A Gas Powered Games közel egy évvel ezelőtt jelentette be, hogy a szokásos stratégiai vonalat felváltja, pontosabban kiegészíti egy kis szerepjáték beütéssel, így születhetett meg májusban a Demigod.
Chris Taylor és a Gas Powered Games az elmúlt években ismét magára talált, és bár a középszerűség medréből egyelőre nem igazán sikerült kimászniuk, a csapat vezére azért letett az asztalra olyan alkotásokat – Total Annihalition, Dungeon Siege, Space Siege, Supreme Commander -, melyek saját stílusukat tekintve az egészen kellemes kategóriába sorolandóak. Éppen ezért kicsit meglepő húzás volt Taylortól, hogy egy szintén ismert ösvényre próbálnak rálépni a Demigoddal, mely stílusát tekintve a stratégia és a szerepjáték határa között lavírozik. Egyediség? Ugyan, minek, főleg akkor, ha egy olyan alapanyagot használ fel művéhez a GPO és a játék forgalmazásáért felelős Stardock, ami szinte biztos garancia a sikerre. Viszont a fejlesztők a már meglévő alapokat, az unalmas játékelemeket kihajították a forrásként szolgáló Warcraft III népszerű Defense of the Ancients (DotA) modifikációjából, így valamelyest emeltek az élményen, hiszen az építkezős elemek helyett egyértelműen a pergős, megunhatatlan, folyamatosan hömpölygő akcióra helyezték a hangsúlyt.
A Demigodnak azonban a kiváló alapanyag ellenére akadnak gondjai, köztük az első ilyen a történet teljes hiánya, így az egyjátékos kampány inkább egyfajta tutorial módként funkciónál, bár ennek megvalósítása is erősen akadozik. A történet röviden kimerül annyiban, hogy egy renegát isten nyolc félisten gyermeke küzd meg azért, hogy isteni rangra emelkedhessen, és így apjai nyomdokaiba léphessen. Így a játékban két viszálykodó fél, a fény és a sötétség harcosai vívnak ádáz csatákat egymással. Mindezt négy különböző játékmódban tehetik meg a játékot kipróbáló játékosok – hódítás, dominancia, mészárlás, erőd. A hódító módban a cél az ellenséges citadella – központi épület – elpusztítása, a dominancia játékmódban egy előre meghatározott pontszám minél előbbi összegyűjtése lesz a feladatunk, a mészárlás során az ellenséges félisteneket kell legyilkolnunk, míg az erőd móduszban a térképen elhelyezett ellenfél erődeit kell minél előbb a földdel egyenlővé tennünk. A küzdelem megkezdése előtt két eltérő "frakció" félistenei közül kell válogatnunk. Az Assassin és a General oldalain összesen 4-4 félisten próbál isteni magasságokba emelkedni. A Gyilkosok csoportjába Torch Bearer, az Unclean Beast, a The Rook és a Regulus tartozik, akik mindegyike inkább saját képességeikben, varázstudásukban bíznak, így magányos harcosként próbálják elérni céljaikat. Ezzel szemben a Vezéreknél Lord Erebus, Queen of Thorns, Oak és Sedna fegyveres csapatokat képesek megidézni, azokat fejleszteni, így ezen "kaszt" karakterei esetén sokkal inkább előtérbe kerül a taktikusság. Vagyis a játékmechanika szempontjából nagyon nem mindegy, hogy a Gyilkosok vagy a Vezérek félistenei közül választunk.Viszont a fejlesztők megfelelő egyensúlyt teremtettek az óriások között, akiknek képességei szépen lassan bontakoznak ki előttünk, így elejétől a végéig izgalmas tud maradni a játék.
A játék térképei alapvetően jól felépített, 50-50%-ban megosztott arénákban zajlik, ahol a citadella – főépület – mellett őrtornyok, erődítmények, fegyverek, különböző portálok – ezen keresztül érkezik az utánpótlás – , illetve pénzmagot biztosító aranybányák találhatóak. A citadella lerombolása azonnali győzelmet jelent, azonban taktikai szempontból a legfontosabb, hogy a pályákon elhelyezett zászlók közül minél többet mi birtokoljunk, hiszen ez lényegében egy területvédés alapjait jelenti, ahol a különböző építményekben rejlő lehetőségekkel élve, komoly előnyre tehetünk szert. A kitermelt aranyból vásárolnunk kell majd különböző páncélokat, fegyvereket, varázstárgyakat, amiket félistenünk erősítésére használhatunk fel. Fontos, hogy mindig céltudatosan költsük nehezen összekuporgatott vagyonunkat, hiszen egy rossz döntés, vagy rosszul párosított varázstárgy akár vesztünket is jelentheti. A megszerzett arany ezen kívül hadseregünk fejlesztésére is felhasználható, így egyfajta menedzselés is bekerült a Demigodba. A játék során csakis félisteneinket terelgethetjük, a mögénk állított haderőt az MI irányítja, bár ez nem mindig működik megfelelően. Az erőket nem tudja a gép csoportosítani, csapong a kiszemelt áldozatok között, így nem tudunk megfelelő erőket csoportosítani egy-egy nagyobb monstrum kiiktatására.
Félisteneink tapasztalati pontokat gyűjtögethetnek, szinteket léphetnek, amiket a szintlépéskor a félistenenként eltérő képességfán előrelépve újabb képességek megszerzésére oszthatunk szét. A játék ezen eleme zseniálisan lett kitalálva. Nem elég, hogy a fejlesztők rengeteg eltérő, a különböző félistenekhez passzoló és hatásos speciális képességeket találtak ki, ezeket nagyszerűen kombinálhatjuk is. A Demigod emblematikus alakja, Bástya esetében például íjásztornyokat emelhetünk, vállára bástyákat helyezhetünk, amibe folyamatosan tüzelő íjászokat telepíthetünk, vagy meglévő épületek építőelemeit elszippantani saját ereje visszanyerésének céljából. A Tövisek királynője hatalmas rovarok megidézésére, vagy fölből kicsapó tövisek előcsalogatására lesz képes. Félisteneinket – mind a nyolcat – húszas szintűig tornászhatjuk majd fel.
A Demigod összességében egy jól felépített, taktikai érzékünket próbára tevő alkotás, melyben nemcsak irányítani, hanem menedzselni is kell főhősünket, illetve az általunk megidézett hadsereget, akiknek állapotát, képességeit kell egyengetnünk. Ezenkívül támogatni kell a hadsereget, biztosítani az erőforrásokat, hogy egy állandó folyamat révén biztosítsuk a zavartalan küzdelmet, ahol a folyamatos fejlesztések és taktikus húzásaink segítenek majd célunk elérésében. A játék kifejezetten online játékmódra lett kihegyezve, igazi ereje itt domborodik ki, elvégre a szóló mód teljes hiánya miatt ez talán érthető is. Jelenleg egy stabil, kiváló harcosokból álló közösség van alakulóban, a fejlesztők pedig azzal szeretnék mindezt meghálálni, hogy a jövőben folyamatosan kiadott javításaikkal csiszolják a játékot, illetve 3-4 havonta új pályákkal bombázzák a lelkes digitális harcosokat.
Értékelés: 8,2/10
Kint jártunk a megújult PlayIT-en. Felnőtt-gamer beszámoló következik...
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…