Games kosárlabda játéka, így a jubileum alkalmából különösen nagy érdeklődéssel vártuk a sorozat legújabb darabját, mely évek óta rendre elpáholta az EA konkurensét, az NBA Live sorozatot.

Kivételes jubileumot ünnepel a 2K Games kosárlabda játéka, hiszen kevés olyan sorozatról tudunk, ami tíz éves múltra tekinthet vissza. A csapat kaliforniai divíziója, a Visual Concepts azonban az évek alatt bizonyította, remek érzékkel készítenek sportjátékokat, köztük is a kosárlabda és az Electronic Arts által pár éve elhappolt amerikai foci vitte igazán a prímet. A csapat az évek alatt bizonyította, fokozatos finomhangolásokkal, újdonságokkal és új körítéssel évről évre kiváló játékkal lehet előrukkolni. A stúdió még Sega Saturnra készítette el első komolyabb alkotását, az NBA Action ’98-at, amit aztán további részek követtek, csak már a 2K Games égisze alatt. Az egy évtizednyi tapasztalattal a hátuk mögött az új epizód ugyanolyan kiforrott és majdnem tökéletes, mind elődjei. Ezt egyrészt a nem vállalt kockázatnak, a régi elemek ismételt visszatérésének köszönheti az NBA 2K10. Azért akadnak hibák is, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, mi minden szép és jó, és épp nem tetszetős a produkcióban.

Az első hibák már a játék betöltésekor kidomborodnak, ugyanis a menürendszer továbbra sem változott semmit, így ezúttal is egy nagyon látványos, gyors, de annál kaotikusabb, áttekinhetetlenebb interfészt tolnak az arcunkba, ami valljuk be, nem túl jó kezdet. Több percnyi nézelődés és kattintás utána találjuk meg a nekünk szükséges menüpontokat, így a navigálás akár egy tapasztalt játékos számára is nehézkes lehet. Ezt egyrészt a sok-sok almenünek és lehetőségnek tudhatjuk be, ráadásul az ESPN jogok 2006-os elvesztése óta nem találja önmagát ezen a téren a sorozat, pedig nagy szükség lenne rá, ha itt is tökéletesre políroznák a játékot.  A prezentáció ezen ponton csúnyán elbukott, és egy újdonsült vásárló, a sorozatot nem ismerő játékos számára ez csak egyet jelenthet, azonnali kilépést és további vásárlás megtagadást. A 2K remélhetőleg a jövőben ezen a ponton is fejlődni fog.

A folytatás viszont pont olyan álomszerű, amit már a korongon található adatok betöltésekor vártam. Szerencsére megmaradt a régóta működő skálázhatóság, így az eredeti szabályrendszert felrúgva egy teljesen egyedi játékmenetet és ritmust diktáló játékot varázsolhatunk az NBA 2K10-ből, ami mindenképpen hatalmas erénye, hiszen a konkurencia ilyet nem igazán tud felmutatni. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, így a teljesen lecsupaszított játéktól egészen az autentikus kosárlabda-szimulációig bármilyen stílust képesek vagyunk előcsiholni a Visual Concepts játékából. A teljes egyénre szabás pedig a mai napig az egyik legnagyobb vásárlócsalogató reklámszlogen, hiszen ki ne akarna úgy kosárlabdázni, ahogy az az ő igényeit elégítse ki? Módosíthatjuk a játék sebességét, nehézségét, a csapatunk és az ellenfelek képességeit, így akár a dobásaik sikerességét, de a végtelenségig sorolhatnám a lehetőségeket. A lényeg, hogy bármilyen stílusú játékmenetet elővarázsolhatunk, csak rá kell szánni az időt a különböző lehetőség állítgatásaira.

Az igazi foga fehérjét mégse itt mutatja ki a játék, hanem az első pályára lépéskor, ugyanis a meccsek betöltésekor egy hihetetlen atmoszféra fogad minket. Egy olyan audiovizuális prezentációval szembesülünk, amit mindenképpen érdemes az első percekben megbámulni, mert ennyire hiteles körítést nem igazán láttunk még játékban. A játékos úgy érzi, mintha egy élő tévéközvetítést követne végig, csak ezúttal ő alakítja az eseményeket. A hitelességet hivatott támogatni a játékosok meccs előtti szokásos bemutatása, a melegítőben melegítő kispadra szorult kosarasok látványa, az üvöltöző, csapatuknak szurkoló rajongók moraja, éneke, kiabálása, vagy a játék szüneteiben, vagy időkéréskor taktikai tanácsadásra körbegyűlt játékosok és edzők látványa. Egyszerűen leírhatatlan, ezt mindenképpen látni kell, mert a játékos úgy érzi, valóban a helyszínen van, ilyen élő és hiteles környezetet pedig még nem igazán kaptunk. A sor persze ezzel nem ér véget, hiszen a takarítók, ha kell takarítják a pályát, a kommentátorok pedig nem előre programozott droidként közvetítenek, hanem esélyeket latolgatnak, néha sztoriznak, és önismétlést nem igazán sikerült felfedeznem a meccsek alatt.

A játékmechanika nem sokat változott, továbbra is a látványos, de taktikus kosárlabdát preferálja a sorozat, de a fejlesztők tisztában vannak vele, hogy a játék tempója folyamatosan, de gyorsul, így alapvetően egy nagyon lendületes, állandó akciót és látványt nem mellőző játékmechanika kapott helyett a játékban. Viszont továbbra sem lehet ész nélkül cselezni, sprintelni, ugyanis a játékosok fáradnak, ami egyrészt egyre komolyabb mértékű izzadság formájában jelenik meg, illetve egy "energiamérő" csík formájában, ami jelzi, ha épp elfogyott az erő az adott játékosnál. Ilyenkor értelemszerűen nem tudunk gyorsabban futni, reakcióidőnk is lassul, a cselezés is nehézkesebben megy. A rendszer viszont kiváló lehetőséget nyújt a taktikázásra, hiszen ha látjuk, hogy valamelyik játékosunk fárad, akkor egy egyszerű cserével pihenőre küldhetjük, majd később visszaküldve ismét teljes erővel tud harcolni majd a labdáért.

Ahogy említettem, a látvány és az animáció első osztályú, belekötni nem nagyon lehet. Az arénák tökéletes aprósággal lettek lemodellezve, a nézők reakciója abszolút a játékkal él együtt, ráadásul két ugyanolyan fizimiskájú rajongót nem látni a lelátón. Emellett a pálya melletti is zajlik az élet, a pálya mellett bírók, cserejátékosok, edzők, kommentátorok, pom-pom lányok és kabalafigurák ülnek, állnak, ugrálnak. Az NBA 2K10 grafikai gyenge pontja viszont a játékosok arcának kidolgozottsága. A sztárok fizimiskája teljesen hiteles, felismerhetők meccs közben és a visszajátszáskor, azonban utóbbi funkciónál szembetűnik, hogy a kisegítő kosarasok, a vízhordók teljesen jellemtelen, felismerhetetlen arcot kaptak, ami az amúgy szinte tökéletes körítés összképén igencsak sokat ront. Még akkor is, ha nagyon ritkán fogjuk közelről látni a kisebb nevű játékosokat. Az egész illúzióromboló. A prezentáció ettől még szinte tökéletesnek mondható, ráadásul a hangokkal és a zenékkel kiegészülve tényleg szemet hunyhatunk a fenti hiányosságon.

A játék a jól bejáratott játékfunkciók mellett számos új lehetőséget is kínál, ezek kiforratlansága viszont rányomja a bélyegét a végső értékelésre. Ahogy a bevezetőben is említettem, nem sok mindent módosított a Visual Concepts az előző évi verzióhoz képest, ami a FIFA 10 példáját elnézve, nem is akkora gond, de ami újítás belekerült a játékba, az sajnos nem lett maradéktalanul hibátlan, így viszont már muszáj megemlíteni, hogy mivel is akadt gondunk.

Idén mutatkozott be a My Player, ami a FIFA 10-hez hasonlóan saját játszható kosaras generálását teszi lehetővé. MI állítjuk be a kinézetet, a kondíciót, képességeket, egyszóval mindent, és miután ezzel végeztünk, a legalsóbb ligákból indulva kell feltornáznunk magunkat az NBA-ig. Ezzel még nem is lenne akkora gond, de szerkesztőségünk igencsak nehezményezte, hogy nem lehetett saját fotót feltölteni, így önarcképünkkel ellátott kosarast se tudtunk készíteni. Apróság, de ezek az apróságok teszik játékosbaráttá a terméket, és kétlem, hogy komoly pluszmunkát igényelt volna a ficsőr beépítése. Ezen kívül a meccs közbeni értékelőrendszer is rengeteg érdekes ítéletet hoz. Előszeretettel szereti lehúzni és lepontozni játékosunkat, viszont egy szép megmozdulásért, egy tiszta kosárért valahogy elfelejt pontot osztani a rendszer, ami mondanom se kell, a ranglétra megmászásának idejét tolja csak ki. Aztán itt van a NBA Blacktop, amiben amolyan minijátékok formájában tehetjük próbára zsákoló vagy hárompontos dobó képességünket. Az ötlet szerintem jó, bár az NBA 2K10 alapvetően a liga végigjátszásáról és az aranygyűrű megnyeréséről szól, így nem tudni, ki az, aki rövid kikapcsolódásért, egy-egy látványos zsákolásért betölti majd a játékmódot.

Sokáig boncolgathatnánk még az NBA 2K10 új játékmódjait, de mivel olyan sok nincs belőlük, ráadásul a bajnokság mellett ezek jelentősége eltörpül, teljesen felesleges tovább szaporítanom a szót. Ideje, hogy ítéletet hirdessek! Az NBA 2K10 minden tekintetben méltó utódja lett az előző évi epizódnak, méltó tisztelgés a tíz éves szülinap előtt, de akadnak olyan apró, bosszantó hibái, amit mindenképpen javasolt a jövőben orvosolni, mert az ember kedvét veszik el a játéktól, hisz már betölteni se lesz kedvünk a meccseket, pedig a sorozat igazi erősségei pont ekkor mutatják meg magukat, erről pedig vétek lenne lecsúszni. Hamarosan a konkurens terméket is teszteljük, így most nem hirdetnék végeredményt, csak egy mezei pontszámot osztanék ki.

Értékelés: 8/10