Marvel Ultimate Alliance 2 – Játékteszt

Magyarországon elsőként teszteltük a két évvel ezelőtt bemutatkozott Marvel Ultimate Alliance folytatását. Exkluzív X360-as játéktesztünket olvashatjátok!

Amióta Hollywood ismét felfedezte magának a képregényhősökben rejlő lehetőségeket, nem csak a filmek világában, de a játékipar gyakorlatilag minden egyes szegmensébe beette magát a Marvel és a DC Comics. Ezzel alapvetően ugye nincs is baj, rengeteg kiváló alapanyagból dolgozhattak a készítők, a végeredmények azonban rendszerint erős közepesre vagy teljesen felejthetőre sikeredtek. Az idén azonban nagyot fordult a világ az X-Men Origins: Wolverine játékkal és a minden bizonnyal több év játéka címet is besöprő Batman: Arkham Asylummal, melyek végre olyan minőséget képviseltek, ami után mindenki elismerően bólogatott. Ebben a kialakult helyzetben pedig az ember – talán jogosan – sokkal magasabbra emeli a lécet, így jelen cikkünk témájának, a Marvel Ultimate Alliance 2-nek bizony nem lesz könnyű dolga, ha maradéktalanul az emlékezetünkbe akarja vésni magát. A BSC Kft.-től kapott tesztpéldány – később kisorsoljuk – pár órás nyüstölése után az érzéseink felemásak, de az összkép nem olyan rossz.

Három évvel ezelőtt a Raven csapata egy beat em up-RPG hibrid stílusban alkotta meg az X-Men Legends-et, amit sikeres eladásai után a csapat kibővített a teljes Marvel univerzumra, így 2007-ben megjelent Marvel Ultimate Alliance, mely a már jól ismert receptet és játékmenetet követte. Az akkori epizód a Secret War idején játszódott, ahol Nick Fury-nak és csapatának kellett felvennie a harcot Dr. Doommal és csatlósaival. A véres háború azonban ezzel nem ért véget, a Marvel univerzum a Civil Warral és a Secret Invasionnel újabb csavaros történetekkel bombázta a rajongókat, ami kiváló táptalajt biztosított a Marvel Ultimate Alliance folytatásához. A második részben gyakorlatilag mindhárom nagyobb esemény szerepel, a fő sodor mégis a Polgárháború eseményein nyugszik. Aki nem ismerné a Marvel pár éve megjelent képregénysorozatát, annak íme egy rövid ízelítő.

A Civil War-ban is két részre szakadnak a szuperhősök,, ugyanis az Egyesült Államok kormánya szeretné, ha minden egyes speciális képességgel rendelkező egyén regisztráltatná magát, mert egyesek szerint komoly veszélyt jelentenek a civil lakosságra. A szövetségi kormány az úgynevezett Szuperhős Regisztrációs Szerződéssel szeretné kötelezni a hősöket, hogy regisztrációjuk után minden egyes adatuk elérhető legyen a nyilvánosság számára, majd a S.H.I.E.L.D. kötelékébe állva, fizetett zsoldosként szolgálják a kormány és a nép érdekeit, illetve biztosítsák védelmüket. Akad egy tábor, akik támogatják az ötletet, azonban – ahogy az ilyenkor lenni szokott – akad egy ellentábor is, akik viszont nem szeretnék, ha kilétük nyilvánosságra kerülne. Amerika kapitánya, Luke Cage és Iron Fist vezetésével megalakul az ellentábor, míg Iron Man, Mister Fantastic és Songbird vezérletével a támogatók csapata is felsorakozik. A játékban összesen 24 játszható karakter érhető majd el, köztük olyan ismert képregényhősök, mint Pókember, Wolverine, Hulk, Vasember, Deadpool, Venom, Zöld Manó, The Thing, Fáklya, Penance. Nyilván ez a szám növekedni fog, valószínűleg letölthető tartalmak formájában, ahogy új kosztümök is ily módon érkezhetnek.

A folytatást  meglepő módon nem az első részt jegyző Raven Software készítette, hanem az Activison bérmunkás csapata, a Vicarious Visions, akik korábban handeld masinákra készítettek portolásokat. A gárda azonban úgy tűnik megérett egy komolyabb munka kivitelezésére. A stúdió éppen ezért tuti biztosra ment, nagyon kevés lényegi újítást eszközöltek a folytatásban, bár pont annyit, amivel rengetegen dobnak a játékélményen, illetve maga a produkció szavatosságán. Ezúttal is négy fős csapatba verődött hősökből álló kompániánkat kell majd terelgetnünk, akikkel az esetek többségében most is sima, neve sincs katonák ellen kell küzdenünk, miközben számtalan power uppot gyűjtögethetünk, illetve továbbjutásunk érdekében különböző kirakós rejtvényeket kell megfejtenünk. Természetesen komolyabb ellenfelekkel, a rivális csapat szuperhőseivel is össze kell mérnünk erőinket, de lényegében főként  a kormány hadseregével kell szembenéznünk. Ezen a téren egyetlen fő változás történt, mégpedig a szupererős Fusion támadások. Ez röviden annyit jelent, hogy hőseink speciális képességeit kombinálva együttes erővel tudjuk majd lesöpörni az ellenfelet, úgy, hogy igencsak látványos, kombinált képességeket vethetünk be. Mindezt csak akkor tehetjük meg, ha a Fusion mérőnk eléri a megfelelő szintet. Gyakorlatilag a csapat bármely két tagjának szupererejét egyesíthetjük. Például ha Penance-t és Songbird-öt kombináljuk, látványos villámlással sújthatunk le ellenfeleinkre, ha pedig mondjuk Stormot kombináljuk Fáklyával, akkor lángoló tornádóval csaphatunk le. Mivel a játékban ezúttal is váltogathatjuk a hőseinket – ráadásul már nemcsak a mentési pontoknál – gyakorlatilag bármilyen szorult helyzetből kivághatjuk magunkat. Az ötlet nagyon jó, megtöri a játék amúgy kicsit monoton menetét, viszont felemás a karakterek és a nehézségek közötti egyensúly, így túlságosan is könnyeddé válik a játék. Akad például egy hős, akivel csapattagjaink életerejét tudjuk visszaállítani. Mondanom se kell, micsoda helyzeti előnyt teremt mindez. Összesen 250 egyedi fusion támadásmód kapott helyet a játékban, tehát bőven lesz miből válogatni.

A játék során ellenőrzőpontokat kell elérnünk, melyek választott féltől eltérő lehetőségeket biztosítanak. Ezek a rejtett "főhadiszállások" lehetővé teszik, hogy lecseréljük csapatunk tagjait, esetleg feltápoljuk őket, így újult erővel vághassunk neki a folytatásnak. Beszélgetéseket folytathatunk a hősökkel – diplomatikus, agresszív, védekező módon -, azokkal is, akik cameo-k formájában vannak csak jelen. Megismerhetjük múltjukat, tanácsot kérhetünk tőlük, vagy néha ők kérnek meg minket valamire. Extra tapasztalati pontokért lehetőség van a tudásunk megcsillogtatására, ugyanis ha ezt választjuk a játék különböző kérdéseket tesz fel, melyre helyesen válaszolva megkapjuk a hőn áhított tapasztalati pontokat, amiket aztán új kosztümökre, hőseink képességeinek felturbózására oszthatunk szét. Ha nagyon elmerülnék a harcban, akkor lehetőségünk van automatizálni a folyamatot, ilyenkor a gép saját maga osztja ki a pontokat.

A Marvel Ultimate Alliance 2 másik nagy újítása a kooperatív játékmód, amivel nemcsak egyjátékos módban, de multiplayerben is élhetünk. A játék szavatossági idejét gyakorlatilag ez a funkció garantálja, hiszen hatalmas móka leülni a haverokkal és akár négyen aprítani a szövetségi kormány hadseregének tagjait, vagy az ellenséges hősöket. Nem kell pánikba esni, ha mindössze csak ketten tudtuk játszani, lehetőségünk van a másik két hőst gép általi irányítás alá vonni, ami meglehetősen jól és zökkenőmentesen működik. A hősöknek összesen négy aktív szuperképességük van, viszont az első résszel ellentétben ezek nem oszthatók ki külön gombokra, így az extra képességek között váltás kicsit idegesítőre sikeredett.  Ezen kívül minden karakternek hat "passzív" képessége van, olyanok mint a regeneráció, a sérülések csökkentése vagy a kritikus ütések százalékos növelése. Mindez egyedi karaktereket szül és a valóságban is jól működik.

A grafikai körítéssel nem igazán volt problémám, bár az akció folytonossága nem mindig volt meg, összességében egy nagyon látványos, a Marvel képi világához hűen passzoló univerzumot és megjelenítést kapott a Marvel Ultimate Alliance 2. Amivel igazán gondom akadt, az a kamera távolságának rossz belövése. Kicsit távolinak tűnik a felülnézet, így pedig a nagy kavalkádban nem mindig sikerül egyértelműen kivenni, ki is az ellenséges hős, és ki van a csapatomban.

A Vicarious Visions gyakorlatilag nem sok minden tett hozzá a Raven Software által megálmodott akció-RPG játék első része által megismert elemekhez. Kaptunk pár hangulatos játékmenetet befolyásoló elemet, illetve a szokásosnak mondható kooperatív mód is belekerült a produkcióba, ezen kívül lényegi újítást nem tud felmutatni a Marvel Ultimate Alliance 2, ami nem is feltétlenül gond, de az ember azért majdnem három év eltelte után több fejlődést és újdonságot várna el. Valószínűleg ez a hiányosság azzal magyarázható, hogy első nagyjátékát készítette a csapat, az Activison pedig rövid pórázon tarthatta a stúdió munkatársait, így tényleg csak a tuti biztos dolgokat implementálhatták a folytatásba. Ez összességében bejött, mert kellemes perceket okozott a játék, de azért közel sem ér fel ahhoz a minőséghez, amit mondjuk a Batman: Arkham Asylum képvisel.

Értékelés: 7,5/10