Coco Chanel – Filmkritika

Egy premier előtti vetítésen volt alkalmam a franciáknál már tavasz óta vetített Coco Chanelt megtekinteni, melyben a divat nagyasszonyát a tündéri Audrey Tautou formálja meg.

Idén két film is készült a Chanel-ház szülőanyjáról, Gabrielle ‘Coco’ Chanel-ről, melyek közül először az Audrey Tautou nevével fémjelzett és  Edmonde Charles-Roux regényéből Anne és Camille Fontaine által írt forgatókönyv alapján készült változat látott elsőként napvilágot. A filmet tavasszal kezdték el vetíteni a mozik Franciaország filmszínházaiban, míg hazánkba csak múlt héten jutott el a divat nagyasszonyának kalandos, szerelmi szálakkal és nyomorral átszőtt hihetetlen története, amit egy premier előtti vetítésen volt szerencsém megtekinteni. Az eredeti cím, Coco avant Chanel, azaz Coco Chanel előtt, vagyis Coco, mielőtt Chanellé vált volna alapján pedig egyértelműen elárulja a készítők szándékát. Aki Coco ismert divatbeli húzásait, pompát és megannyi kifutóra szánt ruha bemutatására számít, annak csalódnia kell, itt ugyanis az ekkor még ifjú hölgy életének abba a szakaszába nyerünk betekintést, amikor még egyszerű árvaként, majd később énekesnőként tengette mindennapjait.

Egy közép-franciaországi kislány, aki árvaházba kerül a nővérével, és minden vasárnap hiába várja, hogy érte jöjjön az apukája. Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg katona előtt lép fel. Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében szegi fel a ruhákat. Egy kezdő kurtizán, aki túl sovány, és akinek menedéket védelmezője, Etienne Balsan nyújt a könnyűvérű nőcskék és az éjszakai császárok világában.  Egy szerelmes asszony, aki azt állítja, hogy sosem lesz senki felesége, különösen nem Boy Capelé, a férfié, aki pedig imádja. Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba zárnak, és aki a szeretői ingét hordja. Ez Coco Chanel története, aki azelőtt testesítette meg a modern nőt, mielőtt azt kitalálta volna a világ számára.

Ha röviden össze szeretném foglalni a film mondandóját, akkor ebben a pár sorban megtehetném, de mindenképpen érdemesnek tartom kiemelni az Amelie csodálatos életének főhősnőjét, azt az Audrey Tautou-t, akit 2001-ben mindenki tündéri, imádnivaló, kislányos bája miatt szeretett meg. A francia hölgy végül ezzel az erőteljes, a modern nő öntudatra ébredésének megvalósításával válik végérvényesen a szemünk láttára felnőtt, érett nővé, azzá, akivé mindig is szerettük volna, hogy váljon. Ugyanis Coco karaktere merőben eltér a Amelie-től, hiszen itt főhősünk önállósodási, rabszolgaságból kitörő személyiségének kibontakozása tárul erénk, vagyis hogyan alakul ki Chanelt chanelsége. Ezt az amúgy is eredeti, minden ízében egyedi karaktert pedig olyan könnyedséggel és profizmussal hozza Tautou, hogy a néző csak ámul és bámul, mert a film a kor szellemének hitelessége mellett Coco énjéből is visszaadja azt a kis szeletet, ami ekkor jellemezte a divat nagyasszonyát.

A  decens kosztümjeiről a fekete-fehér-kombinációról, meg  a híres ötös számú parfümjéről híres Chanel a mai napig a divatvilág egyik legstabilabb brandje, és ugyan ebből a néző semmit nem kap vissza, mégis érdemes azoknak is beülni a filmre, akik kedvenc márkájuk névadó tervezőjének életútját betudva ismerik. Ha másért nem, akkor Tautou légies, könnyed játékáért, vagy azért az utolsó pár percért, amikor Coco klasszikus ruháiból összeállított divatbemutató keretén belül elérünk arra a pontra, mikor a divat egyik meghatározó személyisége elérte azt a csúcsot, ahonnan a mai napig se képes kirobbantani senki.

Értékelés: 8,9/10